Szerdán a parlament minden bizonnyal elfogadja a rabszolgatörvényt. De ez a történet itt nem érhet véget.

Én szívem szerint reménykedek benne, hogy a parlamenti ellenzék készül még valamivel a szavazás előttre, ami akár meg is akadályozhatja a törvény elfogadását, vagy még több ember számára felhívhatja a figyelmet, hogyan bánik a kormánypárt a dolgozókkal.

De ha ez nem is történik meg, vagy ha meg is történik, de elfogadják a törvényt, akkor is tovább kell folytatni a tiltakozást. Mert ez a törvény nem önmagában való, hanem csak világossá teszi a rendszer működését, és mert ezt a törvényt vissza kell vonni, el kell törölni.

Ez a törvény ugyanis egy sorozat része ami még 2012-ben kezdődött el az új munkatörvény könyv elfogadásával, ami már akkor is brutálisan rugalmassá tette a munkáltatás feltételeit. De ide lehet venni a munkanélküli járadék 3 hónapra csökkentését, a sztrájk ellehetetlenítését Magyarországon. És idénről pedig ide tartozik a cafetéria lényegében eltörlése, és a rabszolgatörvény.

Ezek a törvények, és törvénymódosítások együtt a magyar munkavállalók kizsigerelését jelentik, egy olyan országban ahol elvileg dübörög a gazdaság, de mégis a magyar fizetések még régiós viszonylatban is el vannak marad, ahol a minimálbér a legnagyobbat adózik Európában, és ahol két év brutális minimálbér emelés után is a nettó minimálbér nem éri el a környező országok minimálbérét.

Tehát itt állunk. És ideje lenne, hogy feljebb menjünk. A rabszolgatörvény pedig egy szimbolikus pont amin el lehet indulni felfelé.

Ha elfogadják a törvényt lesz idő kitalálni, hogy januártól hogyan induljanak a tiltakozások.

Lehet csinálni felvilágosító kampányt a gyárakban, lehet nyomást helyezni a nagy multikra, hogy kérjék ők a törvény visszavonását, lehet útlezárás sorozatot hirdetni, a félpályásoktól, a blokádon át Budapest megbénításáig, hidak lezárásáig. Lehet tüntetni, lehet népszavazást, és aláírásgyűjtést kezdeményezni, lehet polgári engedetlenségeket végrehajtani, lehet a helyi Fidesz irodákat módszeresen szét ragasztani, lehet a helyi képviselőket fel kell kérdezni, lehet sztrájkolni, és még számtalan eszköz van.

A lényeg a módszeresség, a szervezettség, és a tétemelés, mindeközben pedig az, hogy egy olyan nyitott szervezésű eseménysor jöjjön létre, amelybe egyre többen és többen tudnak becsatlakozni, és aminek mindenki számára érthető, mindenki életében pozitív változást hozó céljai vannak. A cafetéria visszavezetése, a rabszolgatörvény eltörlése, a két számjegyű béremelés például ahogy Kordás László mondta a tüntetésen, és akkor ezek mellé csapjuk még oda a sztrájkjog visszaállítását.

Egy dolgot nem lehet csinálni, ezt  hagyni. Mert akkor azok a dolgozók akiknek a cégénél nincs szakszervezet vagy gyenge szakszervezet van, azok hihetetlen teher alá kerülnek. Mert ha jön a válság, akkor a ki nem vívott jogok, és a törvényekben elfogadott hátrányok kétszer akkorát fognak ütni, mint most a munkaerő hiányos időkben. A magyar dolgozóknak, most van lehetőségük jogokat és juttatásokat kiharcolni, élni kell vele.