Az egészségügy jövője szempontjából reménykeltő folyamat ért a végéhez az elmúlt hetekben. Elkészült a magyar egészségügyi rendszer 2013-2015-ös időszakának átfogó teljesítményértékelése, és napvilágot látott az erről szóló tanulmány. A jelentés sajtóvisszhangja elsősorban annak negatív elemeire koncentrált, érthető módon. Fontos azonban látni, hogy a jelentést megalapozó szakmai munka megteremti az egészségügyi rendszer átalakításának és tervezésének alapjait is, már csak politikai akarat kellene annak megvalósításához.
Magyar Egészségügyi Rendszer Teljesítményértékelési Jelentése 2013-15; Forrás: 248.o.
A teljesítmény-értékelési rendszer kidolgozása a WHO szakmai támogatásával készült, nemzetközileg is elismert koncepció alapján; és a magyar egészségügyi rendszer irányításában részt vevő, valamennyi fontos intézmény hatékony együttműködésével jött létre. Ez
Magyarországon abszolút unikum, az első ebben a műfajban, és hatalmas eredményként kezelendő
a közös munka lehetősége és tényleges keresztülvitele intézményi szinten is. (Résztvevők voltak az ÁEEK (Állami Egészségügyi Ellátó Központ) mellett az OEP (Országos Egészségbiztosítási Pénztár), az OTH (Országos Tisztifõorvosi Hivatal), a NEFI (Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet) és a KSH, ezen kívül meghívott tagja az ENKK (Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ) és az OBDK (Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ) – ezeknek a szerveknek jelentős része a bürokrácia-csökkentés áldozatául esett időközben.)
Ennél még fontosabb, hogy a magyar egészségügyben felhalmozott, óriási adatgazdagságot sikerült egységesen meghatározott statisztikai módszerekkel kiaknázni. Ez az adathalmaz egy olyan kincs, aminek sok más, akár nálunk fejlettebb egészségügyi rendszerű ország is örülne – igazán nagy szó, hogy végre használjuk az értékeléshez-tervezéshez!
A jelentés rendkívül sokrétű, nagyszámú indikátorral dolgozott, az eredményeket több mint ezer oldalon olvashatjuk. A vizsgált területek között szerepel a lakosság egészségi állapota, a háztartások egészségügyi kiadások okozta anyagi megterhelése, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés egyenlőtlenségei, az ellátás minősége, hatékonysága, de találunk külön a hajléktalan-ellátásnak szentelt fejezetet is.
Maguk az eredmények pedig nem köntörfalaznak az egészségügyi rendszer problémáit illetően, higgadtan számszerűsítik azokat a problémákat, amiknek nagy részét régóta ismerjük, és határozottan foglalnak állást amellett, hogy a rendszer igazságossági, hatékonysági, hozzáférési problémákkal küzd, amiket orvosolni kell.
Fantasztikus eredmény, hogy egy ilyen jelentés meg tudott születni hivatali berkekben. Ehhez hasonlóan jó hír, hogy időközben az MTA is felkarolta az egészségügy problémáját, és létrehozott egy neves szakértőkből álló bizottságot az egészségügy helyzetének áttekintésére. Ha nem is a kormányzat szintjén, de tudományos-igazgatási szinten ezzel némileg visszakap súlyából az egyik legfontosabb újraelosztó rendszerünk.
Visszatérve a teljesítmény-értékelési jelentésre, nyilvánvalóan nincs lehetőség ezer oldal ismertetésére, de pár eredményt érdemes megismerünk, vagy újra tudatosítanunk.
Egyfelől, hogy a
„magyar lakosság egészségi állapota javuló tendenciát mutat”, de „továbbra is elmarad az Európai Unió legtöbb tagállamának szintjétől”.
A rendszer hatékonyságára vonatkozóan beszédes adat – ezt emelte ki általában a sajtó is – az elkerülhető halálozások száma, amikor a megfelelő egészségügyi ellátás életet menthetett volna. Ebben a tekintetben Magyarország az összes halálozás 14%-val az EU-ben az ötödik legrosszabbként teljesít. A megfelelő népegészségügyi programokkal a halálozások további 12%-a volna megelőzhető. Mindkét mutató tekintetében jelentősek a területi és nemek közötti különbségek.
Forrás: 772.o.
A jelentés egyértelműsíti: mind a demográfiai adatok, mind a közvetlen lakossági kiadások, mind a hozzáférés tekintetében jelentősek a területi/társadalmi-gazdasági tényezőkkel összefüggő egyenlőtlenségek. Ezekre vonatkozóan álljon itt néhány példa:
Szoros összefüggés figyelhető meg a várható élettartam és az iskolai végzettség között. A férfiak esetében 12 év, a nők esetében 5,5 év a különbség a várható élettartam tekintetében az alapfokú végzettségűek és a felsőfokú végzettségűek között. Ez különösen az elmúlt évek oktatáspolitikai fejleményeinek, a felsőoktatás súlyának visszaszorítása, a középiskolai oktatás szétzilálása és a közoktatási rendszer lezüllesztése irányába tett kormányzati lépések ismeretében aggasztó adat.
Forrás: 54. o.
Emellett fontos, hogy a magyar háztartások közvetlen egészségügyi kiadásai nemzetközi viszonylatban is számottevőek; a közvetlen egészségügyi kiadásokra 2014-ben a háztartások kiadásaik 5,5 százalékát fordították.
Ez a háztartások 21,6%-a számára jelentett ún. katasztrofális kiadást. Katasztrofális egészségügyi kiadása azoknak a háztartásoknak volt, „amelyek közvetlen egészségügyi kiadásai a létfenntartási küszöb feletti kiadásaiknak legalább 40 százalékát tették ki, amelyek a kiadások által a szegénységi küszöb alá kerültek, vagy amelyek már eleve a szegénységi küszöb alatt álltak.” (A definíció a jelentésből származik.) A közvetlen kiadások 2011-2014 között folyamatosan nőttek, ahogy a katasztrofális kiadásokkal szembenézni kénytelen háztartások száma is.
Forrás: 674. o.
Az egyenlőtlenséget jelzi továbbá a kielégítetlen egészségügyi szükséglet is,ami ugyan összességében nem kimagasló nemzetközi összehasonlításban, 7% körüli. (Tehát a megbetegedések 7%-ában a lenti táblázatban meghatározott okokból nem került sor egészségügyi ellátásra.) Azonban az alábbi ábrákon látszik az emögött húzódó egyenlőtlenség.
Forrás: 531. o.
A munkanélküliséggel, alacsony iskolázottsággal, alsó jövedelmi ötödbe tartozással szoros itt az összefüggés, és persze a fő ok az ellátásokhoz való hozzáférés anyagi terheiben keresendő. A kielégítetlen ellátási szükséglettel kapcsolatos egyenlőtlenség a romákat sokkal nagyobb arányban sújtja, mint a nem romákat.
Forrás: 64. o.
A hozzáférési egyenlőtlenséget mutatja pl. a mentők 15 perc alatti kiérkezésének arányára vonatkozó adatsor. Bár Magyarországon nincs explicit módon meghatározott kiérkezési idő, de a „mentők időbeni kiérkezésének életmentő jelentősége lehet, ezért az ellátórendszerhez való hozzáférés egy lényeges mutatójáról van szó.” A jelentés szerint 2014-ben országos szinten a mentők az esetek 79,56 százalékában teljesítették a 15 perc alatti kiérkezést. A nem hátrányos helyzetű településeken ez az arány magasabb: 82,78 százalék; a hátrányos helyzetű településeken viszont jelentősen alacsonyabb,55,55 (!) százalék volt.
Forrás: 576.o.
A fenti csak néhány kiragadott példa, leginkább a társadalom szempontjaira koncentrálva, de a tanulmány nagyon informatív az ellátórendszer szempontjából is.
Összefoglalásként a jelentés egyértelműen kimondja, hogy „a költségvetési fenntarthatóság szempontjából csekély teherként jelentkező alacsony kormányzati kiadások a hatékonyság és a potenciális egészségnyereség elérésének akadályai is lehetnek”, magyarul
a sokszor emlegetett, nemzetközi viszonylatban is rendkívül alacsony, 4,5% körüli közkiadási szint már nem értelmezhető spórolásként, hanem akadálya a hatékonyságnak és annak, hogy az egészségügyi rendszer a lehető legmagasabb szinten termeljen jólétet a társadalom számára;
illetve azt, hogy a „egészségügyi rendszer teljesítménye igazságossági szempontból nem függetleníthető annak tágabb gazdasági-társadalmi kontextusától”, vagyis a jelentés egyértelműen kimondja azt, hogy az egészségügyi rendszer teljesítménye szorosan összefügg más alrendszerek működésével, kölcsönhatásban áll foglalkoztatáspolitikával, szociális ellátórendszerrel, oktatási rendszerrel stb..
Nem feltétlenül új információk ezek, bár az alátámasztásuk ezzel a jelentéssel, ezzel a statisztikai háttérrel nagyon jelentős súlyú. Ennek alapján valóban elindulhatna egy tervezési folyamat, ha a politikai hatalom célja ez lenne.
Nagy Gyöngyi
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
