A tegnapi Magyar Közlöny szerint valóban Günther Oettinger volt német költségvetési EU-biztos kaphatja meg az újonnan felálló Nemzeti Tudománypolitikai Tanács társelnökségét. A sajtó főleg az Orbánnal már a Paks II-projektet övező 2016-os tárgyalásai, és lobbistákkal ápolt, túl közeli kapcsolata okán szívélyes viszonyt ápoló Oettinger szerepét emelte ki. Ő azonban maximum szimbolikus alakja annak, amit valójában a rendelkezés jelent.
A 2014-es, kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló törvény mostani módosítása szerint a tudományos kutatásra szánt pénzek oroszlánrészéről a hatályba lépés után egy főleg állami- és magántulajdonban lévő multicégek vezérigazgatóiból, a kormány embereiből és Orbán leghűségesebb CDU-s kapcsolattartójából álló testület dönthet.
A teljes folyamatot, nem túl nagy meglepetésre, a maga az önvezető autós kutatások előtérbe helyezéséért felelős Palkovics László innovációs- és technológiai miniszter és maga Oettinger felel majd, a 11 tag közül Varga Mihály pénzügyminiszter és Birkner Zoltán, a Nemzeti Innovációs Hivatal elnöke képviseli, de három további, jelentős technológiai multicég képviselője (Világi Oszkár, Mol Nyrt., innovációs igazgató, Orbán Gábor, a Richter Gedeon gyógyszergyár vezérigazgatója és Jakab Roland az Ericsson Magyarország területi igazgatója) is bekerült a döntési testületbe.
Noha az MTA lényegi szétdarabolása, és kutatóhálózatának megszüntetése után Lovász László, mint az MTA elnöke is helyet kapott a testületben, ugyanakkor az már nyilvánvaló, hogy a kutatási pénzekről elsöprő többségben az energetikai- és technikai multicégek és maga a kormány fogja meghozni, így főleg az alkalmazott kutatások kerülnek mostantól valósan is előnybe.
Ahogy Lovász tavaly fogalmazott, az új struktúrában „fennáll a veszélye, hogy a politikusok egy tollvonással semmisítik meg a hatalmukat fenyegető kutatásokat.
Ez azt is jelenti, hogy a Tudományos Tanács hatáskörébe kerül át a magyar tudomány legfontosabb keretfinanszírozási-pályáztatási programja, az OTKA is, amelynek 2020-as keretösszege 11,4 milliárd forint. Ennek újraosztásánál Palkovics miniszter szerint pedig mindennél fontosabbá válik a jövőben az, hogy a az alapvetően eddig az alapkutatásokat, tehát a társadalom érdekében álló, de csak hosszasan megtérülő projekteket finanszírozott, mostantól azonban egészen más elvek alapján dönthetnek minderről.
Feltehetően úgy, ahogyan azt Szijjártó Péter külgazdasági- és Palkovics László is többször megfogalmazta: főleg a még mindig magyar húzóágazatnak számító német autóipar, és a német iparra fontos kapcsolatot ápoló energetikai szektor kutatás-fejlesztését hozza előnybe, valamint a humán tudományok terén is csak a praktikus, és rövid távon is hasznot termelő kutatásokat díjazza.
Oettinger szerepe a tanácsban tehát ezek alapján valójában nem más, mint a német ipari lobbitevékenység hatalmának és szerepének egyszerű legalizálása, csakúgy mint hivatalos pecsét a nagy ipari konglomerátumok döntési szerepén is ezekben a folyamatokban.
Mindez az 1960-as évek óta átszervezett, főleg a magyar tudományos élet tisztségviselői által közvetlenül irányított kutatási és fejlesztési rendszer teljes szétverése. De nemcsak ezért rettenetes, ugyanis a döntéshozatali testület minden jel szerint éppen azoknak az iparágaknak a kezébe került át elsősorban, amik a klímaválság közvetlen előidézői is. Márpedig nem nagyon van fontosabb kormányzati eszköz a Környezetvédelmi Minisztérium szétszedése óta Magyarországon, mint éppen a tudományos kutatások irányítása, ha arra gondolunk, pontosan mit is lehet tenni nemzeti szinten a klímaválság-ügyben.
