Kiss Mónika gyógyíthatatlan beteg, mégis hosszú ideje azért kell küzdenie, hogy legyen tető a feje fölött. A légzési nehézségektől szenvedő nő szülei házában lakik,  ők ugyanis idősek otthonában élnek már.

Havi nettó jövedelme 51 ezer forint, 17 éves kora óta leszázalékolt, egészségi állapota nem teszi lehetővé, hogy elhagyja a lakást, és ebben nem is várható változás, állandó segítségre szorul – derül ki a 24.hu riportjából.

Nyáron több hónapig kórházban volt, mert a lélegzését segítő úgynevezett ‘port’ befertőződött, így ki kellett venni. A 70 ezer forintos eszközt egy magánszemély adományozta neki, ami nélkül most egy oxigénpalackot kell magával cipelnie mindenhova, és háromóránként vénás teofilin injekciót kell adnia magának, hogy lélegezni tudjon.

Mónikát korábban tartósan, öt éven keresztül ootthonban ápolták, így nem tudott róla, hogy szülei tartozásokat halmoztak fel. Miután a gázszolgáltató 1 millió forint körüli gázdíjtartozást terhelt a házra, az 2014-ben a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. Tulajdonába került, a szülők így visszabérelhették a házat, és nem kerültek utcára. Ám mint kiderült, az eszközkezelő felé is 270 ezer forintos tartozást halmoztak fel, ami miatt tavasszal majdnem kilakoltatták a beteg nőt.

Hosszadalmas jogi huzavona után végül kiderült, jogcím nélküli lakáshasználónak minősül, hiába van a bejelentett lakcíme a házban.

Szeretett volna saját nevén szerződést kötni az eszközkezelővel, hogy ő lehessen a bérlő, csakhogy az idős szülők mellé időközben gyámokat rendeltek ki, akik valamilyen érthetetlen oknál fogva nem járultak hozzá ehhez. Végül idén márciusban azt ígérte neki az eszközkezelő, hogy saját jogán szerződik vele,

ám azóta eltelt nyolc hónap, szerződést pedig nem kapott, így maradt szívességi lakáshasználó. 

December 13-án viszont újra jelentkezett az eszközkezelő: arról értesítették Mónikát, hogy felvették édesanyja gondnokával a kapcsolatot, és ha ő hozzájárul, szerződnek vele, egyelőre határozott időre.

A kommunikáció tehát nem éppen gördülékeny, amire csak egy újabb ékes példa, hogy a nő hiába fizette ki a gázdíjtartozást, a házba még mindig nem kötötték vissza a gázt, azt ugyanis a tulajdonosnak, vagyis az eszközkezelőnek kell kérvényeznie.

December elején az eszközkezelő közölte, a visszakötésben partner lenne, csak kérvényeznie kell. Csakhogy ezt soha senki se közölte Mónikával.

A légzési nehézségekkel küzködő nőnek fontos lenne a gázzal való fűtés, mivel a kályhás fa/széntüzelés miatt a levegőbe jutó szennyeződés sem segít az állapotán. Ám a gáz visszakötéséhez  át kellene vizsgáltatnia a rendszert, aztán kifizetni a visszakötést, majd az 50 ezer forint körüli gázszámlákat (emlékeztetőül: 51 ezer forint a havi bevétele).

Jelenleg tehát se tüzelő, se gáz nincs a házban, amivel fűthetne, a téli rezsicsökkentés 12 ezer forintos tűzifa-támogatásáról pedig lecsúszott, mert a kórház után nem tudta rögtön benyújtani az igényét az önkormányzatnál.

Mónika rendesen fizeti a bérleti díjat, még akkor is, amikor hónapokig kórházban van. Ám addig nem érezheti magát biztonságban, amíg az eszközkezelő nem szerződik vele. A gyógyíthatatlan beteg nő egy egyszobás önkormányzati bérlakásnak is örülne, hiába adta be azonban igényét, Dunaújvárosban körülbelül kétszázan várnak bérlakásra, de évente csak 10-12 kiadható lakás áll rendelkezésre.

Mónika decemberben újra kórházba került tüdőgyulladás miatt, és ha ez nem lenne épp elég súlyos, az élete nem csak egészségügyi állapotától függ, hanem szülei államilag kirendelt gyámjainak döntésétől, az otthonát birtokló eszközkezelőtől, az önkormányzattól, amely nem tartja elég kiszolgáltatottnak ahhoz, hogy bérlakást adjon neki, és a kormánytól, amely mindezt lehetővé teszi.