Choli, ahogy mi hívtuk mindig, a legszerethetőbb, legkedvesebb öreg cigány volt, akire mindig számítani lehetett, ott volt minden közéleti, kulturális rendezvényen, örömmel beszélt a múltról, a jelenről és a jövőről, a kihívásokról a legfiatalabb gyermekekkel, vagy a vele egykorú felnőttekkel egyaránt. Legyen tudományos szakmai konferencia, politikai rendezvény, kiállításmegnyitó, vagy koncert, a fehér szakállas, cigarettázó öreget mindig megtalálhattuk ezeken a rendezvényeken, és nagy számú hallgatóság itta minden egyes szavát. Gondolatait, sokszor markáns véleményét kendőzetlenül kimondta bárhol és bármikor, bárkinek, mert azt vallotta: csak az őszinteség és a tisztesség építheti a jövőt, és csak ez őrizheti meg az emberi méltóságot.

A Nép tanítója volt, megszámlálhatatlan ifjúsági és gyermektáborban, tanodákban, szakkollégiumokban, főiskolákon és egyetemeken oktatta a romákat és a nem romákat a cigányság történelméről, kultúrájáról, nyelvéről. Verseit, írásait számtalan versmondó versenyen mondták kisdiákok és felnőttek egyaránt.

Büszke vagyok arra, hogy ismerhettem, hosszú éveken át a kölcsönös szereteten és tiszteleten alapulva baráti kapcsolat alakult ki közöttünk, így sokszor nyílt alkalmam arra, hogy az éj közepén, sokszor hajnalig beszélgethessünk. Az utóbbi időszakban a már leromlott egészségi állapota miatt nem volt lehetőségem találkozni Cholival, de szinte minden nap tudtam arról, hogy van.

Két nappal ezelőtt a KuglerArtban Szécsi Magda 60. születésnapja alkalmából tartott rendhagyó beszélgetésen éppen arra hívtam fel a figyelmet, hogy művészeink, közszereplőink megbecsülését még életükben, nem pedig haláluk után kell kivívnunk, megtartanunk. Éppen ezét nagyon fontos, hogy a tisztelet, a megbecsülés jeleként találkozzunk velük, hallgassuk meg gondolatainkat, hogy gazdagodjon emlékezetünk, kultúránk, legyen mit tovább adnia az utókornak!