Múlt szerdán egy olyan törvényjavaslatot nyújtott be a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS), ami – durván ellentmondva a hatalommegosztás elvének – gyakorlatilag a kormány eszközévé degradálná a Legfelsőbb Bíróságot. A törvényt a parlamenti ülésszak utolsó ülésén akarják megszavaztatni – vagyis most.

Tízezer lengyel tüntet a Legfelsőbb Bíróság előtt
(Fotó: Jakub Szafrański)

Miután maga alá gyűrte a médiát, felforgatta a közoktatást, elrendelte Európa legősibb erdejének kivágását, kiprovokálta a rendszerváltás utáni Lengyelország legnagyobb tömegdemonstrációját, és feltalált egy új országot, a kormányzó PiS most épp az igazságszolgáltatás függetlenségét akarja leigázni. Ha így folytatják, hamar rá sem fogunk ismerni a 2015-ös választások előtt ismert Lengyelországra.

Múlt szerda éjjel a parlamenti többséggel rendelkező PiS egy megosztó és ellentmondásos törvényjavaslatot nyújtott be. Eszerint a Legfelsőbb Bíróság összes bírájának le kell mondani – kivéve azokat, akiket az igazságügyi miniszter, Zbigniew Ziobro személyesen jóváhagy. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha a törvényt elfogadják, a Bíróság a kormány eszközévé válik, és onnantól kezdve asszisztál annak romboló, populista reformjaihoz.

Mindez világosan ellentmond a demokrácia alapjának számító hatalommegosztás elvének. Lengyelországban a hatalom megoszlik a törvényhozói, bírói és végrehajtó ágak között, melyek egymást ellenőrzik és egyensúlyban tartják. Az új törvény viszont az igazságszolgáltatás függetlenségét a végrehajtó hatalom befolyásának – vagyis a PiS-kormánynak – rendeli alá.

Na de mi itt a nagy ügy? És miért nyújtotta be a kormánypárt ezt a javaslatot?

Michał Sutowski, a lengyel ellenzéki Krytyka Polityczna újságírója három okot nevez meg. Egyrészt a PiS-kormány ezzel folytatja az állami intézmények kommunistamentesítését – ami sokszor kényelmes ürügyként szolgál a kényelmetlen személyek eltüntetésére, és egyúttal szolgál Jarosław Kaczyński pártelnök (és Lengyelország de facto miniszterelnökének) paranoiájának kielégítésére. Másrészt a bíróságok fölötti kontroll átvételével a PiS-kormány hosszútávon tervez: a terv valószínűleg az ellenzék kompromittálása a választók szemében. Harmadrészt pedig a provokatív javaslat egyben egy dupla kísérlet is Kaczyński számára: egyszerre tesztelheti a hazai és nemzetközi reakciót, és teheti próbára az igazságügyi miniszter, Ziobro hűségét.

A legrosszabb esetben viszont az előző három forgatókönyvön túlmutató következményekkel is számolnunk kell. A Legfelsőbb Bíróságnak alapvető szerepe van a választási folyamatban: kivizsgálja a szabálytalansági bejelentéseket és hitelesíti az eredményeket. Ekkora hatalmat gyakorolni a folyamat fölött pedig kétségtelenül nagyon csábító. Adrian Zandberg, a baloldali Razem párt egyik vezetője, a Newsweek Polskának adott interjújában így nyilatkozott: „Nem lehet egyszerre játékosnak és bírónak lenni a pályán. A választások fölötti kontrollt pedig nem lehet egyetlen politikus kezébe helyezni – mégpedig, ha a törvényt megszavazzák, pontosan ez fog történni.”

A kormány a nyári vakáció előtti utolsó parlamenti ülésen akarja megszavaztatni a törvényt, ami július 18-20-a között zajlik – vagyis ma, most, ahogy ezt írjuk.

Reálisan nézve lehetetlen, hogy a törvényt ne fogadják el, így az utolsó esély a megállítására az elnöki vétó lenne – de erre nagyon kevés esélyt látnak az elemzők.

Viszont a parlamenti ellenzék, annak ellenére, hogy kisebbségben van, nem ül passzívan, és számos más demokratikus mozgalommal és szervezettel együtt bejelentette, hogy küzdeni fog a független igazságszolgáltatásért. Szombaton több mint tízezren tüntettek a parlament előtt, minekután a tüntetők átvonultak a Legfelsőbb Bíróság épületéhez, többezer gyertyát gyújtva nemtetszésük kifejezéseként. De ez nem lesz elég a valódi ellenálláshoz. Ha egyvalami világos ebben a káoszban, akkor az az, hogy jobban, mint korábban bármikor, az ellenzéknek szövetségben kell küzdenie, a társadalomnak pedig teljes mértékben támogatnia kell azt, és hangosan, nyilvánosan ki kell fejeznie elégedetlenségét.

Bármily reménytelennek is tűnik a jövő, a múltban már volt rá példa, hogy a kormány meghátrált és felhagyott reformterveivel: az ún. „fekete tüntetés” (czarny protest) során, 2016 szeptemberében több mint ötven városban több tízezer lengyel nő sztrájkolt és tüntetett a PiS abortuszt teljesen betiltó törvényjavaslata ellen, minekután a kormány visszavonta a javaslatot.

A mostani esetben azonban még egy hasonló kaliberű mozgósítás is csak szilárd ellenzéki és nemzetközi állasfoglalással együtt hozhat változást.

Csakhogy éppen ezen a ponton ütközünk akadályba: az ellenzék megosztottságába és a választók alacsony tájékozottsági szintjébe. Márpedig, ha nem tudunk hatékonyan fellépni a kormány – a „jogállamiság helyreállításának” nevében bevezetett – reformjai ellen, azok még több kárt fognak okozni, mint azt valaha gondoltuk.

Wojtek Wieczorek
A szöveg eredetileg a Political Critique portálon jelent meg. Fordította Anna Azarova