„A vadászatnak semmi köze a politikához” – mondta Semjén Zsolt körülbelül egy hónappal ezelőtt a FeHoVa (Fegyver, horgászat, vadászat nemzetközi kiállítás) megnyitóján, és megemlítette még, hogy Kádár János és Fekete János voltak azok, akik konszolidálták a vadászatot. Valóban. És olyan jeles vadászaink is voltak egykor a politikában, mint Fock János, Aczél György, Biszku Béla és maga Kádár János. Mint ahogy vadászkörökben képviseltetik magunkat politikusaink manapság is, például Semjén Zsolt, L. Simon László, vagy Lázár János személyében.
Abban nyilvánvalóan igaza van Semjén Zsoltnak, hogy Kádárék sokat tettek a vadászatért. Ennek folytatásában (is) serénykednek a jelenlegi honatyák különféle szabályozásokkal, kedvezményekkel, támogatással. Azt mondani azonban, hogy a vadászatnak semmi köze a politikához, és nincs ott semmi látnivaló, amikor politikusok vadászni mennek, meg hogy az egész magánügy lenne: egyszerűen csúsztatásnak tűnik, különösen, ha megnézzük a Bozsonyi-Horváth-Kmetty által 2012-ben publikált A hatalom hálója című tanulmányt, amelyben a Kádár-kori elit vadászati szokásairól és a vadászatnak a politikai élettel, elittel való összefonódásáról írtak.
A tanulmányból jól kirajzolódik, hogyan építették kapcsolataikat az együttvadászások során a politikai élet szereplői, valamint hogy a hatalmi játszmáknak, pozícióknak óriási szerepe volt a vadászati sikerek alakulásában is.
Akkoriban létre is hozták az MSZMP Politikai Bizottsága által az Egyetértés vadásztársaságot ezen Kádár-kori „magánszemélyek”, és létezett még egy másik fontos társaságuk is, a Zalka Máté, amit a Honvédelmi Minisztérium üzemeltetett.
És mit látunk ma? Az Átlátszó derítette ki, hogy „véletlenül” Mészáros Lőrinc is birtokol egy vadásztársaságot, a Vért Vadászati Kft-vel: ez a Vál-Völgye Vadásztársaság. Igen, ez ott fekszik az Orbán- és Mészáros-birtokok közelében. Honatyáink egy részéről pedig tudva tudott, hogy hódol a vadászatnak, nem egy vadászterülettel is rendelkezik, köztük Semjén Zsolt, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke is, méghozzá Gánton. Korábban lencsevégre kapták L. Simon Lászlót is lőszervásárlás közben. És bár sajnos nincsenek pontos adataink a NER-párti vadászatokról és vadászókról (ellentétben a Kádár-koriakkal), de a 168óra korábbi gyűjtése szerint vadászni jár „Leisztinger Tamás, Mészáros Lőrinc, Lázár János, a fácánok ura, Nyerges Zsolt, de Tiborcz István is.” Orbán vejéről még csak annyit, hogy a 444 cikke szerint az ő érdekeltségébe kerülhetett az FBI által körözött Pharaon seregélyesi kastélya.
Szóval amikor kiderül egy politikusról, mint Lázár Jánosról 2014 elején, hogy illusztris társaságban jár vadászni, hogy melyik politikusnak és oligarchájának vannak vadászterületei, vagy akár a mostani szenzáció, miszerint Semjén Zsolt alkalmanként 4-5 millió forintnyi koronáért helikopteres vadászatokra jár Svédországba, az nem magánügy.
Lehetne, ha nem kellene titkolni, susmusolni, eltüntetni a posztot (mint Lázárék esetében) vagy kibérelni egy egész szállót (mint Semjén tette), mintha az lenne a cél, hogy az adófizetők, a választópolgárok még véletlenül se értesüljenek ezekről a kis kiruccanásokról. Nem kellene küzdeni, hogy minél nehezebben derüljön ki a vadászat, az elit életmód és a politikai összefonódások ténye, aztán magyarázkodni, amikor mégis.
Az elit vadászatai velünk élnek a Kádár-rendszer óta folyamatosan. Nekünk pedig jogunk van tudni, hogy mit művel a politikai elitünk presztízs vadászatokon vagy éppen luxus-yachtokon, kivel, mikor és hogyan találkoznak választott politikusaink – épp úgy, ahogy jogunk van tudni, hogy mi hangzik el kormányüléseken, és azt is, kinek milyen vagyona van. Hiszen kár lenne tagadni, hogy a kapcsolataik kihatnak a politikai döntésekre, és hogy a politikai döntések kihatnak a kapcsolataikra.
