A G7 számolt be róla, hogy miközben itthon 400 órára emelték a lehetséges évi túlórát, ez ellen pedig országos tüntetéshullám zajlik, addig máshol a 4 napos munkahét került napirendre.
Egyre több, kisebb vállalat vezeti be a négy napos munkahetet az olyan országokban, mint Németország, Nagy-Britannia, vagy Új-Zéland. A gyakorlat főként az IT szektorban terjed, ahol nagyobb fizetéssel sokszor már nem, de kevesebb munkaidővel még tudják motiválni a dolgozókat.
Jan Schulz-Hofen, a berlini székhelyű, projektmenedzsment-szoftvereket fejlesztő Planio alapítója szerint a vállalatuknál a munkakörnyezet sokkal biztonságosabbá és egészségesebbé vált, a munkavégzés minősége pedig javult azt követően, hogy bevezették a négy napos, napi 8 órás munkahetet.
A cégnél egyébként a termelékenység is javult, az alapító saját magán figyelte meg, hogy az átállást követően sem dolgozott kevesebbet, csupán rövidebb kávészüneteket tartott és hamarabb akart végezni a heti munkával, hogy péntekre már semmi se maradjon hátra.
A kisebb tech cégek mellett arra is van példa, hogy egy-egy nagyvállalat vezeti be a négynapos munkahetet. ÚJ-Zélandon a Perpetual Guardian biztosító társaság tesztelte idén a rövidített heti munkadiőt, a tapasztalataik pedig hasonlóak voltak: kevesebb munkahelyi stressz, növekvő munkahelyi morál a dolgozók közt.
Japánban a kormányzat bátorítja a cégeket a munkaidő lecsökkentésére, Nagy-Britanniában pedig a kereskedelmi szövetség kezdeményezésére, a Munkáspárt támogatásával próbálnak érvényt szerezni a máshol már bevált gyakorlatnak.
Míg a gazdasági centrum országaiban a vállalatok csökkentik a munkaidőt, a kormányok pedig ugyanerre buzdítják a cégeket, addig az olyan félperifériás, „fejletlenebb” területeken, mint Kelet-Európa, a kormányok fejvesztve emelik a tétjeiket a lefelé tartó árvesenyben egymás közt, a multik kegyeiért.
A különbséget pedig nem a politikai szereplőkben, a kultúrában, vagy az intézményi magyarázatokban találhatjuk meg: nem csupán rosszabb, vagy jobb fej politikusok és cégvezetők döntéseiről van szó, hanem strukturális gazdasági érdekekről, amiket a szereplők követnek. A munkásmozgalom által kiharcolt munkajogok mellett abban, hogy a világrendszer gazdagabb országaiban csökken a munkaidő és megjelenik a négy napos munkahét, jelentős szerepe van annak, hogy az összeszerelés és az ipari termelés kihelyeződött a szegényebb országokba. Utóbbi országokban ezért nem is érdemes a szereplők jófejségében bízni: a kevesebb munkaidőt vagy a szervezett munkásság és politikai mozgalom éri el, vagy semmi.
A centrum, félperiféria és periféria a világrendszer-elmélet által használt kifejezések. Az elmélet szerint a kapitalista világgazdaságban hierarchiára épülő nemzetközi munkamegosztás működik, amelyben megkülönböztethetjük a legfejletteb (centrum), a közepesen fejlett (félperiféria) és a fejletlen (periféria) országokat és területeket.
