Múlt héten a sok tízezres tüntetés színpadán csodálatosan hangzottak azok mondatok Márki-Zay Péter szájából, hogy egyetlen egyikünket se hagyhatjuk egyedül. A helyzet az, hogy most itt az idő ezt bizonyítani.

Egy biztonsági őr tegnap brutálisan kiütötte a Városligetben demonstráló Antall Nikolettát. Igazából lényegtelen is, hogy kit. Igazából az is lényegtelen, hogy kedveljük-e őt, és közéleti szerepléseit, hogy mit gondolunk róla. Sőt az is lényegtelen, hogy mit gondolunk a Városliget ügyéről, sőt valójában annak is lényegtelenek kéne lennie, a pártpolitika melyik oldalán állunk, amikor erről az ügyről gondolkodunk.

Itt ugyanis az történt, hogy egy hatalommal rendelkező ember a túlerő közepén, rendőrök szeme láttára kiütött valakit, aki éppen politikai véleményt nyilvánított. Méghozzá a biztonsági őr szakma legelemibb szabályait megsértve.

Itt az idő tehát, hogy bebizonyítsuk nem szájalunk, a 100 ezres tüntetés nem hiábavaló, nem csak hőbörögni megyünk ki, hanem tényleg látjuk milyen rendszerrel állunk szembe, észleljük, hogy az elnyomás erősödni fog, és pontosan ezért fokozzuk a szolidaritást egymás felé.

Mert mégiscsak nem hagyhatunk egy ilyen történetet szó nélkül, és nem hagyhatunk egy ilyen történet után egy embert magára.

Pénteken 17 órára tüntetés is szerveződik az ügyben a biztonsági őrt alkalmazó Valtont felbérlő Városliget Zrt Dózsa György úti (Dózsa 84.) székháza elé. Sajnos nagyon amatőr szervezéssel (még ha minden tisztelet is azért, hogy valaki bevállalta, ez a helyzet), így biztos nem leszünk tízezren, de legalább ezren lehetünk.

Ezren, akik azokban az időkben, amikor a haza egyik fele ellenségnek számít, a hatalom szemében kiállnak egymás mellett, és kiállnak egy megtámadott mellett. Mert a szolidaritás így kezdődik, hogy tevékenyen gyakoroljuk, hogy kiállunk a másikért ő viszonozza másnak, és nem is vesszük észre, de már megszerveződtünk a bajban.

Ezt kell gyakorolnunk, mert van okunk gyakorolni 2018 Magyarországán, a megtámadottak, a megnyomorítottak és a magalázottak melletti kiállását.

Hát legyünk ott holnap 17 órakor, és ne csak ezt tegyük meg, hanem vigyük is a hírét a tüntetésnek. Hívjuk meg az ismerőseinket (én is végigkattintotam több száz nevet), osszuk meg a felhívást a tüntetésre, szóljunk a barátainknak. Ez mégiscsak kevesebb fájdalommal jár, mint a biztonsági őr ökle. Ne hagyjuk cserben egymást, ne hagyjuk csebren saját magunkat!