11 év és 253 roma diák, több mint 15 országból, amelyből 72 magyar állampolgár. Ezekkel a számadatokkal büszkélkedhet a CEU Roma programja, a Roma Access Programs. A program, az egész világon egyedüliként nyelvtudáshoz, kompetens kapcsolatokhoz és reális lehetőséghez juttatja a roma diákokat, hogy nemzetközileg elismert MA diplomát szerezzenek. Ezen program segítségével jutott be Esztergályos Károly a CEU Gazdaságpolitikai mesterképzésére. Elmondása szerint nem bírta tovább a CEU körüli feszültséget, és gondolatait Facebook-on osztotta meg, amelyeket az alábbiakban adunk közre.
„Kedves, sok igennel szavazó képviselő, a keddi események után úgy érzem, kérdeznem kell párat, szabad, ugye?
És akkor most azokkal a roma tanulókkal mi lesz, akik szeretnének továbbtanulni nemzetközi mesterképzésen (persze előtte megtanulni angolul az egyetem egyik programjában), és akkor most nem lesz meg erre a lehetőségük. Mi van, ha ezzel a döntéssel emberek lesznek felébresztve, még az álomciklus előtt?
"Habiszti!" című sorozatunkban roma származású értelmiségi fiatalok írtak romákat érintő ügyekről 2016 tavaszától egy éven át. Hallatni akarták a hangjukat, reflektálni, véleményt nyilvánítani, és vitát indítani a magyarországi romák mindennapjaira is hatással levő kérdésekben. Nagyon unták már, hogy a fejük felett döntenek, vagy épp "díszcigányok" beszéljenek a nevükben: beleszólást kértek saját ügyeikbe.
Mi van, ha ezek a fiatalok, tegyük fel, bekerülhetnének egy olyan közegbe, ahol mikor a „többiek” megtudnák, hogy roma az illető, nem azt mondanák, hogy „hát az nem lehet...”, meg hogy te „más vagy...”, hanem érdeklődéssel kérdeznének és tisztelettel figyelnének?
Mi van, ha ezek a fiatalok tanulhatnának olyan tanároktól, akiknek előtte tanulmányaikat-könyveiket olvasták, látták őket a tv-ben, és aztán egyszer csak hirtelen már az előadásukon ülhetnének?
Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
Mi van akkor, ha ezek a fiatalok megismerhetnének a világ nagyon sok pontjáról érkező embert, akik akár hasonló helyzetben vannak, mint ők és akiktől tiszteletet, odafigyelést és egyedülálló gondolkodásmódot tanulhatnának?
Mi van, ha ezeknek a fiataloknak ez egy óriási lehetőség lehetne, hogy a diplomájuk megszerzése után mint potenciális és keresett munkaerő megjelenhetnének a munkaerő-piacon, és nem csak a közmunka várná őket tárt karokkal, és nem kéne az visszatalálniuk a munkához, hiszen ott kezdhetnének?
Mi van, ha ezek a roma fiatalok, mikor hazamennek, a családjuk büszkén tekinthetne rájuk, és környezetük elfogadhatná őket?
Mi van, ha ezek a roma fiatalok egy ösztönző, követendő példaként állhatnának fiatalabb társaik előtt, akik akár követhetnék példájukat, és megpróbálhatnának tanulással előrébb jutni?
Azt hiszem, én pár feltételes módot már múlt idővé változtathattam (igen, szerencsés vagyok), viszont szerintem lennének a jövőben mások is, akik hasonlót szeretnének. Így viszont nehéz lesz. Hadd legyen meg nekik is a lehetőségük erre, lécci. Én lájkolnám, sőt. Maradok tisztelettel:
Egy magát nagyon szerencsésnek érző, CEU-s, roma egyetemista, aki most sok mindent nem ért, és kérdéseire keresi a választ,
Karcsi”
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
