2011 és 2016 között 6,2 %-ról 4,3%-ra csökkent a valamilyen fogyatékossággal élők regisztrált száma Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal 2016-os a témában végzett mikrocenzusának most publikált összesítője szerint. A Napi.hu elemzéséből az is kiderül, mi állhat a meglepő, számarányában közel hetvenezre létszámcsökkenés hátterében.
A valamilyen testi, vagy szellemi fogyatékkal élő magyarok száma ugyanis nem csökkent, ugyanakkor ez a több tízezer regisztrált a rokkantsági nyugdíj intézményének megkurtítása során kikerült az Országos Nyugdíjfolyósító Intézet adatbázisából. A KSH szerint az egyes fogyatékossági kategóriákon belül növekedés (az autizmussal élők számánál például 25%) magyarázható azzal is, hogy a diagnosztika az utóbbi években kifinomultabbá vált, és több ember került az egészségügy látókörébe is ilyen problémák miatt.
Az azonban nagyjából az utolsó jó hír, az összesítő ugyanis világosan rámutat arra, jelentősen romlott a fogyatékosok életminősége a 2010-es évek során.
Mindez pedig úgy, hogy a 2008-09-es válság megszorításai is jórészt éppen őket sújtották. A kimutatások szerint a 45-59 éves korosztályban 36%-al csökkent a rendszer számára „látható” rokkantak és szellemi fogyatékkal élők száma. Ennek magyarázata pedig az, hogy őket sújtotta leginkább a rokkantsági nyugdíj 2012-es felszámolása: így vagy átkerültek azóta az öregségi nyugdíjat kapók közé, vagy semmiféle ilyen juttatást nem kapnak.
A legérdekesebb adatsor éppen ezért az, amelyik azt mutatja, hogyan alakult a fogyatékkal élők jövedelmi forrásrendszere 2011 és 2016 között:
Miközben 491 ezerről 408 ezerre csökkent a számuk, a folgalkoztatási szerkezetben a fogyatékosok nyugdíjának szerepét szinte teljesen átvette a „rehabilitációs és egyéb” ellátások összessége, amely természetesen szerényebb juttatásokat biztosít, valamint 7%-uk eleve átkerült az öregségi nyugdíj rendszerébe. A foglalkoztatott fogyatékkal élők száma mindeközben csupán 3%-al növekedett.
A szegények könnyebben rokkannak le, és nehezebben gyógyulnak
A mozgássérültek, és más fogyatékkal élők a mindennapi életben számos, elkerülhetetlen többletköltséggel néznek szembe, kezelésük, gyógyeszközök miatt, ehhez viszont a 2016-os mikrocenzus szerint csupán egyharmaduk kap valamiféle konkrét hozzájárulást.
A KSH ugyanakkor azt is kiemeli, míg a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők között a valamiféle egészégkorlátozással élők száma is alacsonyabb, a mindennapi korlátozottság felszámolását segítő gyógykezeléshez, eszközökhöz és így a minél gyorsa rehabilitációhoz vezető út számukra sokkal könnyebb.
A KSH jelentése ezért kiemeli, az alacsony jövedelem önmagában kockázatos az egészségi állapotunkra nézve, hozzátéve, hogy Magyarország az uniós orsázgokat és Törökországot mérő, 36-os listán 21. helyen áll a 65 éves és azon felüli népességen belül ellátási gondokkal küzdők számát tekintve: 32%-al az EU-s átlag 23,7 százalék fölött jócskán végeztünk a nyugdíjasok közötti arányt tekintve, ezzel még Görögország és a törökök is megelőznek minket.
Ezzel szemben a legszegényebbek között az egészségi állapot eleve kezeletlenül marad, és ha balesetet szenvednek, a rendelkezésre álló segítség mértéke is rendkívül korlátozott számukra.
Így fordulhat elő, hogy míg a felső jövedelmi ötödben a valamiféle fogyaték miatti korlátozottság csupán 13%-os, addig a legalsó ötödben ez több, mint 50%-os.
Magától értetődik persze, hogy a könnyebben rehibilitálódó, eleve magasabb jövedelmű korlátozottak ezért könnyebben jutnak be a munkaerőpiacra is.
