Nem rég foglalkoztunk cikkünkben a KSH friss adatai kapcsán az ifjúsági munkanélküliség problémájával, amelynek megoldása egyelőre várat magára. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) család- és ifjúságügyért felelős államtitkára, Novák Katalin ma arról tájékoztatta a nagyérdeműt, hogy az uniós átlag alatt van a fiatalkori munkanélküliség, és hazai viszonylatban is csökkenő tendencia van érvényben, tehát mégsem akkora baj. Ezekkel számokkal nemcsak nehéz, hanem felesleges is vitatkozni, ugyanakkor nem árulják el a teljes igazságot. 

Kétségtelen tény, hogy a fiatal korosztály munkanélküliségi rátája valóban csökkent másfél százalékkal 2017-ben, és az is igaz, hogy 2010-ben még 26,5 százalékos volt a 15-24 éves korosztályban a munkanélküliség, ez mostanra 11,1 százalékra csökkent. Azt sem szabad elhallgatni, hogy ebben nagy szerepet játszott az államtitkár által is kiemelt ifjúsági garanciaprogram, amely azoknak a 25 év alatti fiataloknak biztosít képzést vagy munkalehetőséget, akik tartósan, legalább hat hónapja nem tudnak elhelyezkedni. A programon keresztül Novák Katalin szerint eddig 190 ezer fiatalt tudtak megszólítani, közülük 90 ezernek már konkrét ajánlatot is tettek.

Ahogyan azt korábban is írtuk, a probléma azzal van, hogy a hazai munkanélküliek egyötöde kerül ki ebből a korosztályból, valamint azzal, hogy az ifjúsági munkanélküliség 11,1 százalékos értéke majdnem háromszorosa az átlagos munkanélküliség legutóbb mért 4,1 százalékos mutatójának. (Az ifjúsági munkanélküliség mutatója ugyanis az adott korosztály becsült lélekszámának arányához viszonyítja munkanélküliek számát, nem pedig az összes állástalan számához.)  Másutt sincs ez másképp Európában: a fiatalkori munkanélküliség problémája messze nem magyar sajátosság. Éppen a Novák Katalin által hozott példák mutatnak rá arra, hogy a különböző országokban a 15-24 évesek körében mért munkanélküliség és az átlagos munkanélküliség viszonylatában egyáltalán nem állunk jobban sem az európai átlaghoz képest. Ha az uniós átlagot nézzük, a következő a helyzet (az Eurostat és a KSH 2017-es mérései alapján):

Ha pedig az ellenpontozó példaként hozott 2016-os spanyol és görög helyzetet vesszük górcső alá – amellyel kapcsolatban Böröcz László, a Fidelitas elnöke kiemelte, hogy ezekben az országokban minden második fiatal keres munkát –, ezt látjuk (az Eurostat 2016-os számai alapján):

Nos, ahol az ország munkaképes korú polgárainak egyötöde nem kap állást, ott az a tény, hogy minden második fiatal munkanélküli, annyira nem is megdöbbentő talán.

Még egyszer érdemes leszögezni, hogy az ifjúsági munkanélküliség csökkenésének ténye önmagában is fontos eredmény, amelyet nem szabad elbagatellizálni. Arról sem szabad viszont elfeledkeznünk, hogy egy olyan mutatóról beszélünk, amelyet a teljes munkaképes korú népességben mért munkanélküliség függvényében kell értelmezni, és amelynek a változása kéz a kézben jár az átlagos munkanélküliséggel. Ha ezt nem tesszük meg, nem jutunk közelebb sem a valódi probléma megértéséhez, sem pedig a megoldásához.

(MTI)