A fővárosi zöldterületek védelmében folytatott civil polgári ellenállásra adott vasárnap éjszaka óta tartó, erősen eltúlzott válasz egy globális forgatókönyvet követ. A globális forgatókönyv szerint most a ligetért aggódó helyiek lejáratása, hiteltelenítése, mozgalmuk megosztása, erőszakkal való megfélemlítése következik. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ez a stratégia nem csak a megoldás lehetőségét veszélyezteti, hanem alkalmazóit is könnyen hiteltelenné teheti.
Épp három éve volt, hogy a Greenpeace megnyitotta isztambuli irodáját a Gezi parkot védelmező aktivisták előtt. Ideiglenes orvosi ellátást, tisztálkodási lehetőséget, és nem utolsó sorban óvóhelyet nyújtottunk a rendőri brutalitás elől menekülő tiltakozóknak. Utóbbiak azt nehezményezték, hogy a város egyik legöregebb parkját készült a török kormány a földdel egyenlővé tenni. Szerették volna elérni, hogy a döntéshozók megértsék: a városi zöldfelületek nem építési területek, hanem a városlakók értékes életterei. Török kollégáim felismerték, hogy a levegő- és klímavédelmi szempontok érvényesítése a polgári engedetlenséget választók melletti kiállást igényli. A Föld lakosságának több mint a fele ma már városlakó, és ez a trend csak tovább fog növekedni. A Greenpeace számára egyértelmű: nincs fenntartható és békés jövő és nincs klímavédelem a városfejlesztési szemlélet radikális megújítása, és a városi zöldterületek védelme nélkül. Fontos megjegyezni, hogy a demonstrálók a polgári engdetlenség eszközéhez csak azután folyamodtak, hogy világossá vált: nincs lehetőség valódi szakmai, és szélesebb társadalmi egyeztetésre. Érveik erőszakos lesöprése előbb nemzeti, majd nemzetközi tiltakozásokhoz vezetett. Noha a kormányzó pártnak a legutóbbi önkormányzati választásokon sikerült fővárosi polgármesterjelöltjét hatalomban tartania, a tiltakozási hullám nagymértékben hozzájárult a török kormány és a városi – főleg fiatalabb – rétegek közötti viszony elmérgesedéséhez.
A magyar kormány (akarva vagy akaratlanul) eddig hasonló mederbe terelte a Városliget beépítése elleni tiltakozást. A Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. az egyik legnagyobb fővárosi közpark megújításának előkészítése során nem vizsgálta érdemben azokat az alternatív terveket, amelyek új épületek létesítése helyett kizárólag a zöldterület fejlesztésére összpontosítanának. A társaság ezzel figyelmen kívül hagyta a budapestiek 75 százalékának az akaratát, akik elutasítják a park jelenlegi ötletek szerinti átépítését. Ahelyett, hogy a társaság érdemi párbeszédet kezdeményezett volna a projektet kritizáló polgárokkal és szakmai szervezetekkel, erőteljes propaganda üzemmódba kapcsolt. Az utóbbi pár hónap eseményei ennek a stratégiának a kudarcára világítottak rá. A lakosságból verbuválódott – civil szervezetek, művészek és közszereplők által támogatott – Facebook-közösség sorozatban osztotta a hitelességi pofonokat a százmilliós PR-büdzsével ellátott Városliget Zrt.-nek. A hitelességi csatát megnyertük, ezért hát következett a megfélemlítés.
A polgári engedetlenséget felszámolni kívánó döntéshozók forgatókönyvei ma már ismertek a magyarok számára is: a tiltakozó „csürhe” lejáratására elő kell ásni egyesek pártpolitikai és külföldi kötődéseit, bűnügyi és szabálysértési előéletét, és sokszor el kell mondani, hogy a fákat védők illegálisan tartózkodnak a Városligetben. A résztvevőket meg kell próbálni megfélemliteni a fizikai erőfölénnyel, és ha ez nem elég, akkor a munkahelyén, családján keresztül. Mindezt persze megtoldva egy drága médiakampánnyal, negatív hírek gyártásával. Aztán majd amikor már úgy érzékeli a projekt vezetése, hogy itt az idő, akkor beindulnak a készenlétisek, és a magán biztonsági cégek, és egy hajnali órában kipakolják a táborban lakókat, akik fizikai jelenlétükkel akadályozzák a kivitelezés beindulását.
Noha két politológus pár nappal ezelőtt pont e blog hasábjain kritizálta a polgári engedetlenség civilek általi alkalmazását, fontos látnunk, hogy a döntéshozók készakarva zárták el a szakmai és társadalmi kritika tereit. Egy ilyen helyzetben a békés ellenállásnak a belenyugvás lenne az egyetlen alternatívája.
A Városliget Zrt. szerint a projektet csak egy maroknyi aktivistából álló csoport akadályozza. Képviselői azonban nyilvánvalóan tisztában vannak azzal, hogy kisszámú eltökélt állampolgár is képes lehet egy olyan ügyet sikerre vinni, amelyben képesek erkölcsi fölényüket érvényre juttatni, és az érintettek csendes támogatását megszerezni. Nem kell se térben, se időben messzire mennünk ennek bizonyítására. A Zengő természeti értékeinek megóvását pár tucatnyi elszánt aktivistának sikerült elérnie 2004-ben. A helyi lakosság és a zöld szervezetek képviselőin kívül eleinte kevesen hitték, hogy a NATO által támogatott kormányzatot visszavonulásra, majd a beruházás újragondolásra kényszerítheti a többség nevében fellépő bátor kisebbség.
A Liget megőrzését ugyanígy egy társadalmi, és nem mellesleg politikai tekintetben sokszínű „csendes többség” támogatja. Noha a budapestiek közül kevesen jártak a ligetvédők táborában, a helyhez kötődő személyes élmények és a világ egyik első közparkjaként számon tartott terület kulturális öröksége miatt nem kizárt, hogy a Liget egy újabb Zengő vagy Gezi park típusú szimbólummá váljon. A kormány, amelynek tagjai ellenzéki politikusként még bontották a kordont a gyülekezési szabadság védelmének jegyében, most komoly rizikót vállal fel, amikor a párbeszédet az erőszakos fellépéssel kísérli meg helyettesíteni.
A budapestiek többsége nem csak a Ligetben nem szeretne monstrumokat látni, de a Római parton is máshogyan képzeli el az árvízvédelmet és a part természeti értékeinek tiszteletét. Ezért kiállunk a fákat és zöld területeket védő, békésen tiltakozó lakossági mozgalom mellett és újra fel fogjuk hívni a kormány figyelmét, hogy a megoldás megtalálására törekvő párbeszéd elvetése a konfliktus eszkalációjához vezethet.
A Gezi park fái Isztambulban még mindig állnak. A budapestiekkel együtt mi is meg fogunk mindent tenni, hogy megőrizzük városunk zöld tüdejét.
Schmidt Hajnalka
a Greenpeace Magyarország igazgatója