„Kérem tájékoztassanak, hogy hány betegre jut :

• egy pszichiáter
• egy addiktológus
• egy pszichiátriai szakápoló
• egy pszichológus
• egy klinikai szakpszichológus
• egy szakterapeuta( zene, mozgás stb.)
• egy gyógypedagógus
• egy szociális munkás

átlagosan a vidéki és budapesti pszichiátriai, pszichoterápiás és rehabilitációs osztályokon, a gyerek – és felnőtt-, a járó és fekvőbeteg ellátásban külön, intézményi lebontásban?”

Erre a kérdésre várt választ Ungár Péter. Az LMP országgyűlési képviselője közérdekű adatigényléssel fordult az Emberi Erőforrások Minisztériumához, ugyanis az elmúlt időszakban több olyan adat is a birtokába jutott, amelyekből az derült ki, hogy óriási területi egyenlőtlenségek vannak az országban, ha egyes szakorvosokról, szakápolókról van szó.

A kérdésre egyébként – nem első alkalommal immár – meglehetősen érdekes választ kapott:

„Tájékoztatom, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma az adatigénylésében kért adatokkal nem rendelkezik, így nem tekinthető az Infotv. 3. § 9. pontja értelmében vett adatkezelőnek. ”

Vagyis nincs válasz.

Ungár Péter a Mércének elmondta, ügyvédjével konzultálva úgy látja, érdemes folytatniuk a kérdezést, ugyanis a közérdekű adatigénylés álláspontjuk szerint nem csak a konkrét minisztériumra, de annak háttérintézményeire is vonatkozik, így a kért adatokat előbb-utóbb meg kell kapniuk.

Hogy miért tartja fontosnak, hogy pontos listánk legyen arról, hogy az országban egy főre hány, mentális betegségekkel foglalkozó szakember jut?

„Leginkább azért, mert bár a kormány folyamatosan azzal kampányol, hogy hány kórházat újítottak fel, eközben szakorvosokból, –ápolókból óriási a hiány. Nem véletlenül próbálják titkolni ezeket az adatokat, az ugyanis jól látszik, hogy a mentális betegségeket, illetve azok kezelését egyáltalán nem tartja fontosnak a kormány, a megelőzésre pedig pláne nem fordítanak figyelmet” – nyilatkozta a Mércének a politikus.

Jelenleg azonban az a helyzet, hogy országszerte rengetegen egyszerűen nem tudnak ilyen típusú ellátáshoz hozzájutni.

„Hiába fizetik ezek az emberek a TB-t, ha nincs, aki foglalkozzon a betegségükkel. Mert persze lehet azt mondani, hogy magánpraxisa sok pszichiáternek van, de erre a betegek jelentős részének nincs pénze. És lehet azt is mondani, hogy ettől függetlenül azért vannak helyek, ahol van elég szakember – csakhogy ezzel kapcsolatban azt is érdemes tudni, hogy sok helyen megbízási szerződéssel, részmunkaidőben foglalkoztatják őket, így viszont nem állandóan elérhetőek. Ez az oka annak, hogy rengeteg helyen iszonyatosan hosszú a várólista” – magyarázta Ungár.

Korábban mi is megírtuk, hogy országszerte öt megyében nincs egyetlen gyermekpszichiáter sem az állami egészségügyi intézményekben, hasonlóan szörnyű a helyzet, ha a neuropszichológiai szakpszichológusok számát nézzük, de például gyógytornászból és konduktorból is nagy a hiány – és Ungár szerint félő, hogy más területeken is hasonló a helyzet.

Csak jó lenne tudni, hogy pontosan hogy állunk. Ám a kormány és az egyes minisztériumok előszeretettel titkolják ezeket a számukra kellemetlen adatokat.

Igen tanulságos e tekintetben az, ahogy Ungárnak a megyénként dolgozó pszichiáterek és szakápolók számát kiderítette:

• Még tavaly októberben Rétvári Bencéhez intézett kérdést, aki ugyan elárulta, hogy országosan hány ilyen szakember van, de a megyénkénti adatokat nem közölte, csak azt: „A Kormány 2010-től kiemelt figyelmet fordít arra, hogy megfelelő számú és felkészültségű egészségügyi dolgozó álljon rendelkezésre az egészségügyi intézményekben.”
• Október végén Ungár ismét kért megyénkénti bontást, amire Rétvári már csak annyit írt: „Kérem, hogy az Ön által feltett kérdéssel kapcsolatban a korábbi válaszomat tekintse továbbra is irányadónak.”
• Az LMP-s képviselő végül közérdekű adatigényléssel szerezte meg az áhított számsorokat az Állami Egészségügyi Ellátó Központtól.

Sok köszönet nem volt benne, de például azt megtudhattuk, hogy Győr-Moson-Sopron megyében több mint négyszer annyi pszichiáter dolgozik, mint mondjuk Baranyában, és Pest megyében több mint hatszor annyi pszichiátriai (szak)ápoló van, mint Csongrádban.

Magyarországon döntően befolyásolja az állampolgárok egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését, és ezzel párhuzamosan az egészségi állapotukat is, hogy hol élnek. Elnézve a már megismert számokat, és belegondolva, hogy még mennyit titkolhat az állam, ez nem is csoda. Csak végtelenül elkeserítő.