Tusványoson Orbán Viktor bejelentette a Fidesztől független média elleni támadást, a szájkarate pedig rögtön be is indult. Úgy tűnik, a támadás célpontja a három legerősebb magyar online portál, az Index, a 24.hu és a 444.hu. De tévednek azok, akik szerint ez csupán verbális támadás. Most még csak az előkészítő fázis zajlik, a Fidesz végcélja pedig az, hogy uralja a tematikát, ehhez pedig olyan erőset kell ütni, ami minden mást – például a többi pártot – lesöpör a médiaelérés színpadáról.

Fotó: MTI

Ha emlékszünk még a CEU és a civil szervezetek elleni támadásokra, egyik se a semmiből jött. A civilek elleni támadás évek óta tart, és már a norvég civilek ellen sem csupán verbális szinten jelent meg. Tavaly októbertől kezdve pedig egyre inkább a közbeszéd részévé vált a téma, januárban például Németh Szilárd beszélt arról, hogy ki kell innen takarítani a civileket. A CEU ügye késleltette ugyan a  csapást, de a civileket megbélyegző törvénnyel bekövetkezett az is.

A CEU ügye se a semmiből jött. Az egyetem témává vált a kormánypárti médiában, cikkek jelentek meg róla , kiemelve a társadalmi nemek képzést és Soros Györgynek az egyetem életében betöltött szerepét, ezzel felépítve az ellenségképet. Aztán jött a csapás.

Meglátásom szerint most is ez zajlik. A Fidesz médiája kijelöli a támadási pontokat és felnagyítja a kormánnyal nem szimpatizáló újságok kapcsán. Sorosista, simicskista médiumokról beszél, ezzel behelyezi őket egy keretbe. Majd jönnek az egyéni tulajdonságok, amikkel a sajtó munkatársait fogják jellemezni. Végül pedig jön a csapás, amiről nem tudjuk még, micsoda lesz. Egy szerkesztőség beszántása? Valami, a médiamunkások munkáját durván korlátozó törvény? Persze az is lehet, megmaradunk a verbális szájkaraténál, hiszen verbális termékekként ez is durván rombolni tudja az újságok hitelességét.

De a Fidesz eddigi logikájából kiindulva valószínűbb a „Nagy Csapás”, amely után saját képük szerint tudják alakítani és uralni a sajtót. Amiben a sorosistákkal szemben tudnak küzdeni, ellenük aktivizálni a tábort, még ha ezzel veszítenek is pár szavazót. Egy olyan médiateret teremthetnek, melyben  az ellenzéki pártok nem tudnak majd megjelenni azért, mert a szerkesztőségeknek például nem lesz idejük velük foglalkozni. És a tematika a Fidesz kontra Sorosról szól.

Erre utal az ezen a nyáron a háttérben puccsról, lázadásról, polgárháborúról és Soros szerepéről beszélő több fideszes szereplő megszólalása is. Ez már a várható ellenreakció előkészítése.

Amikor januárban a civilek kerültek elő, arról írtam, el kell kerülni ezt a verbális szájkaratét, ami most is kezd kialakulni a sajtó és a Fidesz-média, illetve a Fidesz között. Ez ugyanis csupán a Fidesz által sugározni kívánt képet erősíti. Nekik van egy létező világképük, amibe pont beleillik a visszaszóló újságíró, a melldöngető sajtómunkás. Hiszen ebben a világképben „Soros pont erre uszítja őket”. Ami nem illik bele, az a médiának a valóság kibontásában, az állampolgárok mindennapjainak bemutatásában képviselt fontos szerepe. Az a képviseleti szempont, melyben az elesetteket, a dolgozókat csak a média, a civilek és a pártpolitika tudja megvédeni a hatalmasokkal (sokszor egyébként pont a pártpolitika a pártpolitikával) szemben.

Ha a Fidesz előkészítő szakaszában nincs megalapozva az az érvelés, amire a „Nagy Csapás” idejében lehet majd hivatkozni, akkor nem alakul ki egy hatékony ellenségkép, ezért az ellenállás is sokkal gyengébb lesz, és akkor már tényleg csak a hatalmasok harca marad majd meg az emberek fejében.

Most nem kell visszaszólni, erősítve a kormánypárt narratíváját, világképét. Most a saját képünk felfestésének van itt az ideje. A kormány média elleni hadjárata egy olyan helyzet, ami már régóta itt van a levegőben és tudjuk, hogy el fog jönni. Nyilván azt is tudjuk, hogy a Fidesztől független médiatermékek valójában nem akarnak politizálni. De most mégis ez kell, politikusan, taktikusan és stratégikusan kell fellépniük a a kormánypárttal szemben. És ha eljön a támadás ideje, ott kell ütni, ahol a legjobban fáj nekik.

Például itt lenne az ideje az őszinteségnek, hogy beismerjük, mindenki hibázik. Itt lenne az ideje, hogy megmagyarázzuk, mi a különbség a fizetett propaganda és a meggyőződés között, mi a különbség a megrendelt cikk és a hiba között. Hogy egy indexes, 444-es, vagy 24.hu-s újságírónak is van véleménye, és igen, ez is befolyásolhatja az ő megítélését. De ez egy sokszínű szerkesztőségben sokszínű véleménykavalkádot okoz, míg egy felülről irányított, a mi adóforintjainkból felépített szerkesztőségben, mint amilyen az Origo, a PestiSrácok, a 888.hu, a Ripost vagy a Lokál, ez csupán a hatalmat szolgálja. Hogy nagyon más véletlenül tévedni azért, mert mindenki hibázik, és szánt szándékkal a hatalom érdekeit kiszolgáló propagandát írni. Ezek nem evidenciák, sőt, kívülről nagyon nehezen megérthető dolgok, amiket el kell magyarázni, sokszor.

De más megközelítésből például annál jobban ma semmi nem zavarná a Fideszt, ha napokig a pártpolitikai szereplőkkel (ellenzékiekkel és kormánypártiakkal vegyesen) készített, szakmailag korrekt nagyinterjúk csücsülnének az Index címlapján. Ugyanis a  Fidesz célja, hogy a saját táborán kívül apolitizáljon és elbizonytalanítson mindenkit, ezzel is kihúzva a védekezés talaját a kritikus, kontrollt képviselő intézmények alól.

Az biztos, bármi is történjen ősszel, durva dolgokra számíthatunk. De ezek elől nem az apolitikusságba, és nem is a Fidesz világképének ölelő karjaiba kell menekülni. Hanem végre el kell kezdeni politizálni. Mert 8 hónap múlva évtizedekre dőlhet el Magyarország sorsa, és a média elleni, a CEU elleni és a civilek elleni támadás is erről szól.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!