A Kocsis Máté rajongói klub lelkes tagjaként együtt fájt a szívem a Fidesz kommunikációs igazgatójával, Józsefváros polgármesterével, amint október 2-án este Orbán Viktor mögött állt. Miközben a Főnök történelmi győzelemnek próbálta eladni az érvénytelenségbe fulladt népszavazást, Kocsis arca az egész párt világfájdalmának kifejezőjévé vált. Van is oka a bánatra, hiszen az általa vezetett kerületben, ahol tavaly nyáron hetekig menekültek táboroztak, a részvételi arány nemcsak az országos, de budapesti átlagtól is elmaradt, és minden nyolcadik szavazó érvénytelen voksot dobott az urnába. Budapest talán legsokszínűbb kerülete, ahol nem kell különösebb erőfeszítést tenni, hogy a világ különböző tájáról érkező bevándorlókkal találkozz, és amelyhez hasonlókat a Fidesz propagandája általában no-go zónáknak nevezett, nem dőlt be a Fidesz félelemkeltő népszavazásának.
(Fotó: Népszabadság / Reviczky Zsolt)
A főváros leggyengébb részvételi arányát produkáló VIII. kerületben a több mint 55 ezer választókorú lakosból alig 15 ezer, vagyis a választók alig több mint egynegyede (27 százalék) szavazott nemmel a „kényszerbetelepítésre”. És noha Józsefvárosban hagyományosan alacsony a választási részvétel, Kocsis Máté ebben a kampányban talán minden más polgármesternél inkább kitett magáért, hogy belerémissze a szavazásba az embereket. És ő a kampányt nem most kezdte, már tavaly nyáron is gyerekeket rémisztgető és a Köztársaság teret piszkító menekültekkel haknizta végig a helyi és országos sajtót.
A közeli Keleti pályaudvari tranzitzónából százával jártak ide át naponta a menekültek. Ehhez képest a Köztársaság tér lakóiban sem mutatkozott óriási részvételi hajlandóság. A tér és környékének házait magába foglaló négy szavazókörben (25., 26. 27. és 47. szavazókörök) még az alacsony kerületi átlagtól is elmaradt a 31,57 százalékos részvételi arány.
De nem Józsefváros az egyetlen hely, ahol a menekültekkel, bevándorlókkal és kulturális sokszínűséggel való találkozás nem fűtötte a választók részvételi lelkesedését. Szintén sereghajtó lett az a Terézváros, amely otthont ad a menekültválság egy másik helyszínének, a Nyugati pályaudvarnak. Erzsébetváros Keleti pályaudvarhoz közelebb eső utcáiban is egyharmad alatt marad azon lakók száma, akik elmentek és nemmel szavaztak, a négy szavazókör 32,48 százalékos részvételi aránya pedig szintén a kerület átlaga alatt van egy hajszállal. Ugyanez a helyzet Zugló Keletihez közeli környékein is.
Mindegyik felhozott példában két közös elem van: 1. a választói hajlandóság és a nemmel szavazók aránya elmaradt még az amúgy sem fényes országos átlagtól is, és 2. a környék lakói nemcsak a Fidesz médiabirodalmának propagandaanyagaiból, hanem saját tapasztalatukból ismerik a menekülteket. Terézváros és Erzsébetváros ráadásul még egy másfajta kulturális sokszínűséggel is családias viszonyt ápol: mivel itt terül el a bulinegyed, a külföldi turisták látványa nélkül sem lehet itt megtenni egy lépést. (Ha tippelni kellene, a városi köztereket lakóktól elvevő turizmusipar ellen valószínűleg nagyobb számban szavaznának az itt élők, mint a menekültek ellen – tegyük hozzá, joggal.)
Nincs ebben semmi újdonság. A nyugat-európai példák is mind azt mutatják, hogy a szélsőjobbos gyűlöletpolitikának épp ott a legkisebb a vonzereje, ahol olyan emberek is élnek, akik ellen a gyűlöletkeltés szól. A francia Nemzeti Front nem azokban a külvárosokban hasít, ahol a bevándorlók leszármazottai és a „fehér, őshonos” lakosság együtt él, hanem azokban a kertvárosokban, ahol az ilyen jellegű különbségeknek nyoma sincs. Az új német szélsőjobboldali AfD sem a „multikulti” Berlinben tarol, hanem a kelet-német tartományokban, ahol bevándorlót szintén csak nagyítóval lehet találni.
Ha évek óta vietnami a főbérlőd, török a szomszédod és egy környéken élsz együtt tíz különböző országból származó emberrel, akkor a polgármestered hiába huzat körbe bringával olyan feliratokat, melyek szerint a muszlim szomszédod és a 9-es buszon veled utazó kínai kisiskolás szörnyű veszélyt jelent rád nézve, nem fogsz bedőlni.
Ez egyébként azt is jelenti, hogy bármennyire is megpróbálja ellehetetleníteni a kormány, a bevándorlók és leszármazottaik képesek integrálódni a helyi közösségekbe, békésen élni bennük. Annak ellenére, hogy a fideszes propaganda ezt sugallta volna, a pesti kerületekben nem érzékelték nagyobb arányban veszélynek a migrációt, mint az ország többi részében. És a tény, hogy a migrációval találkozók ugyanannyira kevéssé vagy még kevésbé érzékelik veszélynek a migránsokat, jól mutatja, hogy az egész népszavazás mennyire nem az emberek hétköznapi tapasztalatairól, hanem a központból irányított hangulatkeltésről szólt.
Ez persze nem jelenti azt, hogy legyintenünk kellene a 3,2 millió nemmel szavazó félelmeire, le kellene néznünk őket vagy tudatlannak kéne bélyegeznünk őket. Hiszen jól látjuk – a fenti példák, és a népszavazás végkimenetele is bizonyítják – a magyarok nem születtek megátalkodott gyűlölködőnek. Azt kell csak megértenünk, hogy milyen érvekkel és hogyan sikerült a Fidesznek egy olyan nyilvánosságot teremtenie, ahol a migráció kérdése a legfontosabb nemzeti sorskérdésként merült fel a választók több mint egyharmada számára (túlnyomórészt nem azok számára, akik találkoztak is a jelenséggel). És ha megértettük, hogy hogyan volt képes a Fidesz ezeknek az embereknek a hétköznapi tapasztalatait a félelem és idegengyűlölet irányába csatornázni, akkor pedig egyetlen, igaz nehéz, de elengedhetetlen ugrás van hátra: ezekre a hétköznapi tapasztalatokra érzékeny és hatékony válaszokat adni, nem pedig álmegoldásokat, mint a kormány teszi.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 297 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
