Kiadta a Központi Statisztikai Hivatal a háztartások életszínvonalát értékelő jelentését a 2017-es évre vonatkozóan – számolt be róla a 444. A kiadványban négy kategóriában vizsgálták azt, hogy hogyan változott a háztartások jóléte a korábbi évhez, évekhez képest. A jelentésben a jövedelmi helyzetet, a szegénységet és társadalmi kirekesztődést, a háztartások fogyasztását, valamint a szubjektív jóllétet vizsgálták.
A háztartások jövedelmi helyzete a jelentés szerint javult a 2016-os évhez képest. 2017-ben az egy főre jutó éves bruttó jövedelem 9,3 százalékkal magasabb volt, mint 2016-ban (1 millió 644 ezer forint), a nettó jövedelem 8,4 százalékkal nőtt (1 millió 300 forint), a reáljövedelem pedig 5,9 százalékkal.
Az egy főre jutó jövedelem emelkedésével a háztartásokban megnőtt a fogyasztás is a különböző jövedelmi csoportokban. 5,7 százalékkal többet költöttek a háztartásban az egy főre jutó összes személyes célú kiadásra, ebből pedig a leginkább a vendéglátás- és szálláshely-szolgáltatási kiadások profitáltak, amik 17,5 százalékkal nőttek a megelőző évhez képest.
Növekedett a lakosság szubjektív jólléte is. 2018-ra a jelentés szerint elégedettebbek lettek az emberek Magyarországon az életükkel, a háztartásuk anyagi helyzetével és a lakókörnyezetükkel, mint a korábbi években.
Az egy főre jutó éves jövedelem, a háztartási fogyasztás és a szubjektív jóllét növekedése mellett mérsékelten csökkent a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázata is. A szegénységi mutatót az Európai Unió egységes rendszere alapján számolták, amely három részindikátort foglalt magában:
- a relatív jövedelmi szegénységi arányt,
- a súlyos anyagi deprivációban érintettek arányát és a
- nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élők eloszlását.
Mit jelentenek ezek?
A relatív jövedelmi szegénység azokat az embereket érinti, akiknek a jövedelme nem éri el a meghatározott szegénységi küszöböt, ami jelenleg a mediánjövedelem 60%-a. A mutató attól relatív, hogy azt mutatja meg, hogy az egyén a társadalom többi tagjához képest mekkora jövedelemmel bír.
A súlyos anyagi depriváció abban az esetben érvényes egy emberre, vagy háztartásra, ha annak nélkülöznie kell bizonyos alapvetőnek elfogadott javakat és szolgáltatásokat. Ilyen például az, ha egy háztartás nem engedheti meg magának az évi egyhetes üdülést, nem rendelkezik gépkocsival, vagy nem tudja megfelelően fűteni a lakását. Ha a kilenc meghatározott feltételből négy teljesül, akkor az érintett személy súlyosan depriváltnak számít.
A nagyon alacsony munkaintenzitás pedig más néven munkaszegénység. Ez a mutató abból indul ki, hogy a háztartások legfőbb bevételi forrása a munkából származó jövedelem, ezért annak a hiánya és a háztartás tagjainak a munkaerőpiacon elfoglalt pozíciója befolyásolja a jóllétüket. Abban az esetben állapítható meg a munkaszegénység, ha a háztartás munkaképes korú tagjai a lehetséges munkaidejüknek kevesebb, mint 20%-át töltik tényleges munkavégzéssel.
2017-ben a jelentés szerint 578 ezer fővel kevesebb ember volt érintett valamelyik dimenzióban, tehát ennyivel csökkent a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázata a társadalomban a 2016-os évhez képest. Csökkent a jövedelmi szegénység 0,6 százalékkal, a súlyos anyagi depriváció 4,3 százalékkal, a mélyszegénységben élők száma pedig stagnált.
A jelentésben közzétett számok és tendenciák javulást mutatnak több vizsgált kategóriában, rávilágítanak ugyanakkor arra is, hogy még mindig rengetegen élnek súlyosan rossz körülmények között: 1 millió 227 ezer embert érint a relatív jövedelmi szegénység, 398 ezer embert a munkaszegénység és 974 ezer főt a súlyos anyagi depriváció veszélye. Összesen közel kétmillió embert fenyeget közvetlenül a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázata.
A probléma társadalmi és területi egyenlőtlenségekre is rávilágít: a szegénységgel, deprivációval és társadalmi kirekesztődéssel a leginkább veszélyeztetett a 18-24 éves korosztály, az alapfokú végzettséggel rendelkezők, a Kelet-Magyarországon élők és a roma népesség
Utóbbi esetében 2017-ben a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya 67,8% volt, ami bár mérséklődött a megelőző évhez képest, még mindig sokkal az országos átlag fölött helyezkedik el.
