Nemrégiben arról számolt be a 24.hu, hogy Pink-top néven új laptop szaküzlet és szerviz nyílik a Nagykörúton. A laptop-üzlet kifejezetten a női vásárlókat célozza meg, erre kíván utalni a névválasztás, a Barbie-rózsaszín dizájn, és az üzlet szlogenje, mint hogy „Az első női laptop szaküzlet és szerviz”. A 24.hu által közölt interjúrészletek szerint, az üzlet koncepciója, illetve a tulajdonos által megtalált piaci rés abban áll, hogy mivel a nők kevésbé értenek a műszaki dolgokhoz és kevésbé is érdekli őket, ezért szükséges és rentábilis egy üzlet, mely kifejezetten arra szakosodott, hogy a nők igényeit elégítse ki: olyan egyszerűbb nyelvezettel beszéljenek az üzlet alkalmazottai, amelyet a nők is megértenek (sic!), és a laptop kínálatban nagyobb hangsúly kerüljön a külsőségekre, hogy az árucikkek megjelenésükben is nőiesek legyenek. Tehát az első kifejezetten női laptop-üzlet két dolgot kínál: egyszerűséget és nagy hangsúlyt a külsőségeken.

(Fotó: 24.hu)

Egyrészről mivel a laptop-üzlet koncepciójáról – az internetes hozzászólások alapján – sokan érezték, hogy valahogy nem oké, másrészről annak apropóján, hogy májusban a Friedrich-Ebert-Stiftung budapesti irodája a Párbeszéd a nemek közötti egyenlőségről sorozat keretében szervezett konferenciát Fogyasztás és a nők jogai címen, talán érdemes átnéznünk a nőiség társadalmi konstrukcióinak történetét és azt, hogy azok hogyan csatornázódtak a piacba. Avagy egy pár hete nyílt laptop-üzlet több évszázados történetét.

Az erényes nő kapitalista koncepciója

A feudalizmusban a német ajkú területeken az apa teljhatalmú jogát a háztartása tagjai fölött munt-nak, tehát kéznek nevezték. A szolgák, a gyerekek és a feleség a tulajdonát képezték, tehát eladhatta vagy megölhette őket. A házasság szerződés volt két család között, a nő pedig ennek csak tárgya. A nők nagyrészt csak az apjuk vagy a férjük felügyelete és védelme alatt élhettek. Ugyanakkor például Kölnben az 1200-as években, ha egy férjezetlen nőnek saját vagyona volt, kérhette önállóságát a bíróságon. Ennek a lehetőségnek a gazdasági oka egyrészről minden bizonnyal az volt, hogy megnőtt a kereslet a kézzel előállított termékekre, luxuscikkekre, melyek közül sokat tradicionálisan nők állítottak elő. Másrészről pedig a városokban több volt a nő, mint férfi. Így létrejött egy városi üzletasszony társadalmi csoport, amelynek tagjai a férfiakéval közel azonos jogokat élvezhettek.

Később a kapitalizmus hajnalán nagyméretű tömeg áramlott a városokba a rurális térségekről és a szélnek eresztett banderiális hadseregekből. Az így megjelenő népcsoportot ezek a vagabondok alkották, akik egyik napról a másikra éltek egészen addig, míg sokuk munkaerejét az újonnan megjelenő ágazatok fel nem szívták. Sok volt köztük a nő, akik árokásásból, a betegek ellátásából, táncból és prostitúcióból próbálták eltartani magukat. Sok városban a prostituáltaknak saját szövetségük volt.

De a 14. század végén a Meran-i törvény kizárta a prostituáltakat a közterekről és eltiltotta őket a táncosokkal együtt a városi ünnepélyektől, „ahol a polgári nők és más tisztességes asszonyok vannak”. Továbbá a törvény szerint a prostituáltaknak megkülönböztetésül sárga szalagot kellett viselniük. Ezzel pedig elkezdődött egy kampány a független és tisztességtelen nő szimbolikus és térbeli elkülönítésére a családi kötelékekbe integrált tisztességes nőtől.

Ennek a kampánynak a betetőződése volt a boszorkányüldözés, mely egészen a 17. századig tombolt Európában. Áldozatául esett sok ezer független nő, prostituált, gyógyító, vallási szektákba szakadt nő és születésszabályozó bába. A kínzás- és gyilkossághadjárat, amelyben az egyház és az államok együttműködtek, leszámolás volt a független nővel, a fogamzás nélküli szexszel és a születésszabályozással. A hadjárat fizikai terrorral erősítette meg a függő, integrált, tisztességes és a kapitalista termeléshez szükséges munkaerőt újratermelő nő koncepcióját.

A gyarmatbirodalmak kettős nőiség-koncepciója

A gyarmatbirodalmak kialakulásával a szexualitás és a nőiség kontrollálásának új aspektusai jelentek meg. A gyarmatokról hozott rabszolgák az első periódusban szabadon élhettek szexuális életet. Ebben az időszakban a legelterjedtebb a kisbirtok. Majd a cukorforradalom után, mikor jobban megéri új rabszolgákat hozatni a gyarmatokról, mint felnevelni őket, a rabszolgák számára tilos lesz a szexualitás.

Mindemellett kialakul a gyarmatokról származó nő mint megszelídítetlen természet és az európai nő mint megszelídített természet közötti különbségtétel. Az európai, domesztikált nő annál „értékesebbé” válik, minél inkább különbözik a vad nőktől. Kialakul a gyenge nő koncepciója, akinek lehetőség szerint távol kell maradnia a háztartáson kívüli munkáktól.

A gyarmatbirodalmak utolsó szakaszában a cél sokkal inkább a gyarmatok nyersanyagostul való integrálása lett. Ennek eredményeképpen elkezdték kiszállítani a gyarmatokra is az európai családmodellt és a „gyenge nő” koncepcióját. A holland gyarmatosítók például akkor kezdték bevezetni Észak-Szumátrában az európai családmodellt, a gyenge nő koncepcióját és a prostitúció tiltását, amikor már a gyarmaton élők fele szifiliszes lett, másrészről pedig növekedett a munkaerő-utánpótlásának igénye. Emiatt túl drágává vált a nemi betegek kezelése, és jobban megérte, ha folyamatos a munkaerő-utánpótlás, az európai családmodell bevezetése pedig mindkettőre megoldást kínált.

A polgári intimitás

A 18-19. századra – párhuzamosan azzal, ahogy a termelés a háztartásból egyre inkább a gyárba és az irodába került –  szétvált a munka és a szabadidő. Kialakult a családi intimszféra zárt köre, a jó asszony és jó anya pedig ennek a szférának az őrzőjévé és foglyává vált, gazdaságilag pedig a férj eltartottjává, akinek távol kellett maradnia a gazdaság szférájától.

A polgári intimitás felől nézve minden más női életút deviánsnak számított: a dolgozó asszony, a független nő, a kitartott és a prostituált.

A modern (burzsoá) család vált a normatív mércévé, ugyanakkor a munkásságnak nem volt lehetősége a modell beteljesítésére, ráadásul e csoport számára a gyerek nem is jelentette azt az öregkori biztosítást, mint a burzsoázia számára. A munkásságnak inkább meg kellett fékeznie szexuális energiáit, mert nem tudta etetni az éhes szájakat.

De az ipari kapitalizmus megerősödésével a munkaerő újratermelésének szükségessége miatt az egyház és az állam kampányszerűen kezdte el ráerőltetni a burzsoázia családmodelljét a munkásságra. A rendőrség és az egyház együtt vigyáztak a munkásság erkölcsére. Angliában megszüntetették a törvényt, mely szerint a jövedelem nélküliek nem házasodhatnak. A proletár asszony is háziasszonnyá vált (housewifization), de úgy, hogy ő nem várta tétlenül, míg hazaér a férje. A proletariátus szexuális energiái a burzsoázia kényszerzubbonyába kerültek.

A baktériumok elleni háború kitörése

A munkás nők háziasszonyosításának (housewifization) azonban nemcsak az volt a célja, hogy a tőke és az állam részére biztosítsa a munkások és katonák elegendő számát. A házimunkának és  a háziasszonynak mint a fogyasztás ágensének megteremtése nagyon fontos stratégiává vált a 19. század végén és a 20. század elején.

Akkorra nem csupán felfedezték a háztartást mint fontos piacot az új készülékek és használati tárgyak egész skálája számára, de a tudományos alapú háztartás-menedzsment a nők további háziasításának új ideológiájává is vált.

Nemcsak, hogy a háziasszony feladata lett a munkaerő költségének csökkentése, arra is mozgósították, hogy az energiáit új szükségletek megteremtésére használja. A tisztaságért és higiéniáért folytatott virtuális háború – harc a kosz, a kórokozók, baktériumok stb. ellen – azért indult, hogy új piacot hozzon létre a vegyipar új termékei számára. A tudományos alapú háztartást a férfiak bérének csökkentése melletti érvként is felhasználták, hiszen a bér tovább tart, ha a háziasszony azt gazdaságosan használja fel.

Ezáltal a több évszázada kialakuló tisztességes asszony koncepciója piaccá is vált és megindult a máig tartó háború a baktériumok ellen. Az is piaci szabályozás alá került, ki számít elég jó háziasszonynak, elég odaadó anyának és elég igényes nőnek.

A rózsaszín felemelkedése

A rózsaszín az 1980-as évek közepétől feminizálódott, de először nem lányos szín volt, hanem kifejezetten a kislányok színe. A rózsaszín és a kék megkülönböztetés kialakulása a kisgyerekeknél szoros összefüggésben volt azzal, hogy az 1980-as évektől az orvosok nagy valószínűséggel meg tudták mondani a még meg nem született gyermekek nemét a szülőknek. Ettől az időszaktól kezdve a gyermekükre váró szülők, mikor megtudták a gyermekük nemét, kifejezetten lányos vagy fiús babaholmikat tudtak vásárolni. A termékek individualizálódása pedig új keresletet és kínálatot teremt, így szélesíti a piacot. A rózsaszín kezeslábasoktól és takaróktól kezdve a rózsaszín járókákig, babakocsikig és játékokig új termékek lepték el a piacot, amelyekből, ha a szülők következő gyermeke esetleg fiú volt, vehettek újat kékben.

A több száz éve formálódó nőiség-konstrukciók, melyek a szocializációs folyamatban adódtak tovább, összefonódtak a rózsaszínnel. A kislánykortól kezdődő nővé nevelés, tehát a tisztességes asszonnyá, igényes nővé és jó anyává nevelés színe lett a rózsaszín.

Mi tehát egy rózsaszín laptop-üzlet?

Amellett, hogy az egykeresős háztartási modell a múlté, és hogy a liberális genderpolitika a nők egyre növekvő munkaerőpiaci integrációját segíti elő, a piaci szereplők folyamatosan a nőiség évszázados konstrukcióit termelik újra, hogy piacot kreáljanak a maguk számára. A különböző izzadásgátló-, szőrtelenítő- és illatosítószerek evolúciója arra épül, hogy a nő egyre kevésbé legyen természeti, hogy egyre inkább megszelídített természetté váljon. A 100 éve tartó háború a baktériumok ellen még mindig tart, akkor is, ha már 99,9 százalékra nyerésre állunk, a piaci szereplők által folyamatosan újradefiniálva ezzel az (elég) jó háziasszony mércéjét. A szépség- és divatipar és a popkultúra folyamatosan visszanyúlnak a polgári intimitás háztartásba zárt nőideáljához, aki szépségével és tisztaságával a férje presztízsét növelte, mint a háztartás más luxuscikkei.

A rózsaszín laptop-üzlet is ezt fejezi ki. A rózsaszín laptop-üzlet a nővé szocializált kislány boltja, aki hiába emancipált nő, hidegen hagyja a technika, tehát a természet emberi uralom alá vonása, mert ő maga is (megszelídített ugyan, de) természet. És akit jobban érdekel a munkaeszköz díszítése, mint a teljesítménye, mert hiába a munkaerőpiacba integrált nő, ő maga is a(z egyszer volt polgári) háztartás dísze.

Csányi Gergely