New York egykori polgármestere, a multimilliárdos Michael Bloomberg november elején jelentette be, hogy ringbe száll a demokrata elnökjelöltségért, azóta pedig máris hatalmas összegeket fordít kampányának finanszírozására.
Az elmúlt másfél hónapban több mint 200 embert vettek fel a kampánystábba 21 államban, a csapat pedig 75 millió dollárnál is többet költött eddig televíziós hirdetésekre. Összehasonlításképpen: 2019 szeptemberében a főleg mikroadományokból kampányoló Bernie Sanders gyűjtötte a legtöbb pénzt, de az is mindennel együtt „csak” 74 millió dollárra rúgott.
De milliók ide vagy oda, a kampányt meglehetősen beárnyékolhatja, hogy az Intercept nevű portál nyomozása szerint a stáb olyan call centernek szervezte ki a Bloomberg mellett kampányoló telefonhívások lebonyolítását, akik alulfizetett, börtönben élő elítélteket dolgoztattak.
A portál azt írja, a PromCom nevű cég Oklahomában működtet két börtönös call centert, és ebből legalább az egyikben biztosan alkalmaztak rabokat a Bloomberg-kampányban. A lap forrása szerint egy állami fenntartású, női, „minimum security” börtönről van szó, vagyis a legkevésbé szigorúan őrzött kategóriáról – itthon ez nagyjából a fogháznak felelhet meg.
Az esetben több mint 900 rab lehet érintett, akiknek az volt a feladatuk, hogy Kaliforniába kellett Bloomberget propagáló telefonhívásokat intézniük. Az Intercept hozzáteszi, hogy bár azt be kellett mondaniuk, hogy a hívásokat Bloomberg finanszírozta, arról már nem kellett tájékoztatniuk a hallgatókat, hogy mindezt rácsok mögül közlik velük.
Az üggyel kapcsolatban maga Michael Bloomberg nyilatkozott, azt állítja, nem tudtak arról, hogy rabokat is foglalkoztatott a megbízott cég:
„Nem támogatjuk ezt a gyakorlatot, a következőkben pedig gondoskodni fogunk arról, hogy a beszerzőink jobban átvizsgálják az alvállalkozóikat.”
Alex Friedmann börtönben élők jogaival foglalkozó aktivista a portálnak azt mondta,
„a börtönmunka azok kizsákmányolása, akik rács mögé kerültek, és akiknek gyakorlatilag nincs más esélyük arra, hogy foglalkoztassák őket és pénzt keressenek; csak azok a lehetőségek, amelyeket a börtön tisztviselői adnak nekik”.
Hozzátette, valóban lehetséges, hogy a kampánystáb nem tudott arról, hogy rabok dolgoznak a call centerben, de úgy véli, ez olyan, mintha egy üzlet, amelyik Délkelet-Ázsiában gyártatja a termékeit, azt mondaná, nem tudta, hogy 5 éves gyerekek varrják össze a focilabdákat, amiket árulnak.
A PromCom társalapítója szerint az oklahomai minimálbért, azaz óránként 7,25 dollárt (kb. 2 171 forintot) fizettek a fogházból dolgozóknak, hiába az áll az oklahomai börtön weboldalán, hogy egy rab maximum 20 dollárt kereshet egy hónapban.
A CBS csatornának ugyanakkor megerősítette a börtön szóvivője, hogy egy call centeres munkáért óránként dollárt (kb. 450 forintot) fizetnek a raboknak.
A BBC riportjában megemlíti, hogy bár az Egyesült Államok alkotmánya tiltja a rabszolgaságot, a 13. módosítás engedélyezi az elítéltek munkába kényszerítését. Persze létezik önkéntes alapú munkavégzés is a börtönökben, ugyanakkor ha valaki kötelező munkát tagad meg, büntetést is kaphat.
Az országban pedig nem ritka, hogy magánvállalatok börtönökkel végeztetik el az egyszerűbb gyártási folyamatokat, mert ezzel kiválthatják, hogy a periféria olcsó munkaerejű, távoli országaiba kelljen kiszervezni a munkát.
A börtönmunka támogatói szerint ez egy jó lehetőség arra, hogy a raboknak jövedelme legyen és új jártasságokat sajátítsanak el, ugyanakkor a kritikusok szerint nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ilyen alacsony bérekkel ez is a kizsákmányolás egyik formája, és a magánszektor profittermelését helyezi előtérbe a rabok rehabilitációjával szemben.
2018-ban egyébként 17 államban szerveztek rabok békés sztrájkot, hogy felhívják a figyelmet a börtönökben uralkodó rossz körülményekre. A követeléseik közt szerepelt az is, hogy vessenek véget a „börtönrabszolgaságnak”, és fizessenek annyit a raboknak, amennyit szabad emberekként kereshetnének. Ekkor azonban a feltételezett sztrájkvezetőket magánzárkába zárással és a kommunikációtól való eltiltással büntették meg, és nem lett hatása a demonstrációnak.
Micahel Bloomberg viszonylag későn, november 9-én jelentette be, hogy elindul a demokrata elnökjelöltségért folyó előválasztáson. Programja nem kifejezetten tér el a klasszikus tőkés programoktól az alapján, amit jelenleg tudni róla, egyelőre a szigorúbb fegyvertartási szabályozást és a szénipar megrendszabályozását, vagyis a kibocsátások csökkentését emelik ki belőle a sajtóhírek.
Habár Bloomberg a Demokrata Párt hagyományos establishment-jéhez, elitjéhez tartozik, a pártban többen nem nézik jó szemmel a 77 éves politikus indulását, és kételkednek abban, hogy alkalmas lenne az elnökjelölti posztra, az Atlantic-ban megjelent elemzés szerint pedig egyenesen Warren malmára hajtja a vizet.
(The Intercept, BBC)
