„Ha megb…d a k..va anyád, akkor is magyar cigány vagyok!” – mondta állítólag Puczi Bé­la a marosvásárhelyi román pogromot megakadályozó erdélyi magyar cigányok egyik, a legenda szerint az őt kínzó és faggató román rendőröknek arra a kérdésükre, hogy ki ő: román, magyar vagy cigány? Ma végre emléktáblát kapott a magyar történelem elfeledett hőse.

„Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok” – ez a másik híres mondás ami Puczi életéhez kapcsolódik.

1990 márciusában izzót a feszültség Marosvásárhelyen. Sorba követték egymást a tüntetések, és kisebb összecsapások a helyi magyar és román lakosság között. A konfliktus március 20-án érte el a tetőfokát, amikor a városba szállított felheccelt (többek között az terjedt, hogy a magyarok román kisgyerekeket ölnek), leitatott románok áttörték a két tüntető tömeg között felhúzott kordont és nekitámadtak a magyaroknak. A román állami rendőrség  nem avatkozott közbe. Hiába kérték a magyarok, a városba vezénylet katonaság is tétlen maradt. Sőt egyes tudósítások szerint a hadsereg körbezárta a várost, és csupán az egyre többen érkező románokat akarták átengedni.

Este 8 körül fordult meg az események menete, amikor a városba a környező falvak magyar cigány népessége megérkezett a „Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok”kiálltással, köztük volt Puczi Béla is. Végül 11 körül a nyárádi és szovátai székelyek botokkal és vasvillákkal felfegyverezve, a katonaság kordonját áttörve megérkeztek a városba, és kiverték a főtérről a románokat. Ezután lecsillapodtak a harcok, amelyeknek 5 halálos áldozata és körülbelül 300 sebesültje volt.

Puczi Bélát, és 6 társát március 28-án vitte be a román rendőrség 7 napig tartó kihallgatásra, ahol megverték és megkínozták őket. Ezen a kihallgatáson mondta a rendőröknek Puczi a fentebb idézeteket arról, hogy ő nem akar magyarsága és cigánysága között választani.

1991 május 28-án Puczit egy év hat hónap letöltendő büntetés és 600 000 lej bír­sá­got róttak ki rá a ro­mán ál­lam va­gyo­ná­nak meg­ron­gá­lá­sá­ért. Végül nemzetközi tiltakozásra ezt feltételes szabadságvesztésre változtatták. Puczi ekkor határozta el családját hátrahagyva Magyarországra jön. Azt gondolta itt elismerés vár rá, és később családját is maga után hozhatja. Nem ez történt, gyerekivel már csak felnőtt korukban találkozott újra.

Menekültügyi kérelmét végülk 1992 januárjában dobták vissza azzal a magyar hatóságok, hogy Puczi nem tudja igazolni jogosultságát arra. Ezután Franciaországba ment, ahol szintén nem kapott menekültstátuszt. Bujkált és alkalmi munkákból élt, majd kiutasították Magyarországra, ahol a magyar hatóságok közölték vele 30 napon belül el kell hagynia az országot. Újra hontalanként tengette az életét és dolgozott immár Magyarországon, végül egy rendőri igazoltatás során tudta meg,  megkapta a menekültstátuszt itthon. Ezt követően, az 1990-es évek végétől Magyarországon dolgozott a Roma Sajtóközpontnál. Hajléktalanként, szegénységben halt meg 2009-ben.

Ma neki állított emléktáblát a Nyugati pályaudvar oldalában a Roma Sajtóközpont és az Idetartozunk csoport. De ennek is meg volt a maga története, hiszen a MÁV először nem akarta engedélyezni az emléktábla felállítását, végül sajtónyomásra, illetve Balog Zoltán Emberi Erőforrás miniszter közbejárására engedélyezték azt.

Az emléktábla-avatáson Setét Jenő, az Idetartozunk csoport vezetője elmondta: nem az ő felelősségük lenne a magyar cigány hösőknek emléktáblát állítani, de ha a többségi társadalom ezt nem teszi meg, akkor ők megfogják.

Mert nem csak Puczi Béla az egyetlen hőse a magyar történelemnek. Setét elmondta a Rákoczi-szabadságharcban, a 48 forradalomban, vagy 56-ban is ott voltak a roma hösők.

Az eseményen több roma szervezet mellett, a Momentum és az MSZP is megkorosúzta Puczi szobrát, de részt vett az Együtt képviseletében Szigetvári Viktor is.