Most került ki a nyomdából a Társadalomelméleti Kollégium (TEK) időszaki kiadványa, a Fordulat legújabb, 22. száma, ami a populizmus fogalmával foglalkozik. Nem akarja kizárólagosan megmondani, hogy mi a populizmus, hanem inkább kérdéseket fogalmaz meg és vitára buzdítja az olvasót. De mi is a Fordulat, mi a TEK, és mi a populizmus?

Talán az elsőre a legkönnyebb válaszolni: a Fordulat 1985-ben indult folyóirat, amely különböző társadalomismereti, gazdasági, filozófiai témakörökkel foglalkozik, szerkesztői – és gyakran szerzői, fordítói is – a kollégium jelenlegi vagy korábbi tagjaiból verbuválódnak. 2014-ben jelent meg utoljára.

A Társadalomelméleti Kollégium egy önszerveződő szakmai közösség, ahol az együtt lakók a kritikai elméleteket tanulmányozva gondolkoznak a különböző társadalmi-gazdasági rendszerszintű elnyomásokon, egyenlőtlenségeken és ezek lehetséges megváltoztatásán. Tagsága állandó változásban van, a felmerülő témák is ehhez mérten alakulnak, mégis összefűzi őket a kritikai látásmód és a marxista hagyomány.

A kritikai társadalomelméletekhez kapcsolódik a legfrissebb lapszám is – és szerzői, ahogy az előttük szóló gondolkodók is, mind más-más módon definiálják ezt a manapság oly felkapott kifejezést, a populizmust.

A jelenséget már csak azért is nehéz megfogni, mert lehet jobboldali, baloldali és centrista is, de megértését az sem könnyíti meg, hogy a mindennapi közbeszédben összekeveredik a demagógia címkéjével. Ráadásul az egész körülötte lévő diskurzust túlmoralizálja minden résztvevő, jellemzően negatív előjellel látva el a kifejezést, holott ez nem törvényszerű.

A lap bevezetőjében a szerkesztők eljátszanak a gondolattal: behelyettesíthető-e a kommunizmus szó a populizmuséval? Ahogy 1848 Európáját a kommunizmus kísértete járta be, 2017-ét a populizmus?

De rögtön el is vetik a játékos parafrázist, mert a populizmus nem lett, nem is lehet mozgalommá, pont mivel annyira szerteágazó: minden lehet és mindennek az ellentéte. Minden politikai oldalnak inkább egyfajta módszerként kínálkozik a mozgósításra. És minthogy ennyire különböző alakokat ölt, számos megközelítésből vitatják jelentését és jelentőségét.

A számot Marco D’Eramo tanulmánya nyitja, a Populizmus és az új oligarchia, amely áttekintésében visszanyúlik az ókorhoz, majd a 19. századtól vizsgálja alaposabban a populizmus fogalmát, amikor még kifejezetten büszkén használták, egészen a mai napig, amikorra szinte szitokszóvá lett. A tömeg ábrázolásának történetével jut el odáig, hogy a tömegmozgalmak már nem, csak az azokat megbélyegzők használják a nép szót.

A populizmus egyik fő elméletgyártója, Ernesto Laclau megkerülhetetlen: Kiss Viktor foglalkozik az argentin szerző és Slavoj Zizek vitájával Marxizmus és osztályharc című írásában.

A Laclau és szerzőtársa, Chantal Mouffe elméletét a gyakorlatban is alkalmazó spanyol Podemost tárgyalja Omar Hassan tanulmánya, kritizálva mind a mozgalmat, mind a mögötte lévő teóriát, vagyis a posztmarxizmust és a baloldali populizmust.

Lafferton Sára a racionalista politológia ellenében Silvio Berlusconi és Giuseppe Grillo, az „5 csillag” mozgalom alapítója politikai karrierjének kezdetét vizsgálja, és azt elemzi, hogyan válhatott meghatározóvá két ennyire különböző, ám egyaránt populista személy Olaszországban.

Arról a jobboldali populizmusról értekezik Kováts Eszter, amely a ‘genderideológia’ ellenségképével szemben szerveződik, ezeket a mozgásokat-ellenmozgásokat próbálja a neoliberális konszenzus környezetében kimutatni.

Az esetleírások mellett helyet kap a Domschitz Mátyás és Elek Zsuzsanna John Clarke-kal készített interjúja, amely az autoriter populizmus neoliberalizmushoz fűződő kapcsolatát járja körbe.

Merényi Miklós recenziójával zárul a lapszám, amelyben Jan-Werner Müllerrel, a főáramú populizmuselméletek egyik szerzőjével vitatkozva érvel az ellen, hogy a populizmus csak jobboldali formát ölthet, mintegy veszélyeztetve a képviseleti demokráciákat.

A kötet célja nem az olvasó meggyőzése erről vagy arról, hanem sokkal inkább a véleményformálásra buzdítás a kortárs kritikai olvasatok segítségével.

A lapszám bemutatója december 11-én este nyolckor lesz, az Aurórában, ahol a szerzők közül Kiss Viktor és Kováts Eszter fog beszélgetni Paár Ádámmal és Trencsényi Balázzsal.