A Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület és az aHang petíciót indított azért, hogy az otthoni ápolást ismerjék el munkaként, amellyel foglalkoztatási jogviszony és legalább a minimálbérrel megegyező munkabér járna. A cél 5000 aláírás összegyűjtése, jelenleg 1934 aláírásnál jár. Az aláírások összegyűlése után a petíciót eljuttatják az Emberi Erőforrások Minisztériumának.

Az otthoni ápolást végzők csak segélyre jogosultak, amelynek a legmagasabb összege 52 800 forint.

Az emelt családi pótlék összegével együtt maximum 75 815 forint jár egy tartósan beteg ember gondozásáért, márpedig ez a gyakorlatban főállású munka, amely mellett lehetetlen másik, kereső munkát végezni.

75 ezer forintból pedig nem lehet ellátni egy súlyosan beteg gyereket.

Farkas Krisztina halmozottan sérült fiával él, akinek ápolása Krisztina elmondása szerint háromszor nyolc órás műszak: délelőtti, délutáni és esti műszak. Mindent neki kell csinálnia a fia helyett, etetni, öltöztetni, hordozni mindenhova. Az ilyen munkáért jár a legmagasabb, kiemelt ápolási díj, ami 52 800 forint.

Magyarországon jelenleg 12 ezer fő végez tartós ápolást, a petíciót elindító egyesület abban bízik, az ő helyzetükön tudnak javítani. A Lépjünk, hogy léphessenek! egyesület évek óta küzd azért, hogy a társadalom és a döntéshozók figyelmét felhívják a súlyos betegek, különösen a halmozottan sérült gyermekek otthoni ápolását végző családok helyzetére. 2017-ben több kormánypárti képviselőtől is kaptak arra ígéretet, hogy lesz előrelépés az ügyben, de eddig ez nem történt meg.

Az ügyben érintett szülők Orbánnak is üzentek:

„Magyarország miniszterelnöke az elmúlt hetekben arról beszélt, hogy meg akarja hallgatni a magyar nőket, hogy mi kell ahhoz, hogy több gyermek szülessen az országban. A magyar nők és férfiak egy csoportjának tagjaként szeretném ezúton elmondani: például az, hogy ha a gyermekkel bármi történik, ami miatt fogyatékkal élővé válik, az egyébként is tragikus helyzetet ne rontsa tovább a társadalom azzal, hogy a megélhetés perifériájára, a szegénységbe taszít teljes családokat. A gyermekvállaláshoz szükséges pozitív jövőképnek a mi életünk is része, azt is látnia kell a szülőknek, hogy az ország, a társadalom akkor is fogja a kezüket, ha nehéz helyzetbe kerülnek.”

Az egyesület szerint gazdaságilag káros és embertelen megkülönböztetés az, hogy egy intézményben elhelyezett tartósan beteg személyre jóval többet költ az állam – ellátottanként körülbelül a minimálbérrel megegyező összeget –, mint amennyit az otthoni ápolásra. Ezért „anyagi és társadalmi megbecsülést” kérnek az otthoni ápolást végzőknek, és „a szeretetteljes törődés lehetőségét az ellátottaknak!”

A petíciót itt lehet aláírni.