Egy sereg végigszorongott választás után Európa újabb mérföldkőhöz érkezik. Szeptember 24-én a német választók döntenek róla, kik képviselhetik őket a szövetségi parlamentben – azaz a Bundestagban. A szociáldemokrata Martin Schulz körül gyorsan kifulladt a lelkesedés, így Angela Merkel újrázása a legvalószínűbb – nagy kérdés viszont, hogy ki lesz a koalíciós partner. Pillanatnyilag egy csomó forgatókönyv lehetséges, amelyek Orbán német fogadtatására ugyanúgy kihathatnak, mint a megszorító politika jövőjére. A tétekről Helga Trüpel EP-képviselővel beszélgettünk.

kép: Fehér Dániel

A német zöldpárti Trüpel 2004 óta tagja az Európai Parlamentnek. Mielőtt beválasztották az EP-be, Bréma város Kultúráért és a Bevándorlók Integrációjáért felelős minisztere volt. Jelenleg az Európai Parlamentben a Kulturális és Oktatási Bizottság alelnöke. 2004 és 2014 között frakciója költségvetési szakszóvívői pozícióját is betöltötte, a Költségvetési Bizottságnak jelenleg is tagja. A német zöld párt (Bündnis 90/Die Grünen) kampánynyitó kongresszusán beszéltünk vele.

Kettős Mérce: Franciaország és az Egyesült Királyság után mindenki Németországra figyel. Mi a tétje a szeptemberi szövetségi választásoknak Németország és Európa számára?

Helga Trüpel: A tét, hogy meg tudjuk-e menteni az Európai Uniót, illetve tudjuk-e fejleszteni és meg tudjuk-e védeni azoktól, akik meg akarják semmisíteni vagy vissza akarják bontani. Ma a felvilágosodás szelleme és a populizmus erői közti ütközetnek vagyunk szemtanúi. A fő kérdés az, hogy ki kerekedik felül a klímaváltozás elleni, valamint a szolidáris, igazságos és nyitott Németországért és Európáért folyó küzdelemben, amelyekre a következő években számíthatunk.

M: Ebben a kontextusban manapság gyakran merül fel – talán gyakrabban mint szeretnénk – Orbán Viktor neve. Neki és közép-európai szövetségeseinek mintha egészen más víziójuk lenne Európa jövőjéről. Jut szerepe Orbánnak a Zöld párt választási kampányában?

HT: Orbán intő példája, hogy hogyan lehet tönkretenni egy országot azáltal, hogy a visszaterelik nacionalizmus útjára, korlátozzák a média szabadságát, újságíróknak és művészeknek szüntetik meg az állását. Hogyan lehet egy országot eltéríteni az útjáról egy Európával vívott háborúval. Orbán politikája természetesen tökéletes ellentéte a demokratikus orientációnak, a sokszínűségnek, nyitottságnak, a hatalmi ágak szétválasztásának, a kisebbségek védelmének. A külföldiek és az Európai Unió ellen folytatott kampányaival szélsőséges álláspontokat hirdet és kiélezi a konfliktusokat. Európai szinten megpróbálja visszafordítani az európai integrációs folyamatot – ha szükséges, Putyinnal karöltve. Tehát éppen az ellenkezőjét képviseli annak, amit mi gondolunk Európáról.

KM: Mindannyiunk számára kissé homályos, hogy milyen politikai felállásra számíthatunk szeptembertől Berlinben. Ön zöldpárti politikusként milyen koalíciót tartana kívánatosnak és milyet tart valószerűnek?

HT: Számunkra a legfontosabb, hogy érvényre juttassuk zöld álláspontjainkat a gazdasági és az ökológiai szempontok összehangolásáról, a jogállamiság megerősítéséről és a nyílt társadalom megvédéséről. Erősen kritizáltuk a hatalom lévő kereszténydemokrata-szociáldemokrata nagykoalíció klímapolitikáját, a migrációs hullámok mélységi okaival kapcsolatos nemtörődömségüket és az európai partnerekkel szembeni nem éppen méltányos hozzáállásukat. Ezért természetesen le szeretnénk váltani őket. Szeretnénk a harmadik legerősebb pártként kikerülni a választási küzdelemből, hogy szerepünk lehessen a koalíciós tárgyalásokban.

KM: Konkrétan kik a lehetséges szövetségesek?

HT: A múltban jó tapasztalataink voltak a Szociáldemokrata Párttal való közös kormányzásban, de jelenleg be kell vallanunk, távol vagyunk attól, hogy meglegyen velük a többségünk. Tehát realisztikusan három párt közös kormányzására lehet számítani, ami szövetségi szinten először fordulna elő Németországban. Szóval nem számíthatunk könnyű egyezségre. A Balpártnak láthatóan gondokat okoz, hogy elhatárolódjanak Putyin Krím-félszigeten is tanúsított agresszív külpolitikájától. Nekünk ez több mint problematikus, szeretnénk világosan pozíciót foglalni minden esetben, amikor a nemzetközi jogot sértik meg. A spektrum másik végén ott van Horst Seehofer, Bajorország keresztényszocialista miniszterelnöke, akinek olyan, számunkra vállalhatatlan álláspontjai vannak, mint a felső limit bevezetése a fogadott menekültek számában. A választások lehető legrosszabb kimenetele az lenne, ha Merkelnek a Liberális Demokratákkal lenne többsége. Ebben az esetben minimálisra csökkenne az esélye, hogy a tiszta energiákkal, társadalmi igazságossággal, európai partnereinkkel való méltányos bánásmóddal kapcsolatos progresszív elképzeléseink megvalósuljanak.

KM: A Bundesratban, azaz a tartományi képviselőkből álló szövetségi felsőházban már ma sem lehet többséget alkotni a zöldek által támogatott tartományi kormányok nélkül. A német közvélemény szemében gyakran úgy tűnt, hogy a zöldek olyan kritikus kérdésekben mint Merkel menekültpolitikája, részei a nagykoalíciónak. Jelez ez valamiféle összhangot az Ön pártja és a kancellár közt? El tudja képzelni, hogy együtt kormányozzanak?  

HT: Valóban, támogattuk Merkel emberséges és nyitott politikáját, miután úgy döntött, hogy hogy a 2015 nyarán elfogadhatatlan körülmények közt Magyarországon ragadt menekültek előtt megnyitja a határokat. A fő kérdés számunkra tehát az, hogy továbbra is ez a megközelítés kerekedik-e felül pártjában és hogy a kancellár asszony kordában tudja-e tartani a bajor terstvérpártja, a CSU verbális kalandozásait. Érdeme, hogy modernizálta pártját és valamelyest Németországot is, persze távolról sem olyan mértékben, ahogyan mi, zöldek azt szükségesnek tartjuk. Szintén meggyőző, ahogyan a Trumphoz, Putyinhoz és Erdoganhoz hasonló alfahímekkel szemben ellenáll a nemzetközi porondon. Tehát igen, látom az értelmes kompromisszumokhoz szükséges közös alapot.

KM: Noha jelenleg igen csekély esély mutatkozik arra, hogy Martin Schulz kiszorítsa Merkelt a hatalomból, tegyük fel egy pillanatra, hogy sikerül neki. Brüsszeli éveiből igen jól ismeri őt. El tudják képzelni a zöldek, hogy kancellárt csinálnak belőle?

HT: Schulz egy szociáldemokrata a szó leghagyományosabb értelmében. Sem brüsszeli éveiben, sem az SPD elnökeként nem hallhattunk tőle Németország vagy Európa fenntartható fejlődésére vagy ökológiai átalakítására vonatkozó gondolatokat. Másrészről ő határozottan a legprogresszívebb szociáldemokrata jelölt, akit el lehetett képzelni. Tehát ha úgy alakul, hogy közösen kormányzunk, akkor a zöldek hatására erősen kellene módosítania az álláspontjait.  

KM: Korábban kifejezte azt a reményét, hogy a következő német kormány sokkal méltányosabban áll majd hozzá európai partnereihez. Lehetséges, hogy az EU-s háttérrel rendelkező Schulz alkalmasabb erre Merkelnél?

HT: Nyilvánvaló, hogy inkább tisztában van a Bizottság érzékenységeivel. Olyan arrogánsan például soha nem fogalmazna, hogy „Európa újra németül beszél” – amint azt Merkel pártjának egy vezető politikusa tette az euróválság tetőpontján. De úgy tűnik, Schulz szerepei, az öntudatos európai politikusé és felvállaltan óvatos német pártpolitikusé közt kiegyenlíthetetlen konfliktus van. Mindeddig nem tudta meggyőzni a közvéleményt arról, hogy politikailag lényegesen különbözne a jelen kormányvonaltól.

KM: Akár Merkellel, akár Schulz-cal – sokan úgy gondolák, hogy a német választók döntését követően azzal, hogy a Brexit lényegében eldőlt, és a le pen-i veszély elhárult, az EU hosszú politikai merevsége után egy aktívabb időszakra számíthatunk. Ezzel egyetért?

HT: Ez valóban így van. Egy erős jelzést kell küldenünk, hogy az EU 27 országa együtt akar maradni, és meg akarja erősíteni a kötelékeit. Ehhez reformok szükségesek, és azt gondolom, hogy Macron elnökségével jók az esélyek, hogy ezek meg is valósuljanak: Több közös erőforrást kell az EU zöld gazdasági átalakításába fektetnünk. Szembe kell néznünk a fiatalkori munkanélküliséggel, ami érthető módon kelt szorongást Európa-szerte és táplálja az EU-val szembeni szkepszist. Olyan módon kell átalakítanunk Európát, hogy a polgárok aggodalmait sokkal komolyabban vesszük. Azt gondolom, hogy a legtöbb ember azt várja el a politikától, hogy a globalizációnak irányt szabjon, világos szabályok közé szorítsa, ideértve a digitális multikra vonatkozó szabályokat is. Az adózás kapcsán is közös alapra kell helyezkednie Európának, különösen arról, hogy nem engedhetjük a multinacionális vállalatoknak, hogy offshore-ozással, vagy egyéb trükkökkel kerüljék el az adófizetést. Ez megteremtené a nemzeti és az európai költségvetések számára a megfelelő mozgásteret ahhoz, hogy finanszírozhassák a jobb egészségügyet, a jobb oktatást, és az ökológiai átalakítást. Ez legalábbis az én reményem és vízióm egy fellendülő Európai Únióról.

KM: Korábban említettük, hogy más kormányoknak, mindenek előtt a magyar vezetésnek egészen más reményei és tervei lehetnek. Újfajta brüsszeli tónushoz kell hozzászokniuk majd?

HT: Erőteljesebb kritikákra kell felkészülniük. Az Európai Bizottság például nemrég indított kötelezettségszegési eljárást Magyarország és Lengyelország ellen, amiért bojkottálták a menekültek EU-n belüli áthelyezéséről szóló közös döntést. És a Bizottság „a Szerződések Őreként” akkor is kevesebb megértést fog mutatni, amikor egy EU-tagállamban a polgári jogok, az emberi jogok, vagy a sajtó szabadsága van veszélyben.

KM: Megvannak a Bizottságnak az eszközei ennek biztosítására? Európa mindeddig kiábrándítóan gyengének bizonyult, amikor „alapértékeit” kellett védelmeznie valamelyik tagállamban.  

HT: Az EU nem maradt teljesen néma a magyar kormány politikájával kapcsolatban. Orbánt több alkalommal kapott kritikát, és több alkalommal kellett fontos kérdésekben meghátrálnia. A Közép Európai Egyetem megtámadása kapcsán a Bizottság és az Európai Parlament nagyon világossá tette, hogy csak méltányos eljárást tart elfogadhatónak a CEU-val szemben. A következő hosszútávú költségvetési periódus tervezése során több dolog utal arra, hogy azok a tagállamok, amelyek nem készek osztozni a terheken és elfogadni a közös szabályokat és döntéseket, nem számíthatnak majd olyan mértékű EU-s támogatásra, mint eddig. Magyarországot senki nem kényszerítette, hogy belépjen az EU-ba, önszántából fogadta el a közös értékeket és szerződéseket. Ezért ha a magyar kormány folyton megsérti az alapjogokat és a jogállamiság alapelveit, az EU alkalmazni fogja azokat a szankciós mechanizmusokat, amelyek a szerződés által ilyen esetekben a rendelkezésére állnak. Ez jelentheti a Magyarországnak folyósított pénzek csökkentését, vagy akár a magyar kormány szavazatának felfüggesztését az Európa Tanácsban.

Fehér Dániel