„Mindazoknak, akik befolyásos technológiát állítanak elő, meg kell bizonyosodniuk, hogy mindaz, amit megalkotnak jó célra, nem pedig károkozásra lesz felhasználva.”

Ez a mondat abból a nyílt levélből származik, amelyet a Microsoft dolgozói küldtek a cég vezérigazgatójának, Satya Nadellának a múlt hét elején. A dolgozók amiatt tiltakoztak, mert a Microsoft szerződéses viszonyban áll azzal az amerikai szövetségi ügynökséggel (ICE, Immigration and Customs Enforcement), amely az elmúlt hónapokban illegális bevándorló gyerekek ezreit szakított el családjától, és zárt ketreces táborokba.

A Trump-kormányzat ezen intézkedése óriási felháborodást keltett világszerte, az ENSZ emberi jogi biztosa „lelkiismeretlen” gyerekbántalmazásnak titulálta a gyakorlatot.

A Microsoft dolgozói azt követelték a vezérigazgatótól, függessze fel a cég kormányzattal kötött szerződéseit, amelyek értelmében a Microsoft levelezési, naptár- és tárhelyfunkciókat biztosít az ICE-nek.

Azt is kérték, hogy a vállalat tegyen közzé világos iránymutatást, amely megtiltja a Microsoftnak és alvállalkozóinak, hogy olyan kliensekkel dolgozzanak, akik megsértik a nemzetközi emberi jogi normákat.

„Mint olyan emberek, akik felépítik azokat a technológiákat, amelyekből a Microsoft nyereséget szerez, visszautasítjuk, hogy bűnrészesek legyünk” – írták.

A Microsoft dolgozói nem az elsők, akik hasonló tiltakozóakciót kezdeményeztek. A technológiai kérdésekkel foglalkozó Wired portál összeállításából kiderül, az utóbbi időben a Google dolgozói tiltakoztak sikeresen az ellen, hogy munkáltatójuk mesterséges intelligenciával lássa el az amerikai hadsereg által használt drónokat, az Amazon dolgozói pedig szintén harcban állnak a cégvezetéssel, amiért utóbbi arcfelismerő szoftverrel látná el a rendőrséget.

A technológiaipar nem tartozik azon szektorok közé, melyekben hagyományosan erős lenne a dolgozói önszerveződés.

Az általános képzet szerint itt viszonylag jól kereső, más munkásokhoz képest privilegizált helyzetben lévő dolgozókat találunk, akik száz százalékig osztják főnökeik techno-optimista, libertariánus ideológiáját.

Az utóbbi időben azonban ezt a feltételezést egyre gyakrabban megcáfolják a dolgozók. Legalábbis az Egyesült Államokban, amely a világ egyik vezető technológiai hatalma, itt található a globális techcégek egy jelentős részének a központja, és a legnagyobb hozzáadott értékkel rendelkező fejlesztéseket is itt végzik.

A techdolgozók harcának élén egy hálózatosan szerveződő, még viszonylag fiatal szervezet, a Tech Workers Coalition (Techdolgozók Szövetsége, TWC) áll, amely közösségszervezéssel, tudásátadással és a protestakciók felhangosításával segíti a különböző cégeken belüli kezdeményezéseket.

Tavaly novemberben interjút készítettem a TWC egyik aktivistájával, a Szilícium-völgyben dolgozó David Juddal, aki szerint a szektor dolgozóinak önszerveződése nagy lökést kapott Donald Trump 2016-os megválasztásával, hiszen egyre többen érezték úgy, hogy részt kell venniük a politikában, a dolgok alakításában.

Elmondása szerint a TWC és a hozzá hasonló szervezetek valóban nem a fehérgalléros, felsőfokú végzettséggel rendelkező alkalmazottak közegéből indult, hanem főként kisegítő feladatokat ellátó személyzet, például takarítók, konyhai dolgozók álltak a küzdelem élére.

Ez nem is meglepő, hiszen ezek a dolgozói kategóriák sokkal gyengébben fizetettek, rendszerint valamilyen instabil, bizonytalan foglalkoztatási forma keretén belül dolgoznak, és munkakörülményeik kétségtelenül szuboptimálisak. Judd szerint azonban ezek az emberek létfontosságú munkát végeznek a techipar számára, így a TWC egyik legfontosabb célkitűzése az, hogy a fehérgalléros dolgozókat közös platformra hozza kékgalléros kollégáikkal.

Ha a dolgozói hierarchia különböző pontjain elhelyezkedő koalíciószervezés még nem is valósult meg, az biztos, hogy a munkavállalói jogokért harcoló személyzet példája ragadós, hiszen a frissebb, a technológia felhasználásának etikusságára fókuszáló tiltakozásokat már a privilegizáltabb techdolgozói rétegek vezetik.

A techdolgozók önszerveződése még kétségtelenül gyerekcipőben jár a hagyományosabb ipari szektorokhoz képest. Ezt a cégvezetők hozzáállása is erősen hátráltatja, hiszen míg a hagyományos termelői ágazatokban a szakszervezetiség széles körben elfogadott minta, addig a technológiaiparban az önszerveződés minden formájára lecsapnak a vezetők.

A digitális kapitalizmus azonban már most is a világgazdaság vezető erejének számít, piaci részesedése pedig folyamatosan nő, így az elkövetkező években mindannyiunk számára létfontosságúvá válik, hogy az iparág dolgozói nagyobb beleszólást kapjanak a vállalati döntésekbe.

Ennek fontosságát nem csak a prekárius foglalkoztatási formák visszaszorítása és a munkavállalói jogok tiszteletben tartása támasztja alá, de etikai szempontok is. Ahogy életünk egyre több része zajlik a digitális technológiákon keresztül, annál fontosabbá válik, hogy a techvállalatok tiszteletbe tartsák személyiségi jogainkat, és az általánosabb emberi jogi normákat is.

Az államok egyre képtelenebbnek bizonyulnak arra, hogy a multinacionális techvállalatok viselkedését szabályozzák, a legutóbbi botrányok, például az adatbányászattal foglalkozó Cambride Analytica esete is ezt bizonyítják. Tehát ha gátat akarunk szabni a cégek visszaéléseinek, mindenképp szükségünk lesz a dolgozóik segítségére is.