Eltávolodna a korábbi szociáldemokrata kormányzatok szociálpolitikájától Berlin szocdem főpolgármestere, Michael Müller és egy újfajta munkanélküliségi programot vezetne be, amelyet ő „szolidáris alapjövedelemnek” nevez.
A Die Tageszeitungnak adott interjújában Müller kifejti, javaslata nem feltétel nélküli alapjövedelmet jelent, hanem
a huzamosabb ideig munkanélküli embereknek biztosítana biztonságos, kiszámítható és a minimálbérnél magasabb fizetéssel járó állami/önkormányzati munkahelyeket.
Elképzelése szerint a szolidáris alapjövedelem kielégítené az igényt, hogy a tartósan munkanélküliek emberhez méltó, hosszú távon is kiszámítható megélhetéshez jussanak, és emellett elvégzésre kerülnének a társadalom jóléte szempontjából fontos munkák, amelyek jelenleg nincsenek elvégezve.
Az interjúban néhány példát is említ olyan posztokra, amelyeket a program kereteiben töltenének be:
- integrációs segítés menekültek számára,
- tömegközlekedési kísérők mozgásukban korlátozott emberek számára,
- iskolai felvigyázók,
- vagy épp portaszolgálat az állami bérlakásokban.
És hogy miért szolidáris alapjövedelem a neve? Müller szerint a dolog kétoldalú szolidaritást feltételez: egyrészt az állam jóval több pénzt biztosít, mint amekkora a tartósan munkanélkülieknek járó segély, másik oldalon pedig a munkanélküliek munkájukkal járulnának hozzá a közösség jobb működéséhez.
A Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD) által elszenvedett múlt szeptemberi történelmi vereség felgyorsította a párton belüli ideológiai-szakpolitikai vitákat és a baloldali kiútkeresést. Müller javaslata is ebbe a kontextusba illeszkedik, mint egy olyan intézkedés, amely által szakítani lehetne az 1998-2005 közötti SPD-kormányzatok piacpárti, baloldaliak által sokat kritizált örökségével.
A párton belül jelenleg is nagy vita folyik a közbeszédben Hartz IV név alatt futó munkanélküli segélyezési átalakításról, amely 2005 januárjától lépett életbe, és jelentősen szigorította a tartósan munkanélküliek állami támogatáshoz jutását, megvágva a segélyek mértékét is. A Hartz IV-et és az SPD-kormányzat által gyakorlatba ültetett munkaerőpiaci liberalizációt, az Agenda 2010-et ma is sokan a párt mélyrepülésének egyik okaként tartják számon.
Michael Müller a taz-interjúban erről is beszél: elmondása szerint a Hartz IV-nek fontos szerepe volt abban, hogy a német szociáldemokraták elveszítették választóik bizalmát és hiteltelenné váltak a társadalmi igazságosság képviselőiként.
A politikus a szolidaritási alapjövedelem ötletével egyúttal előre szeretné lendíteni a munka átalakuló szerepéről szóló vitákat is.
Magyarországi szemmel nézve a berlini főpolgármester javaslata könnyen eszünkbe juttathatja a közmunkaprogramot,
hisz utóbbi esetében is munkanélküli emberek látnak el közösségi feladatokat a munkanélküli segélyért cserébe.
Van azonban néhány óriási különbség, amely Müller javaslatát minőségileg jobbá teszi.
- A magyar közmunkával ellentétben ebben a javaslatban nem minimálbér alatti, hanem afölötti fizetéshez jutnának az állampolgárok.
- A magyar programot jellemző kiszolgáltatottság és kiszámíthatatlanság helyett a berlini polgármester hosszú távú, kiszámítható munkaszerződések révén biztosítaná, hogy az elvégzett feladatok mellé biztonság, tervezhetőség és megbecsültség is járjon.
Ez a két szempont a hazai közmunkáról szóló vitákban is megfontolandó lenne a leegyszerűsítő teljes elutasítás-teljes elfogadás kettőssége helyett.
