A Magyar Szolidaritás Mozgalom alapítóiban két ambíció volt: a legfontosabb megbuktatni a kiépülő Fidesz-KDNP rendszert, másrészt új lendületet, életet hozni a magyar baloldalba. E két cél sokszor ellentmondásos helyzetbe hozta mozgalmunkat. Sokszor döntöttünk úgy, hogy a baloldalt megreformálni kívánó forradalmi hevületünket vissza kell fognunk az ország érdekében.

Ezért indítottuk útjára 2011. december 23-án a Demokratikus Ellenzéki Kerekasztalt, melybe minden ellenzéki szerveződést vártunk a Jobbikon kívül. Ezért alapítottunk 2012-ben az Együtt pártot, olyan szervezetekkel, amelyekkel sem ideológiailag, sem szervezet-szociológiailag, sem pedig társadalmi státuszunkban nem egyeztünk. Sőt leginkább különböztünk. Amikor megszűnt a párt értelme – hiszen a kormányváltás miatt hívtuk azt életre –, az önkormányzati, majd EP-választások fiaskója, valamint a volt miniszterelnök, Bajnai Gordon és a szövetséges párt távozása után, mi magunk is önállóan folytattuk tovább.

Baloldaliságunkat még ezek után is, újra és újra háttérbe szorítottuk, hiszen a helyzet ezt kívánta tőlünk. A napi aktuálpolitika miatt közös tüntetést szerveztünk a kvóta népszavazás után 2016-ban, majd teljes erődbedobással dolgoztunk azon, hogy dr. Majtényi László legyen az ellenzék közös köztársasági elnökjelöltje.

Amikor 2017 őszén kiderült, hogy nem lesz ellenzéki összefogás, meghoztuk eddigi legnehezebb döntésünket, és szövetséget kötöttünk a Demokratikus Koalícióval, és a 2018-as országgyűlési választásokon 5,36 százalékot értünk el. Sajnos fél év alatt kiderült, hogy mély ideológiai szakadék van a párt és a Szolidaritás között: a mi plebejus, proli baloldaliságunk nem vonzó a DK liberális – konzervatív vezetősége számára. Nem volt okunk tovább maradni. Eljöttünk hát csendben, mert az ország érdeke mást diktált.

Most újabb válaszút elé érkeztünk. Január 1-vel megszűnik a lehetőség, hogy független képviselők beüljenek egy frakcióba. Nem tagadom, hívtak is ide-oda. De ellentétben az elmúlt 8 évvel, most azt érezzük, hogy akkor teszünk jót, ha előbb a baloldal ügyét rendezzük. És csak utána az országét.

Az elmúlt közel 10 év politizálása számukra bebizonyította, hogy erős valódi baloldali politika nélkül az ország egy helyben fog topogni, és lassan, de biztosan ismét egypártrendszer lesz.

Valljuk ezt annak ellenére, hogy most már érdemi esély van leváltani a FIDESZ-t. Valljuk ezt annak ellenére, hogy a regnáló hatalom képviselői mindent megtesznek annak érdekében, hogy a NER-t fenntartsák. Éppen ezért nem mindegy, hogy kik és milyen ajánlattal állnak majd szemben a jobboldal kihívásával.

Annak érdekében, hogy az orbáni rezsimet leválthassuk, rendet kell tenni a baloldalon. El kell dönteni, mit akarunk. Komolyan gondoljuk, hogy baloldaliak vagyunk? Mit akarunk a szakszervezetekkel kezdeni? Május 1 –én továbbra is a munkát ünnepeljük a munkások helyett? Hiszünk a termelőszövetkezetekben? A dolgozói tulajdonrészben? Az ingyenes egészségügyi ellátásban? A kasztok nélküli oktatási rendszerben? Van jobb ajánlatunk a kapitalizmusnál, vagy csak javítgatnánk rajta? Miben nem engedünk a programunkból liberális pártokkal szemben és miben igen? Kik lesznek a vezetőink? Milyen név alatt fogunk bemenni a választási együttműködésbe? Ha úgy alakul, fogunk kormányozni a szélsőjobboldallal? Igen? Biztos?

Ezek nagyon komoly és az egész ország sorsát befolyásoló kérdések, amikre 2020 folyamán választ kell találnunk. Közösen.

Addig is a Magyar Szolidaritás Mozgalom parlamenti képviselője nem lép be semmilyen ellenzéki frakcióba. A szervezetünk önállóan fog politizálni zászlónkra tűzve a baloldal megújításának ügyét. Hogy végre újra legyen erős, szolidáris, és ha kell, radikális baloldal. Hogy ismét legyen egy új Magyar Köztársaság!