Amikor az EchoTV autóját egy tüntetés után összeköpdösték, senki sem szólt egy szót sem. Amikor Halász Júliát egy fideszes alember kirángatta egy nyilvános lakossági fórumról, akkor a teljes ellenzéki szcéna jelezte, át lett itt lépve egy határ. A Momentum most átlépett egy másikat. Ennek véget kell vetni.

Ha megdobnak kővel, akkor nem az a válasz, hogy házhoz megyünk, és egy tonnányi sódert meg murvát öntünk arra, aki megdobott. Számtalan válasz lehetséges lett volna arra, hogy az Origo lejárató cikket írt a Momentumról. Ők a létező legrosszabbat választották: bementek a szerkesztőségbe, kamerával, és hasonlóan pökhendi stílusban kérdezgették a cikk szerzőjét arról, hogy mit csinált, mint amilyen stílben maga a cikk megjelent.

Akkor ez most egy hőstett?

Nem, nem az.

A Momentum amúgy előszeretettel előlegzi meg minden megnyilvánulásában a kormánymédiának, hogy majd jól le fogják őket járatni – hát most ez is megtörtént. Igen, ez rémes, igen, így élünk most, igen, így működik a propagandagépezet.

Egy dolgot viszont fontos megérteni: a Momentum, és minden tagja, aki az arcát adja ehhez a párthoz, közszereplővé avanzsált. Nyilván szar érzés, ha az emberről nem olyan cikk jelenik meg, amiben piedesztálra emelik. És még rosszabb, ha hazugságot olvas magáról. Csakhogy van egy egyszerű módja annak, hogy az ilyen hazugságok miatti sérelmet megtorolják.

Jogállam vagyunk, ahol a jogok érvényesítése egyelőre még működik. Habony Árpád például pont a minap vesztett el egy pert, mert közszereplőnek ítélték, így pedig nyugodtan lehet őt plakátokra kasírozni. Ez van.

Ha a Momentumnak nem tetszett az, amit az Origo írt, nyugodtan elsétálhattak volna a bíróságra (és nem, nem jó érv az sem, hogy a propagandalapoknak van pénzük a perekre, akkor is ezt kell csinálni).

Csakhogy nem ez történt, inkább az Origóba sétáltak be, és bizony, ez megint egy határátlépés, egy olyasfajta kommunikációs húzás, ami a normalizálás helyett rossz irányba viheti a jövőbeni diskurzust.

Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!

Ha szerinted is fontos, hogy ezt megírtuk, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

Lelkiismeretére van bízva minden embernek, hogy hol és hogyan dolgozik. Nem tiszte senkinek megmondani, hogy mások mivel kereshetik meg a kenyerüket.

Más, és minősített eset természetesen a sajtóé: hogy a kormány erőszakos módszerekkel zárt és óramű pontosságú propagandagépezetet fabrikált, annak minden magyar állampolgár kárát látja. És mindazok, akik kényszerből kerültek bele ebbe a kézi vezérlésű agyrémbe, mondjuk mert felvásárolták a lapjukat, együttérzést érdemelnek, hiszen tisztességtelen módon kényszerítik rájuk egy központi hatalom akaratát, amit nekik kell szavakba önteniük.

Van választás – ezt se felejtsük el. Álltak már fel újságírók tucatjával innen-onnan, de egész rovat is, amikor az Origo kimutatta a foga fehérjét. És az is egy választás, ha valaki marad, és kiszolgálja a rendszert. Azt mindenki maga dönti el, hogy részt vesz-e ebben a kutyakomédiában vagy sem.

Nézzük inkább a másik irányból a dolgot, hiszen a sajtó csak akkor tud működni, ha van miről írnia. Az utóbbi időben egyre szaporodnak az olyan esetek, amikor valaki megtagadja, hogy nyilatkozzon egy általa nem megfelelőnek ítélt médiumnak – márpedig ez az, ami igazából káros, mindannyiunkra nézve.

Amikor Balog Zoltán és minisztériuma egy az egyben megtagadja, hogy bizonyos lapoknak válaszoljon a feltett kérdésekre (arra hivatkozva például, hogy azon lapok tulajdonosa megbántotta az ő kedves barátját és főnökét), akkor nem tölti be köz által ráruházott feladatát, mulasztást követ el. Ha ugyanilyen okokból, de ellenkező előjellel az MSZP tagadja meg, hogy nyilatkozzon egyes médiumoknak, akkor ugyanazt a mulasztást követi el.

Lehet, hogy Balog Zoltán most éppen kormányon van. De Molnár Gyula is közpénzből húzza a fizetését, ő ugyanúgy politikus, neki és pártjának is ugyanolyan tájékoztatási kötelezettsége van, vagyis minden feltett kérdésre tudásának és pozíciójának megfelelően válaszolnia kell. Ez ugyanis a kiindulási alap. Ha megfellebezhetetlen tényeket állít, akkor azokba bele lehet ugyan kötni (és ezt a kormánylapok minden bizonnyal meg is teszik majd), de ahogy a hazugságot lehet cáfolni, úgy az is fontos, hogy az igazságot viszont közölni kell. A hallgatás, a kikerülés, sunnyogás ez esetben a legrosszabb módszer, abba ugyanis bármit és mindent bele lehet magyarázni – magasra feladott labda, teljesen feleslegesen.

És ha a Momentum, ami épp a parlamenti küszöb átlépéséért küzd, de máris korábban apolitikus fiatalok és pártjaikból kiábrándult idősebbek tömegeit szólította meg, ugyanezzel az mentalitással fordul a sajtóhoz, nem igazán könnyíti meg az amúgy is terhelt helyzetet.

Mert ha ma politikusok válogatnak önkényesen, holnap már valószínűleg mindenki ezt teszi majd. Ha azt látjuk, hogy a sajtó leköphető, kirángatható, vicc tárgyává tehető, akkor nem a jogállamiság egyik alappilléreként tekintünk majd rá, hanem kivert kutyaként. Leköpjük, kirángatjuk, elhajtjuk – miért ne?

Rossz, sehova sem vezető gyakorlat ez. Olyan helyzetet teremt, amiben mindenki csak a saját kutyája kölykeinek lesz hajlandó koncot vetni. Bezárul az információs kör, ellenzékiek ellenzékieket kérdezgetnek, kormánypártiak meg a miniszterek szólamait hallgatják. Megszűnik a sokoldalú tájékoztatás lehetősége, és ez hosszabb távon semmi mást nem eredményez, csak azt, hogy két torz álvalóságból nézik majd szörnyülködve egymást az emberek, és fogalmuk sem lesz arról, mégis mi történik ebben az országban.

Nem tudjuk megakadályozni a kormányszennyet ontó lapokat abban, hogy megírják hazug cikkeiket. De le tudjuk írni minden alkalommal, ha hazudnak. Ez a lehetőség még mindig adott, és élni is kell vele minden egyes alkalommal, amikor szükséges. Így tudjuk megkülönböztetni a sajtót a propagandától, rámutatni a kettő közti leglényegesebb különbségre. Arra, hogy míg a sajtó célja a tájékoztatás, a propagandáé a manipulálás.

Ennek van értelme.

Ne felejtsük el, hogy az továbbra is az olvasó döntése, hogy mit olvas. Senkinek semmi sem kötelező. Nem muszáj elhinni, amit a köztévé sugároz (miközben persze bosszankodhatunk azon, hogy ezt közpénzből, a mi pénzünkből teszik), de azt sem, amit a Kettős Mérce ír. A sajtó jelenleg lehet, hogy csak részben szabad, de az olvasó teljesen – anyagi lehetőségeinek, érdeklődésének, politikai elköteleződésének függvényében nézhet, olvashat, hallgathat, amit szeretne (oké, például az ingyenes Lokál, ami Simicska Metropolját váltotta kiütéssel, ezt is felülírja kicsit). Láttunk már példát arra, hogy évtizedes olvasó mondta le az előfizetését, mert nem tetszett neki az a torz kép, ami lapja hasábjairól az új érában üdvözölte. Ha valamiért, akkor ezért szükséges az, hogy a sajtó (legalábbis annak épeszűbb része) a dolgát tegye, és mindazoknak pedig, akik érdekeltek abban, hogy az emberek szembesüljenek a valósággal, segíteniük kell ebben.

És amit fontos még belátnunk: teljesen felesleges a propagandamédiát vegzálni – ha kiütéssel lenyomjuk az egyiket, jön helyette egy másik, és felveszi a fonalat. Ahhoz, hogy ezt a szörnyeteget lenyomjuk, a baj forrását kell megtalálni. Nem az újságírók fejéből pattan ki az a sok agyrém, Mészáros Lőrincek és Andy Vajnák (magyarán a Fidesz) kezében futnak össze a szálak. Ha tisztességes, független sajtót akarunk, olyan politikai környezetet kell teremteni, amiben ez megvalósulhat. Egyszerűbben: ha ezt a kormányt valaki leváltaná, okafogyottá válna a közmédiától a megyei lapokig ívelő propagandagyár működtetése is. Ez például lehetne a pártként fellépő Momentum kitűzött célja – kár, hogy helyette a 15 perces kétes hírnevet hozó akciót választották.

Nem bejárkálni, nem rossz példát mutatni, nem elhajtani az újságírót meg összeköpködi a kocsit. Nem lehet pusztán népszerűséghajhászásból úgy tenni, mintha elsőként mutatnánk rá a kormánypropaganda álságaira – hiszen ezt évek óta tesszük sokan. Küzdünk.

És ha a helyzet eszkalálódik, akkor mit nyerünk? Semmit. Ha a kormánypárti politikusok nem nyilatkoznak ellenzéki lapoknak, és ellenzéki politikusok sértegetik erre hivatkozva a kormánypárti médiát, az semmivel sem jobb, mint amikor az oviban azon megy a purparlé, hogy ki vette el először a körteformát a másiktól, és emiatt kinél lehet hosszabb ideig a piros dömper.

Mert ha az ország döntéshozói, és az erre a pozícióra ácsingózók ezen a szinten megrekednek, akkor mit várunk a néptől?

Vegyük észre: azzal, hogy a kormánypropaganda torz világképet sugároz, máris sikerült a gyűlöletet olyan szintre emelni, ami agresszióba torkollik.

Ugyanez igaz az EchoTV összeköpködött autójára, Halász Júlia kirángatására a nyilvános lakossági fórumról, és az Origo szerkesztőségében engedély nélkül lefilmezett újságírókra is.

Átléptünk egy határt, de még vissza lehet fordulni. Ehhez józan észre van szükség. Van ebből még valakinek?

Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!

Kattints, és olvasd el, mit értünk el a ti támogatásotokból az előző hónapban!
Kattints, és támogass minket, hogy a Kettős Mérce tovább működhessen!