Az új formáció nem véletlenül kezdte országjáró túráját a Dél-Alföld baloldali bástyájában. Egyrészt itt már volt valamiféle alapszervezetük, másrészt pedig a lefoglalt helyszín, a Grand Café kis moziterme az érdeklődők felére sem volt elég. Az alapvetően (egészen pontosan 58 százalékban) a magyar baloldalra szavazó szegediek mindig örülnek, ha valami újdonság jelenik meg az ellenzéki oldalon. Az eseményen azonban megismerkedhettünk a minden bizonnyal állandó elemmé váló fideszes tiltakozókkal és az őket kísérő baráti- és közmédiával is. A Momentum által kínált programot még most sem lehetett igazán összerakni, amit viszont eddig is sejthettünk, azt a gyűlés visszaigazolta: az új párt főleg a városi középosztályt és az egyetemi ifjúságot érdekelte Szegeden.
Fotó: 24.hu / Pál Anna Viktória
„Teljesítményelvű nemzettudatos szolidaritás,” vagy amit akartok
Az egykor iparváros 180 000-es Szegedet ma jórészt a szolgáltatóipar, a kereskedelem és a Szegedi Tudományegyetem látja el munkahelyekkel. Az utóbbi időben néhány multinacionális cég is megjelent, de teljesidős, szerződéses, a régi gyárakhoz hasonló, biztos megélhetést kínáló állásból még mindig kevés van, így a helyi fiatalok növekvő része keres Budapesten és Nyugat-Európában boldogulást. Szeged azonban az országban is kiemelkedő arányú, egységes szocialista szavazóblokkal rendelkezik, a 2003 óta polgármester Botka László politikai háttéralkuk, konfliktuskerülés és jóléti imidzs által táplált népszerűségét egy fideszes próbálkozó sem tudta megtörni.
Az, hogy péntek délután ötkor a belvárosi Grand Café mozitermébe egyszerre több százan akartak bejutni az alakuló Momentum Mozgalom fórumára, azt mutatja, a szegediek általában az átlagnál nagyobb érdeklődéssel fogadnak esetleges ellenzéki alternatívákat is. A legfőbb ok persze az lehetett, hogy a sikeres olimpiai népszavazási kezdeményezés, és a kormánynak ezzel okozott fejfájás nagyon népszerűvé tette a helyiek körében a fiatal próbálkozókat. Az előadások hallgatóságában a fiatal egyetemisták domináltak: néhány középkorú és nyugdíjas érdeklődővel vegyesen a beszélgetésre 40-50, jórészt egyetemista fiatal maradt.
Szegednek már tavaly nyár óta van egy tízfős momentumos magja, az egyik helyi alapító, Mihálik Edvin azt is kifejtette, szerinte miért: „Az elmúlt években ellenzékinek lenni egyfajta szégyenérzettel, kiábrándultsággal párosult.” Ugyanakkor szerinte a cselekvés ideje azzal jött el, hogy „a választópolgárok tömegesen járultak a pultokhoz aláírni.” Ez Mihálik szerint azért történt, mert „az elmúlt évek ellenzéke nem képviselte az érdekeiket, és szövegelésével nem tudta összefogni ezt a közösséget.”
Az őt követő Orosz Anna országos elnökségi tag a Momentum történetéről, és az általuk „felvállalt” értékekről, tehát a 140 fős tagság által meghatározott hívószavakról beszélt. Orosz szerint a kilenc alapítót „közös alapértékek” kötötték össze. A fő összekötő értékek Orosz szerint a szervezetben a „felelősségvállalás, függetlenség, szabadság, de akár a nemzeti öntudat is.” Az alapértékek jelezte liberális irányt később finomítani próbálta, mondván „alapvetően bennünket nem az ideológia köt össze.”
Rögtön ezután megfogalmazott három alapelvet, amely politikájukat jellemzi, az eddig keveset emlegetett „teljesítményelvűség”-et a „szolidaritás” és a „pozitív nemzetkép” egészítené ki.
Beszélt még arról is, hogy a pozitív nemzetképet a baloldaltól a jelenlegi politikai elit „eltulajdonította.” Orosz szerint a Momentum szeretne leszámolni az „izzadtságszagú, kissé giccses nemzetképpel, amit ma a kormány hirdet.”
Orosz Anna elárulta, hogy a mozgalom fókuszában jelenleg a közösségépítés áll, ennek bármilyen szabad formájában, ugyanakkor a szakpolitikai, szervezeti munkacsoportjaik már működnek. A NOlimpia kampányról szólva fontosnak tartotta kiemelni, hogy egyik legfontosabb kritikájuk a 2024-es pályázattal kapcsolatban az volt, hogy az olimpiai fejlesztések döntő része a fővárosban valósult volna meg, töredékük került volna csak vidékre. Szerinte a 30 napos aláírásgyűjtés azt is megmutatta, hogy „lehet még fair play szabályok szerint játszani ezt a demokrácia nevű játékot” Magyarországon.
A közönség türelmesen, de kicsit sem felrázva hallgatta az egymást követő szónoklatokat, amelyekben igazából a sajtóban már megjelent gondolatokat ismertették, talán a politikai irányvonal lett kissé karakteresen jobboldalibb az egyéni szabadság és a teljesítményelvűség, illetve a pozitív nemzetkép kihangsúlyozásával. A másik szegedi alapító, Németh Ádám Géza azzal kezdte előadását, hogy új párt „az elmúlt tizenöt évben ilyen rajtot még nem vett.” A szegedi alapításról beszélve kihangsúlyozta, hogy „Szeged nagyon hálás terep, hiszen itt van az egyetem is, és Szeged sokszínű, politikailag cselekvő közösség.” Németh szerint a jelenlegi ellenzéki pártok „nem hajlandóak kilépni budapesti safe space-ükből”, majd a helyi városvezetés kritikáját is a szegedi Momentum fontos feladatának nevezte. A Mérce kérdésére Németh kicsivel később azt is elárulta, hogy Szegeden szinte biztosan kiemelt témává teszik a munkahelyek hiányát, és azt is, hogy „egyesek szerint Botka László helyben ugyanazt műveli, mint a Fidesz országosan, tehát senki nem rúghat jelenleg labdába rajta kívül.”
Az előadókon látszott, hogy ugyan még szokják a politikai terepet, de a politikai fórumozás, amely egyébként hagyományosan egy polarizáltabb, a szimpatizánsokat lelkesíteni hivatott műfaj, ezúttal kissé semlegesre sikerült. Ezt a Momentum egy újszerű formával igyekezett kompenzálni, az előadás-szekció után ugyanis egy kiscsoportokra osztott, tagok által mentorált beszélgetés kezdődött.
Újra itt a „harci Fidesz”
A szegedi eseményen azonban nem csupán az új ellenzéki formáció, de a kormánypártiak is bemutattak némi innovációt. Az már az előadások előtt többeknek föltűnt, hogy arra szokatlanul nagy erőkkel kivonult a jobboldali média: a közmédia helyi tudósítói és a Fidesz-közeli SzegedMa hírportál újságírói is kamerával jöttek. Az első kérdezőt, Gémes Bálint Fidelitas választmányi tagot a teremben senki sem ismerte föl, csak akkor kezdődött némi nevetgélés és zúgolódás, amikor Gémes a „vidékizős” Mécs János-blogbejegyzés ismertetésébe kezdett. Gémes felrótta az előadóknak, „egyáltalán mit keresnek vidéken” ha ilyen lesújtó véleménnyel vannak az itt élők iránt. Orosz és a többiek őt a már jól begyakorolt módon azzal szerelték le, hogy szerintük az írás nyilvánvalóan szatirikus és a pesti elitizmust figurázza ki. Gémes szerint azonban probléma volt, hogy az irónia „nem jön át” az írásból.
A másnapi komáromi fórumon mind ez, mind pedig a fidelitasost követő felszólalók „elvettétek tőlünk az olimpiát” vádja ugyanebben a formában jött elő, nem merész állítás tehát, hogy az új, Momentum-ellenes központi kormányüzenetekkel ismerkedhettünk itt meg. Ezt bizonyíthatja egyébként az is, hogy a felszólalások erősen megvágott videója és a SzegedMa gyors tudósítása vírusszerűen terjedt szét a kormánypárti médiában, és az MTI is mint civil akciót vette át.
A momentumos Orosz Anna igyekezett a legnagyobb toleranciát mutatni minden felszólalóval szemben, de a tömegben a kritikusok számával együtt nőtt a velük szembeni türelmetlenség is. Amikor egy felszólaló idősebb úr „Erdély felszabadításának keresztesháborúját” kezdte el emlegetni, már igen paprikás volt a hangulat. Agresszió, tettlegesség azonban nem történt, és az egy-két keményebb beszólást a hallgatóság nagy része letorkolta.
Az akció szervezett médiahekknek tűnt, és a felszólalók szórólapjaik kiosztása és a használható médiaanyag felvétele után már engedékenyebbnek mutatkoztak, majd rövid úton távoztak.
A Gémes Bálint által felhozott fő vádak jelezték: a Fidesz kommunikációs osztaga a Momentummal szemben hanyagolni fogja a sorosozást és a külföldi ügynöközést, helyette pedig – talán nyugati szélsőjobbos mintára – a nagyvárosi, cinikus és elidegenedett elitképet állítanák szembe a vidéki, „dolgos, egyszerű néppel.” Az aprómunkát pedig helyi tisztségviselők és szervezettebb szimpatizánsok végzik el, ezzel kiiktatva a központi kormányzati kommunikáció napi gondjait az országjárás alatt. Mindez kissé a 2002-es választási kampány polgári körös „harci Fidesz”-ét idézheti fel, ezúttal persze kihangsúlyozva a politikai akciók „civil” jellegét.
Kattints és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
Városi gettók, igazságtalan szoctám, klímaváltozás
A hat momentumos hat kisebb csoportban folytatta a beszélgetést a hallgatóság tagjaival. Ezek gyakorlatilag spontán fókuszcsoportokként működtek, ahol a NOolimpia kampány öt karikája mentén kifejtett öt problémahalmazra (egészségügy, oktatás, megélhetés, lakhatás, országos infrastruktúra) koncentráltak. A résztvevők eddigre nagyon nagy részt egyetemistákból, néhány gimnazistából és idősebb tanárból állt. A helyi problémákat sorolva felmerültek a szegedi szegregált szegénynegyedek, az alulfinanszírozott oktatás – magánoktatás kérdése, illetve többen az egyetemi szociális támogatási rendszer visszásságait is szóvá tették.
Markánsan felmerült az a kérdés, mi a Momentum véleménye a környezetvédelemről és a klímaváltozásról, amelyre a szervezet tagjai röviden válaszoltak, mondván, hogy programjukban a problémakörnek fontos szerepe lesz majd. Az egyik csoportban egy fiatalabb résztvevő az LMP-vel volt elégedetlen, amikor megkérdezte, hogy a Momentumnak lesz-e erős központi irányítása, hiszen ez szerinte a zöldpártból mindig is hiányzott. Erre megnyugató választ kapott.
A szegedi, Cserepes-sori elhanyagolt és etnikailag szegregált lakónegyed ügye a lakhatás és infrastruktúra kérdésköreinek tárgyalásakor is felmerült, mely jelezte, hogy vannak olyan helyi problémák, amelyeket az alapvetően balos szavazóréteg szívesen látna hangsúlyosabban az új formáció programjában. Ugyan a Momentum a szolidaritást mint értéket fontosnak tartja, és a gettók kérdésében is leginkább az infrastrukturális beruházások merültek föl lehetséges megoldásként, a kérdések és problémák túlnyomó többsége nem a hagyományosan szociális témák köré szerveződött, hanem – talán a résztvevők koránál és elfoglaltságánál fogva – az oktatás volt a fő fókusz.
A csoportokban több helyen is kritikával illették a közoktatásban az iskolai demokrácia és a demokratikus döntéshozatalra való felkészítés hiányát, és a tanterv hiányosságait is. Ugyan a Momentumnak a szakpolitika szintjén még csak az egészségügyi programja nyilvános, annyit már elárultak, hogy a KLIK megszüntetését és az iskolák nagyobb autonómiáját tartanák kívánatosnak. A további tájékozódást a mozgalom részéről jelzi, hogy Pottyondy Edina a saját mentorált csoportjában mintegy fókuszcsoportos jelleggel arról is kikérdezte a hozzászólókat, mi a véleményük a privát iskolákról és a magánoktatásról. Bár erre világosan megfogalmazott válasz csupán annyi volt, hogy nem tartják igazán jó alternatívának a jelenlegi magánrendszert, a kérdés iránya talán elárul valamit arról, milyen speciális problémák mentén gondolkodik a szervezet.
Úgy tűnik, hogy Szeged a formálódó párt bázisában fontos szerepet játszhat majd. Az egyik csoportban felszólaló gimnazista fiú például arról beszélt, hogy az „egykori Ságvári gimnáziumból” jött, és így két éve már részt vett az iskolája keretében egy politikai tiltakozó akcióban, amikor a kormány az egyetemi gyakorló gimnáziumot megfosztotta eredeti nevétől. Ilyen előzmények után a diák szerint sokaknak egyértelmű volt a gimnáziumon belül, hogy aktívan el kell kezdeni politizálni, ha eredményeket akarnak. A gimnázium volt és jelenlegi tanulói egyébként a Momentum egyik erős támogató csoportját is alkotják.
Noha a párt szegedi fórumával bemutatkozott és elkezdte a jövője szempontjából döntő szervezetépítést is, még mindig nem teljesen világos, mi is lesz itt az irány, kikre számítanak szavazókként. A szegedi nyitóesemény persze jó volt arra, hogy belőjük, kik szimpatizálnak a baloldali fellegvárban az új kezdeményezéssel. A hallgatóság nem reagálta le egységesen pozitív módon a mozgalom jelszavait, de a beszélgetések során azért kiderült, hogy a reménybeli helyi párt szavazói a legerősebben érdeklődők, tehát az átlag szavazónál fiatalabb és liberálisabb rétegből kerülnek majd ki, főleg az egyetemi hallgatók közül. A szélesebb hallgatóság tagjai – tehát a szimpatizánsok – is a politikailag aktív középosztályból kerültek ki, a munkásosztályt pedig inkább az elkötelezett kormánypárti kisebbség képviselte.
Szeged persze nagyon más terep, mint amivel az építkező pártnak az országban dolgoznia kell majd, így az csupán a következő hetekben derül ki, mire elég országos szinten a NOlimpia sikere.
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
