Összesen 24 ezer ember hagyta el 2012 és 2016 között Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéket, és költözött az ország más részeibe – közölte a Központi Statisztikai Hivatal új adatai alapján a Qubit.hu. A legnagyobb fogyás ezekben a megyékben volt (BAZ megye 12,700 SzSzB megye pedig 10,800 főt vesztett ezen időszak alatt), de a teljes keleti határszélen éreztette magát a trend. Hajdú-Bihar megyét nettó 5,600-an hagyták el, Békésből pedig 4,110-en költöztek el.
A gazdasági blog megjegyzi azonban, hogy ezek az adatok egyáltalán nem tartalmazzák az adott megyékből és járásokból külföldre költözők számát, csak azokat, akik Magyarországon belül változtattak lakhelyet, így a valós népességfogyás még ennél is nagyobb lehet.
Az elemzés egyik legérdekesebb része kétségkívül az, hogy régiótól, földrajzi helytől függetlenül sem egyenlően mélyszegény vagy nagyon gazdag egy megye: északkeleten is az figyelhető meg, hogy a nagyobb városok népességmegtartó ereje továbbra is nagy, míg az őket körülvevő falvak, és a Nyírségre jellemző tanyabokrok valamint az alföld tanyavilága rohamos mértékben néptelenedett el. Ez a kép elsősorban a járások alapján készített adatelemzéséből derül ki:
A legnagyobb arányú népességcsökkenés a Borsod megyei gönci járásban volt megfigyelhető, ahol a népesség közel 4%-a költözött el. Számaiban a miskolci járás vezet de lekosságarányosan ez ott csak 1,1%-ot jelentett.
Az elemzés azt is világosan kimutatta, a költözés elsődleges oka a szegénység volt. A vásárlóerővel súlyozott egy főre eső GDP (bruttó nemzeti össztermék) éppen azokban a megyékben volt a legalacsonyabb, amelyeket a legtöbben hagytak ott. Ráadásul, mivel az EU-s fejlesztési pénzek oroszlánrészét a már amúgy is fejlődő Közép-Magyarország kapta, ebben a régióban ezek a kohéziós alapos beruházások is alig képviseltetik magukat, nincs tehát számba vehető működőtőke sem a megyeszékhelyeket leszámítva.
És hogy hova vándoroltak innen az emberek leginkább? A KSH számai szerint a nettó 55 ezer költözőből 36 ezer választotta Közép-Magyarországot, ezen belül minden bizonnyal Budapestet. Ez nem is csoda hiszen a legfejlettebb magyar települések és a legelmaradottabbak között háromszoros-ötszörös különbség is lehet a jövedelem tekintetében.
Felmerül azonban, hogy egyáltalán nem onnan vándoroltak ki a legtöbben ahol a legkevesebb fejlődés mutatkozott az elmúlt években, így ahogy a Qubit megjegyzi, például Nógrád megyéből kevesebben mentek el, annak ellenére hogy az elmaradások itt a legsúlyosabbak. Borsod ennél kevésbé van rossz helyzetben, ott látszólag mégis többen döntenek a költözés mellett. Az anomáliára azért nem könnyű egzakt választ találni, mert a KSH most sem mérte a vásárlőerő-paritásos GDP adatokat járási szintre lebontva, csupán megyei összegző számokat közöl, amelyek a városok felhúzó ereje miatt a teljes térségről hajlamosabb pozitívabb képet mutatni.
Ezzel együtt is sejthető azonban hogy a Budapesthez, és a Közép-Magyarországi régióhoz közelebb eső, elmaradottabb térségekben szerepet játszhat az ingázás is, főleg mivel évtizedes tendencia hogy a magyar népesség, főleg pedig annak az idősebb, de még aktív fele, rendkívüli mértékben immobilis főleg ingatlantulajdona miatt. Ráadásul a budapesti, és Győr környéki ingatlanárak és bérleti díjak olyan mértékben növekedtek, hogy egyre több embernek közelebbi helyekről csak az ingázás érheti meg.
