Nem elég, hogy az Európai Unió 13 milliárd forintos bírságot szabhat ki Magyarországra az unió csalás elleni hivatala (OLAF) által feltárt Elios-botrány miatt, melyet nagy eséllyel a mi adóforintjainkból kell kifizetni, de a kormány más formában is terelt át közpénzt Tiborcz István cégéhez.

A 24.hu információi szerint a kormányzat, a Miniszterelnökség révén 881 millió forinttal támogatott meg 14 olyan várost, amelynek közvilágítását Orbán Viktor vejének cége újított fel, az OLAF által feltárt csaló módon.

A közel egymilliárd forint az érintett önkormányzatok pályázati önrészét fedezte, így azoknak nem kellett aggódniuk a túlárazott projektek miatt.

Mint ismeretes, az OLAF szerint az Elios Zrt. szervezett módon hajtott végre csalást közvilágítási projektekben, a összejátszott a tender összeállításával és az elvileg független árajánlattevő cégekkel, és így mesterségesen emelték meg a kivitelezési árakat. Az így kapott költségek nagy részét az unió állta, de a mivel önrész is kell a sikerese pályázatokhoz, ezért a kormány garantálta, hogy a sokszor vékony pénztárcájú települések is sikerrel lehívhassák a brüsszeli pénzt.

Magyarán tehát az történt, hogy az állam közpénz segítségével biztosította, hogy a miniszterelnök veje számára oly jövedelmező, egyébként durván túlárazott projektek megvalósulhassanak.

Az államilag megsegített Elios így jó kis bevételekre tehetett szert, és mivel bombabiztos üzletnek számított, 2015-ben Tiborcz István 3 milliárd forintért adhatott túl a cégben meglévő tulajdonosi hányadán.

Az elmúlt hetek leleplezései után nem meglepő ez a 881 millió forint, bár arra mindenképp rámutat, hogy a magyar állam is érintett abban az ügyletben, amelyet az OLAF a szervezett bűnözés kategóriáival ír le.

És immár ezredszerre is bizonyítja, hogy a Fidesz kormányzati modellje egyetlen elven alapszik: a közösségi erőforrások magánvagyon gyarapítására való felhasználása.

Tiborcz István, és hozzá hasonlóan egy egész vagyonos elit, nem a saját lábán állva tett szert mesés gazdagságra az elmúlt években, hanem a mi lábunkon taposva, a mi hátunkon felmászva valósították meg gazdasági „sikereiket”.

Ahhoz tehát, hogy ők sikeresek lehessenek, szükségszerűen nekünk mint társadalomnak kell sikertelennek lennünk. Ugyanis a közösségi erőforrásaink, amelyeket egy sikeres ország felépítésére használhatnánk, és amiből közösségi infrastruktúrát, minőségi oktatást, egészségügyet és szociális védőhálót tarthatnánk fenn, valójában a fideszes oligarchia gazdasági gyarapodására mennek el.

Orbán Viktor hiába beszélt sikeres nemzetről az évértékelőjében, valójában csak abban vagyunk sikeresek, hogy a közös munkánk gyümölcseit egy kiváltságos elitcsoportnak játsszuk át. De vajon tényleg ez a siker valódi fokmérője?