Életének 70. évében meghalt Rajk László, Kossuth-díjas építész, díszlettervező, a demokratikus ellenzék egykori tagja.

Rajk László a kezdetektől tagja volt a demokratikus ellenzéknek, ahová az avantgárd művészeti mozgalmon keresztül jutott el. Az 1981-ben Demszky Gáborral és Nagy Jenővel közösen megalapított AB Független Kiadó szamizdat kiadványainak grafikai tervezésében is részt vett, ezek terjesztése céljából pedig lakásán megnyitott a „Rajk-butik”. 1983-ban azonban sorozatos házkutatásokat követően a hatalom végül elkobozta a lakását, amely a butik megszűnését is jelentette.

Édesapját, az azonos nevű Rajk László kommunista belügyminisztert 1949-ben, a Rákosi-korszak leghíresebb koncepciós perében ítélték halálra, majd kivégezték. Ifj. Rajk László ezután 5 éven keresztül egy gyermekotthonban élt, édesanyja csak a börtönből való szabadulása után vehette ismét magához.

Rajk az SZDSZ és a Szabad Kezdeményezések Hálózatának alapító tagja volt, az első szabad országgyűlési választásokon, 1990-ben bekerült a törvényhozásba, amelynek 1996-ig tagja volt. A parlamentben a kulturális bizottság, 1994-től két éven át a külügyi és az európai integrációs ügyek bizottságának tagja volt.

1989-től 1991-ig az SZDSZ ügyvivője volt, majd 2000 és 2001 között, Demszky Gábor elnöksége idején újra elvállalta ezt a funkciót. Alapításától tagja volt a párt Országos Tanácsának, 1992 és 1997 között annak elnökségének is, 2000-től 2001-ig pedig a budapesti választmány elnöke volt.

2009. július 13-án kilépett az SZDSZ-ből, majd egy hónappal később megalapította a Szabadelvű Polgári Egyesületet.

Halálának hírét a építészfórum.hu közölte elsőként, ahol így búcsúsznak tőle:

„Rajk László a történelembe született, és életének hét évtizede alatt sokat tett azért, hogy aktívan alakítsa is azt. A Konrád-féle társadalmi reformer kör tagjaként, szamizdatíróként és harcos ellenzékiként, a rendszerváltás követően politikusként, legendás és kedvelt látvány- és díszlettervezőként, és végül, de nem utolsósorban építészként, mégpedig azon kevesek egyikeként, akik vállalták, hogy épületeikkel konfrontatív módon formálják a közízlést és –gondolkodást.”

A HVG telefonon elérte Demszky Gábort, aki azt mondta,

„Elveszítettem azt az embert, aki nem csak nekem segített, hanem rajtam keresztül mások életén is fordítani tudott, vagy segíteni tudott.”

Hozzátette, nem érte váratlanul a halála, elmondása szerint Rajk már búcsúzott. Az építészfórum szerint gyors lefolyású, súlyos betegséget követően hunyt el.