Az egyre súlyosbodó munkaerőhiány miatt a munkáltatók „ösztönző eszközként” egyre gyakrabban egészségbiztosítást kínálnak a munkavállalóknak – ami már az egészségbiztosítás keretében igénybe vett szakorvosi ellátások átlagában is meglátszik.
Míg 2016-ban az egészségbiztosítás keretében igénybe vett szakorvosi ellátások átlagára még 17 800 forint volt, tavaly ez az összeg már 19 300 forintra emelkedett, az idei szolgáltatói listaár pedig átlagosan 23 000 forint – írja az MTI az Union Biztosító egyik legutóbbi felmérésére hivatkozva. Az ellátás általában nemcsak egy szakorvosi vizit, hanem ahhoz gyakran társul valamilyen egyszerű diagnosztika – labor, ultrahang, röntgen – is.
A fizetős egészségügy egyébként egyre drágább: ha az egészségügyi szolgáltatást „az utcáról”, azaz nem biztosítás keretében szeretnénk igénybe venni, akkor a vizitek díja eléri a 20-25 000 forintot, ami két év alatt közel 30 százalékos díjemelkedést jelent.
Egy kisebb szűrőcsomag átlagára két év alatt 40 ezerről 50 ezer forint körüli összegre nőtt – közölte a biztosító.
A szakorvosi ellátások közül leggyakrabban a bőrgyógyászati és nőgyógyászati ellátás, illetve a különböző laborvizsgálatok, az ortopédia, valamint a gasztroenterológia a legnépszerűbb, de szűrővizsgálatokon is sokan vesznek részt.
A Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz) jelentése szerint tavaly a betegség- és egészségbiztosítások díjbevétele meghaladta a 11,1 milliárd forintot.
Magyarországon az egészségbiztosítások 95 százalékát vállalatok kötik, ennek oka az adómentességen túl az, hogy a csoportos biztosítások díja lényegesen kedvezőbb.
Lényegében a munkavállalók ezzel bizonyos szempontból valóban nyernek, hiszen az állami egészségügy nehézségei miatt elérhető és megfelelő színvonalú szolgáltatást könnyebb a fizetős szektorban találni, ám az is igaz, hogy a profitorientált fizetős egészségügyben egyre inkább elszabadulnak az árak (a 30 százalékos díjemelkedés egy év alatt meglehetősen aggasztó).
Így bár azzal, hogy egyes munkáltatók juttatásként egészségbiztosítást kínálnak munkavállalóiknak, számukra elérhetőbbé válik a szolgáltatás, mindazoknak viszont, akik ilyen juttatásban nem részesülnek, egyre távolibbá válik ez az opció megfizethetetlensége miatt – miközben az állami egészségügyben tapasztalható problémák (hosszú várakozási idő, munkaerő- és eszközhiány, stb.) miatt minőségi ellátáshoz jutni számukra egyre nehezebb.
