Volt szerencsém két hete a Közélet Iskolája beszélgetésén ülni Szél Bernadettel, az LMP friss miniszterelnök-jelöltjével. Azon a beszélgetésen is egyértelműen lejött, hogy az LMP társelnöke hisz magában és a pártjában, és ezt a hitet át is tudja adni a hallgatóinak. Szél Bernadett képes egyszerű és érthető beszédre. Az látszik, hogy fél évvel a választások előtt az LMP szövegeiben egy jó értelemben vett populista fordulat várható.

fotó: hvg.hu

Ami az akkori beszélgetésből megmaradt, az hétfő este az ATV Egyenes Beszédben is átjött. Szél a Közélet Iskolája fórumán arról beszélt, hogy az LMP az egyetlen párt, aki mögött nem állnak oligarchák (noha nem mögöttük, de egy milliárdos biztosan, ha a párt elnökségi tagjára, Ungár Péterre gondolunk), ők magukat a nép egyszerű gyermekeinek tekintik. Tegnap az Egyenes Beszédben is ilyen retorikai fordulatokat használt Szél. Az eddigi politikai elittel szemben határozta meg magát és pártját, és a megújuló Magyarországot állította szembe az elmúlt 30 év politikájával. Elhangzott a valószínű jelmondat is: új politika, új irány, új vezetők. De beszélt a tesze-tosza ellenzékről, és a nem kormányzó, kizárólag hatalomtechnikát csináló kormánypártról. Szél saját munkáját állította szembe a többi politikuséval, és próbálta közelebb hozni a választókhoz.

„A magyar embereknek nem káoszra, esélylatolgatásra, álmodozásra, hanem kemény munkára van szüksége… Olyan ember kéri a bizalmukat, aki olyan keményen tud dolgozni, mint ők, mint ahogy a magyar emberek dolgoznak többségében.”

Ezek a szófordulatok az elmúlt években több nyugati országban sikeresnek bizonyuló baloldali populista retorikát visszhangozzák. Az pedig nem kérdés, hogy Szél Bernadett szájából ezek jobban hangzanak, mint a hasonló babérokra törő Botka Lászlóéból.

Szélre könnyebb úgy tekinteni, mint akivel egy hajóban evezünk, aki nem a mi reménytelenségünkből hízik, számára is ugyanaz a tétje az ország sikerének vagy sikertelenségének, mint a hétköznapi emberek számára.

Az elmúlt évek európai politikai trendjei azt mutatják, hogy a Magyarországhoz hasonlóan az életlehetőségek, vagyoni és jövedelmi helyzet mentén szétszakadó, igazságtalanságoktól feszülő társadalmakban olyan politikusok tudnak az elitek politikája ellen sikeresen fellépni, akik szájából ezek a mondatok hitelesen hangzanak. Szélnek jól állnak ezek a mondatok. A kérdés, hogy elég jól állnak-e?

Ha az LMP egy populista, a nép pártján álló, az oligarchákkal, a nagytőkével szemben fellépő, a dolgozókat védő párt képét tudná kialakítani magáról, abszolút lenne tere a pártnak a pályán.

Az LMP 2014-ben is egy harmadik utas, a baloldali összefogással, és a Fidesszel is szemben álló politikai tömb létrehozásán dolgozott. Csakhogy akkor az LMP egyfajta legkisebb rosszként volt választás sokak számára. A pártot nem a saját világképe alapján különböztette meg a legtöbb választó, hanem leginkább azáltal, hogy szemben áll a két nagy tömbbel, amiket a választó elutasít. De ez az érzés abban a koordinátarendszerben helyezte el az LMP-t, amit a nagy tömbök rajzoltak.

Viszont ha a pártnak sikerül vonzó tartalommal feltöltenie ezt a harmadik utas politikát, akkor elvi, az emberek számára érthető, és valóságosnak tetsző alapja lesz annak, miért nem Orbán, vagy miért nem pusztán Orbánnal szemben.

Ha új koordinátákat tud saját szavazóinak felhúzni a párt, amiben érthetővé válik a harmadik utasság, az jóval több szavazót is hozhat a pártnak mint 2014-ben vagy akár 2010-ben.

Kérdés, hogy képes lesz-e erre a párt. Ha szavazói csoportokat nézünk, az már korábban látszott, az LMP-nek van egy erős vidéki kiskereskedelemben vagy szolgáltatóiparban dolgozó szavazói bázisa. Egy olyan bázis, amelyen közösen osztozik a Jobbikkal. Ha ebben a közegben tud a párt terjeszkedni, és egy progresszív programmal a budapesti értelmiség egy nagy részét meg tudja nyerni, tehát ha ráhajt a 2006-os baloldali győzelem óta az akkori baloldali pártokról azóta leszakadt csoportokra, lehet keresnivalója a pártnak, bőven az 5% fölött is.

De ehhez az LMP-nek létre kell hoznia egy olyan erőteret, ami be is vonzza a szavazókat. Nem csupán hiteles emberekre, jó programra, hanem erős szervezetre, és szavazatvonzó képességre is szükség van. Egy 5%-os pártra sokkal kevésbé szavaznak még azok is, akiknek szimpatikus, mint egy 20%-osra, hiszen félnek attól, hogy a szavazatukkal nem tudnak hatást gyakorolni a dolgokra.

Persze ennek az erőtérnek a létrehozásában segíthet az is, ha az LMP utcai jelenlét nyomán kap lendületet. Nyilván pontosan ezért szerződtette a párt az MSZP-kampányokkal hírhedté vált Ron Werber izraeli tanácsadót, akinek ez az erőssége: a párt aktivistáinak kiképzése, motiválása, a kampánytevékenységük hatékonnyá tétele, a politikai üzenet választótól választóig való eljuttatása.

Az viszont a jelenlegi médiakörnyezet és az LMP eddigi szervezettsége mellett nem nagyon látszik, hogyan tudná a párt 2-3-4 hónap alatt radikálisan, vagy akár csak 3-4 százalékkal növelni a támogatottságát. Márpedig ha ez nem történik meg a kampányfinisre, akkor a Szél-lufi is könnyen kipukkadhat. Főleg, hogy a párt elkötelezettebb szavazói közül is egyre többen fogják követelni, hogy az LMP valamilyen módon működjön együtt a többi ellenzéki párttal az Orbán-rendszer leváltása érdekében.

Persze más a helyzet, ha az LMP maga tud létrehozni egy olyan együttműködést, koordinált indulást, amiben hinni tudnak a választók, hogy ha a kormányváltáshoz nem is, legalább az abszolút többség megakadályozásához elég lesz. Ebben az esetben durva támogatottság-növekedés nélkül is létrehozhat olyan erőteret, amiben a szavazók nem érzik elvesztegetett szavazatnak az LMP-re adott voksot, és így a párt programja és mondanivalója is felértékelődhet.

7-8 hónap van még a választásokig. Közhely, hogy bármi lehet. De első ránézésre úgy tűnik, az LMP jó útra lépett Szél Bernadett jelölésével, a kérdés, hogy az ez az út miként folytatódik tovább. Egy egyszeri bejelentésről van szó, vagy megtervezett kampányról, és ha utóbbi a helyzet, mik lesznek a lépések. Ugyanis bár talán ezzel kevesen értenek egyet, ma pont az LMP lehet az a párt, ami felboríthatja a megszokott politikai erővonalakat. Ellenben, ha nem tudnak kifutni a következő pár hónapban, akár végleg el is tűnhetnek a politikai süllyesztőben.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!