Rátenné a kezét a kormány az egyre gyarapodó magán egészségügy-biztosítási szektorra, hogy egy olyan kétszintes biztosítási rendszert hozzon létre, amelyben a jobb ellátás fizetőssé válna – derül ki a G7 gazdasági portál riportjából.

A G7 szerint az elmúlt időszakban jelentősen növekedett a magánbiztosítások száma, köszönhetően főként annak, hogy 2011-ben a kormány adómentessé tette a munkáltató által fizetett biztosítási díjakat. Ez arra ösztönözte a munkaadókat, hogy fizetésemelés helyett – amely után ugye magas adóköltségeket kellene fizetni – inkább magánbiztosításokat vásároljanak a munkavállalóknak. Ez utóbbinak köszönhetően a kedvezményezettek az államinál gyorsabb és kényelmesebb egészségügyi ellátáshoz juthattak.

A 2019 költségvetés ismertetésekor azonban Varga Mihály pénzügyminiszter bejelentette: a cafeteriajellegű juttatásokéval együtt az egészségbiztosítási ráfordítások adómentességét is megszüntetik.

Ezzel érdemben megszüntetik azt az ösztönzőt, amely a magánegészségügy irányába terelte a munkáltatókat. De ez korántsem jelentené azt, hogy a kormány inkább az ingyenes állami ellátásba fektetne.

A G7 úgy tudja, a döntés mögött az a kormányzati szándék állhat, hogy egy állami biztosító céggel belépjen a magánbiztosítások piacára. Ebben az esetben ez az állami biztosító megkaphatná az adómentességet, azok a vállalatok pedig, amelyek eddig magáncégeknél vásároltak biztosítást alkalmazottaiknak, átvándorolnának ehhez az állami biztosítóhoz.

Az így létrejövő rendszer tehát két lépcsős lenne: megmaradna a tb-hozzájárulások által finanszírozott állami egészségügyi ellátás, ezen felül pedig létrejönne egy szintén állam által birtokolt magánbiztosítási keret, amely felárért cserébe hozzáférést biztosítana egy magánrendelőket is magába foglaló kényelmesebb, gyorsabb és nagy eséllyel jobb minőségű ellátási rendszerhez is.

Persze ez utóbbihoz csak azoknak lenne hozzáférésük, akiknek a munkáltatójuk kifizeti a plusz összeget.

Első ránézésre teljesen természetesnek elvnek tűnik, hogy több pénzért jobb szolgáltatást kapjon az ember, csakhogy az emberi egészség nem egy egyszerű piaci árucikk, másrészt pedig ez a rendszer hamar alááshatja a mindenki számára hozzáférhető egészségügyi ellátás elvét.

Könnyen elképzelhető ugyanis, hogy ezt a lépést úgy adhatja el a Fidesz, mint amivel megoldotta az egészségügy problémáit, közben pedig megszűnne bármiféle nyomás az alulfinanszírozott és romló minőségű állami egészségügy fejlesztésére, reformjára. A tovább sorvadó állami ellátás mellett működő magánrendszerhez pedig csak azoknak lenne hozzáférésük, akik saját jogon vagy a munkáltatóikon keresztül meg tudják fizetni annak árát.

A tendencia egyébként már most is megfigyelhető: az amúgy is szakemberhiányos egészségügyi rendszerből egyre több orvos vándorol át a magánrendszerbe, jelenleg már a magyar orvosok egytizede dolgozik kizárólag az utóbbiban. Ráadásul az állami ellátás hiányosságai az állampolgárokat is egyre inkább a magánegészségügy felé tolják: év első öt hónapjában például 15 százalékkal bővült az OTP Egészségpénztár tagjainak száma.

Egyéni szinten persze racionális döntés lehet átállni egy jobb szolgáltatást biztosító intézményhálóba, de rendszerszinten ez csak az állami ellátás további sorvadásához vezet. Ami a jelenleginél is erősebb egyenlőtlenségeket hozhat létre az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben: akik meg tudják fizetni, ellátáshoz jutnak, akik pedig nem, azok bent ragadnak a tovább romló állami rendszerben.

A lopakodó magánosítással az is a probléma, hogy a magyar társadalomban szinte teljes a konszenzus arról, hogy az egészségügynek térítésmentesnek kell lennie. Egy friss kutatás szerint a társadalom 90 százaléka ért egyet ezzel a kijelentéssel, és csupán 7 százalék gondolja azt, hogy az egészségügyi ellátásért fizetni kellene.