Az utóbbi hatszáz év konfliktusainak áldozatait vitte grafikonra az oxfordi tudós, Max Roser. Hiába vannak tele a címlapok véres képekkel és háborúkról szóló híradásokkal, a mostani időszak az emberiség legbékésebb korszaka. A halálozási rátát vizsgáló ábra azt mutatja, hogy szerencsés korban élünk.
A vörös vonal Roser ábráján az mutatja, hogy miként alakultak a százezer főre jutó háborús halálozási adatok tizenöt éves átlagokban az elmúlt hatszáz évben. Mindegyik vörös pont egy háborút vagy nagyobb mészárlást jelöl, a nagyobb pontok azt jelentik, hogy több ember halt meg. A kék vonal egy másik adatsoron alapszik és csak a harcoló felek áldozatait mutatja, a civil áldozatokat nem. Látszik az ábrán a kék vonalon, hogy 2000-ben radikálisan esett a halálos áldozatok száma a konfliktusokban.
Ha csak az utóbbi időket nézzük a 21. század az egyik legbékésebb időszaka a történelmünknek. Steven Pinker adatsora rámutat, hogy a 2000-es évektől milyen nagyon csökkent a százezer emberre jutó háborús áldozatok száma. Pinker ebből azt a következtetést vonja le, hogy a demokrácia térnyerése, és az államilag kontrollált kapitalizmus elterjedése, a nemzetközi intézmények konfliktust megelőző és tompító tevékenysége csökkenti a konfliktusok számait.
Ezzel szemben Taleb és Circillo nevű tudósok úgy érvelnek, hogy a békeidők diskurzusa csak egy statisztikai mítosz. Hiába csökkent arányában az áldozatok száma az utóbbi évtizedekben, csak nagy háborúk közötti békeidő kortanúi vagyunk. Ilyen békeidőszakok sokszor előfordultak már a történelemben.
Orbán Viktor stratégiája az, hogy a közvélekedés arra induljon el Magyarországon, hogy a világ egy zavaros hely, ahol erőszak és háború dúl. Ezzel szemben az orbáni narratíva szerint Magyarország a béke szigete a világ háborgó tengerén. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy korántsem olyan véres hely a világ, mint ahogyan azt a Fidesz média láttatni akarja.
