Megválasztása óta talán a legnagyobb frakció-ellenállással kell szembenéznie Jeremy Corbynnak, a brit Munkáspárt vezetőjének. A Brexit (és a milyen Brexit) kérdésében megosztott baloldali párt 257 képviselőjéből 75-en a frakcióvezetés utasítása ellenére támogatták a parlamentben a norvég modellt, vagyis hogy az Egyesült Királyság az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagja maradjon. A szavazást követően több képviselő frakció-pozíciójáról is lemondott.

A szerdai szavazás, mely a munkáspárti frakció hátsó padsorainak lázadásához vezetett, annak az elhúzódó folyamatnak volt egy állomása, amely során a brit parlament arról dönt, hogy milyen feltételekkel kívánja elhagyni az Egyesült Királyság az Európai Uniót.

A munkáspárti szavazókat, a pártvezetést és a frakciót a kezdetektől megosztja az Európai Unió elhagyásának kérdése. Corbynnal a brit baloldal egy olyan frakciójának képviselője került a párt élére, amely hagyományosan EU-szkeptikus. Noha a párt a maradás mellett tette le a garast, a pártvezetés a népszavazási kampányba csak vonakodva állt be a maradás-párti táborba. És míg a mai napig is meghatározó informális szabad piac-párti, liberális pártelit erősen maradás-párti (vannak, akik a mai napig sem zárkóznának el egy újabb népszavazástól),

olyan képviselők is akadnak, akik maguk hevesen érveltek a maradás mellett, a népszavazást követően azonban azt gondolják, azzal képviselik helyesen kilépés-párti választókerületüket (számos hagyományosan munkáspárti választókerület, és a párt támogatóinak harmada szavazott a kilépésre), ha a konzervatívok által erőltetett „kemény Brexit” opciót támogatják.

Theresa May agendájának legfontosabb pontja a politikai únió elhagyásán túl a kilépés a közös piacból és vámúnióból, valamint a „munkaerő szabad áramlása elvének a felmondása” (vagyis a bevándorlás korlátozása), amit új vámszabályok kialakítása és a konzervatívok szája íze szerint való, korlátozó bevándorlási politika kialakítása követne.

A maradás-pártiak nagy része által jobb híján támogatott, norvég modellnek becézett kilépési forgatókönyv lényegében azt jelentené, hogy az Egyesült Királyság csak a politikai úniót hagyja el, de a továbbiakban is hozzáférne a közös piachoz, és a kereskedelemben is azonos vámszabályok vonatkozának import-és exporttermékeire. A bökkenő persze az, hogy amint azt az Uniós vezetők is nyilvánvalóvá tették, a javak, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlása csak a munkaerő (az emberek) szabad áramlásával együtt megy. A népszerű angol mondással szólva, you can’t have your cake and eat it too.

A bevándorlás kézben tartása és korlátozása pedig az elsődleges ok volt, amiért a britek szűk többsége a kilépés mellett döntött, May és a kilépés-párti tábor tehát azon az állásponton van, hogy amennyiben az UK az EGT tagja marad, azzal lényegében a népszavazás erdményét hazudtolnák meg.

Az EGT-ben maradás az Unió elhagyásáról szóló törvényhez a megrögzött maradás-párti Lordok Háza által benyújtott 15 módosító javaslat egyike volt. A Munkáspárt korábban az EGT-ben maradás helyett egy enyhébb, de az egységes piachoz való hozzáférést szorgalmazó javaslatot nyújtott be, szerdán pedig tartózkodásra szólította fel a frakció tagjait.

Corbyn álláspontja szerint az EGT-ben maradás nem tartaná tiszteletben a Brexit-népszavazás eredményét, ráadásul egy olyan piachoz kötné hozzá az Egyesült Királyságot, amelynek a szabályait a politikai szövetségből kilépve nem tudnák alakítani. Keir Starmer, a Munkáspárt Brexit-felelőse a Guardiannek arról beszélt, a párt túlságosan megosztott ahhoz, hogy beleálljon a norvég-opcióba, ami ráadásul a viszonylag egységes konzervatív ellenkezés mellett nem volna sikerre ítélve.  A frakcióvezetés a konzervatívokkal való együttszavazást sem támogatta, ez – ahogyan a szavazás eredménye is mutatja – ha lehet, még nagyobb ellenkezést váltott volna ki a határozatlan pártvezetésre neheztelő képviselőktől.

A  szavazáson végül a párt 257 képviselőjéből 90-en mentek szembe a frakció- és pártvezetéssel: 75-en támogatták a felsőház módosító javaslatát, 15-en pedig ellenkezőleg, nemmel szavaztak az EGT-ben maradásra. Ez azt jelenti, hogy néhány tisztséggel bíró képviselő mellett a frakció-tisztséggel nem rendelkező képviselők több mint fele ment szembe a frakcióvezetéssel. Köztük olyan képviselők is, mint a 2015-ben még a maradás mellett kampányoló Laura Smith, akinek észak-nyugat-angliai választókerülete nagy többséggel a kilépés mellett szavazott.

I promised Crewe & Nantwich that I would respect the referendum result. Remaining in the EEA is not compatible with that.

— Laura Smith MP (@LauraSmithMP) June 13, 2018

A lordok módosítója egyébként simán elbukott, a konzervatívok viszonylag egységesen voksoltak (mindössze három maradás-párti konzervatív szavazott ki és nyolcan tartózkodtak), a jelentős mennyiségű munkáspárti lázadóhoz az egységesen maradás-párti skót és wales-i képviselők mellett a szintén „remainer” Liberális Demokrata képviselők csatlakoztak.

A szavazást követően Smith mellett, aki Corbyn árnyékkormányában is helyet kapott, még 5-en mondtak le frakció-tisztségükről – Smithen kívül a többiek éppen azért, mert szerintük a Munkáspárt vezetése nem ellenzi elég vehemensen a konzervatívok kemény Brexit-politikáját.

A puha kilépésért harcoló képviselőknek egyre kevesebb esélyük van arra, hogy megakadályozzák a May-féle kemény kilépést, vagy amit sokan még rosszabbnak tartanak, hogy a két éves határidő októberi lejártával megegyezés nélkül távozzanak a tárgyalásokról. A következő hetekben ugyanakkor újra terítékre fognak kerülni a vámokkal és az EU-UK-kereskedelmi partnerséggel kapcsolatos kérdések, és vannak, akik még reménykednek abban, hogy a szerdai szavazáson relatíve egységesnek mutatkozó konzervatívokat meg lehet osztani, és nagyobb számban szavaznak majd ki May forgatókönyvéből. A konzervatívok egyelőre ebben a kritikus időszakban a Munkáspártnál egységesebnek mutatkoznak.

Noha a pártelittől és a frakció magjától jelentősen balra álló Corbynt 2015 szeptemberében példátlan támogatottsággal választották meg a párt vezetőjének, a szocialista vezető válságról válságra vészeli át a párt élén. Megválasztásának pillanatától a pártelit szabotázsával kellett szembenéznie, az aknamunka pedig a földrengés-szerű Brexit-népszavazást követően majdnem sikerrel is járt. 2016 őszén a centristáknak sikerült egy újabb vezetőválasztást kikényszeríteniük, ezen azonban Corbyn még nagyobb támogatást kapott, mint egy évvel korábban. A korábbi centrista Labour-kormányok belső ellenzékének egyik meghatározó figuráját végül csak a 2017-es előrehozott választáson elért siker után fogadta el többé-kevésbé a pártelit: a Munkáspárt minden várakozást felülmúlva megszorongatta Theresa May konzervatívjait, a baloldal a választáson annyival növelte mandátumai számát, mint 1945 óta soha.