Az egészségügyi dolgozók béremeléséért és a magyar egészségügy jövőjéért tüntetett szombat délután a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) az Alkotmány utcában. Az eseményen mintegy 200 dolgozó és szimpatizáns vett részt, a felszólalók pedig az ágazatban dolgozók széles spektrumából kerültek ki: a szakorvosoktól a raktárosokig mindenki  képviseltette magát. Kivételt képeztek a mentősök, akiknek az érdekvédelmi szervezete nem értett egyet a tüntetés időpontjával, így ők nem voltak ott a demonstráción.

A Kossuth tér Alkotmány utca felőli szélén felállított színpadon a szervezőkön kívül heten szólaltak fel, ezzel is szolidaritásukat fejezték ki a FESZ mellett.

Dr. Móri Péter szakorvos a kollektív cselekvést hiányolva megjegyezte, azt érzi, hogy mindenki tudja ugyan, hogy rettentő rossz helyzetben van az egészségügy, de az ingerküszöböt nem ugorja meg ez a probléma, de muszáj közösen tennünk valamit, mert haldoklik az ágazat. Hangsúlyozta, hogy a betegeknek is érdeke az, hogy jó körülmények között tudjanak gyógyulni, de amíg a feltételek nem adottak, a dolgozók nem tudnak méltó és színvonalas munkát végezni.

Taródi Veronika volt szakápoló, nővér is szólásra emelkedett, aki elomondása szerint 32 év után adta fel a hivatását, ami korábban az életét jelentette, és amiért mindent feláldozott. Mint mondta, belefáradt a kilátástalan harcba, az állandósult  létbizonytalanság és stressz rettegés legyőzte őt. „Öt helyett tíz-huszonöt beteget kellett kezelnem, és ha elvesztettem egyet, napokig rágódtam, hogy talán az én hibám miatt halt meg”  – emlékezett vissza. Hozzátette, hogy ami régen elismert, megfizetett hivatás volt, az ma egy megtűrt, szükséges rossz lett. Rámutatott arra is, hogy mindig a széljárásnak megfelelően választják ki egy kórház egy kórház vezetését, így olyanok döntenek a dolgozók feje felett, akiknek fontosabb a saját pozíciójuk.

Végh Mária ápolónő felidézte, hogy amikor kezdte a pályát, volt idő és nyugalom, és a szakmája is nagyobb megbecsülésnek örvendett. A sok pályaelhagyó miatt ugyanakkor idővel a megmaradtakra rengeteg plusz munka és teher hárult, amit a betegek is megéreztek. Végh Mária külön megjegyezte azt is hogy a dolgozóknak havi 2-300 óra munka mellett  kellene minőségi időt tölteniük a családjuk mellett, miközben a betegnek is joguk van mosolygós és kiegyensúlyozott személyzethez. Móri Péterhez hasonlóan ő is kiemelte, a egészségügy ügye nemcsak a dolgozóké, hanem a betegeké is, ezért közösen, széles társadalmi összefogással kéne küzdeni érte.

Gyöngyösi Liza dentálhigiénikus arról beszélt, hogy az olyan ágazaton belüli ellátási formák, mint amelyet ő maga is végez, jó prevenciós munkával százmilliókat tudna megspórolni az állami költségvetésnek, hiszen azonban ha nem lehet megélni belőle, senki sem fogja ezt a hivatást választani. Hangsúlyozta, hogy egységes egészségügyi bértáblára van szükség, amely minden egészségügyben dolgozóra vonatkozik.

Garai Sándorné, egy budapesti kórház műszaki osztályának raktárosa megerősítette az előtte szólók mondandóját azzal, hogy szerinte is túlhajszoltak és kimerültek a dolgozók. Arra figyelmeztetett, ha a kormány álláspontja nem változik meg az egészségügyi foglalkoztatottak bérét illetően a maradék dolgozó is elhagyja a pályát.

A dolgozók közt feltűnt egy beteg is a színpadon: Sterján Jánosné csepeli nyugdíjas elmondása szerint 1973 óta bajlódik nőgyógyászati problémákkal, végül több műtéten is át kellett esnie. Mint mondta, már 1990-ben is sokat kellett várni vizsgálatokra, azóta pedig minden csak sokkal rosszabbá vált.

Szolidaritását fejezte ki Nagy Blanka, a Független Diákparlament képviselője. Azt mondta: az egészségügyesetében is a kormány nemtörődömsége jelent végzetes veszélyt az ágazatra, mint ahogy az jellemző az oktatásnál is.

A beszédeket követően a tüntetők közösen átvonultak az Emberei Erőforrások Minisztériumának (EMMI) épülete elé, ahol a FESZ tisztviselői felolvasták a szakszervezet petícióját. A dokumentum kiterjed a FESZ által kidolgozott egységes bértábla bevezetésére és követeli a különösen megterhelő munkakörökben dolgozók kiemelt bérezését. Ezenkívül arra kéri a minisztériumot, hogy az új kormány a jelenleginél gyorsabb ütemben folytassa a bérfelzárkóztatást: 2019-ben 15, majd 2020-ban újabb 15 százalékkal emelje a juttatásokat. Végül pedig azt is belefoglalták a petícióba, hogy  az újonnan felálló kabinet a megalakulását követő 90 napban dolgozzon ki olyan egészségügyi programot, ami a várható élettartamot tekintve 5 évvel javítja a magyar emberek kilátásait.

A petíció felolvasását követően a tüntetők a szakszervezet színének megfelelő lila léggömböket engedtek a magasba. A követeléseket átadták az EMMI delegáltjának, ezzel zárult az esemény.