A Földművelésügyi Minisztérium szerint pánikot kelt a Greenpeace, amikor komoly kockázatokról beszél az úgynevezett neonikotinoid rovarirtó szerek használatával kapcsolatban. A neonikotinoidokat azonban az Európai Bizottság, a Magyar Tudományos Akadémia és az EU Élelmiszerbiztonsági Hatósága is kockázatosnak tartja. Ezen a héten a Parlament Fenntartható Fejlődés Bizottsága meghallgatta a Földművelésügyi Minisztérium, a tudományos oldal és a Greenpeace érveit is arról, hogy vajon tényleg nélkülözhetetlenek-e Magyarországon ezek a méhekre veszélyesnek ítélt vegyszerek.
A Greenpeace szerint épp a vegyszergyártók merítették ki a pánikkeltés fogalmát azzal, hogy milliárdos károkat és munkahelyek tömeges megszűnését ígérték a neonikotinoidok két és fél éve életbe lépett korlátozása előtt. A forrongó vita előzménye, hogy az Európai Unió 2013-ban, a magyar kormányzat minden tiltakozása ellenére felfüggesztette bizonyos rovarirtó szerek használatát. A kettő, majd további egy évre felfüggesztett vegyszerek (imidakloprid, tiametoxám és klotianidin) a házi és a vadon élő méheket és egyéb beporzókat veszélyeztetik, ezért használatukat átmenetileg megtiltották a méhek számára vonzó növények termesztésében. A végső döntés a a jövő év elején várható, de az már most is jól látszik, hogy hazánk számára a méhgyilkos neonikotinoidok használata különösen fontos téma.
A Földművelésügyi Minisztérium és a szakhatóságként közreműködő NÉBIH (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal) bizonyítani akarja, hogy a tilalom semmilyen előnnyel nem jár, sőt egyenesen kárt okoz, nemcsak a gazdáknak, de a méheknek is. Eközben hazánk, még ha kis területre is, de szükséghelyzeti derogációt kért a jelenleg nem engedélyezett neonikotinoid csávószerek eseti használatára, azaz egy vészhelyzetre hivatkozva engedélyezné ezeket a méhek számára is vonzó kukorica és napraforgó vetőmag termeléséhez.
Egy másik eseti engedély keretében pedig itthon csávázzuk, azaz bevonjuk a vetőmagokat a vegyszerekkel, és Ukrajnába exportáljuk, ahol nem érvényes az uniós tilalom.
A Földművelésügyi Minisztérium szerint „a Greenpeace pánikkeltő állításaival szemben a sok éves tapasztalatok alapján nem kell tartaniuk a méhek károsodásától a csávázások következtében… ”. Csakhogy a neonikotinoidok korlátozását a magas kockázat miatt az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság, az EFSA javasolta, és a hatóság mellett ezt a véleményt osztják a nemzetközi méhész szervezetek és gyakorlatilag a tudományos közvélemény döntő része is.
A neonikotinoidok méheket veszélyeztető hatása nem a Greenpeace néhány extremitásba hajló munkatársának véleménye, ahogyan azt az FM próbálja beállítani.
Zavar az FM-ben?
A Földművelésügyi Minisztériumban tartott Növényvédelmi Bizottsági ülésen arra derült fény, hogy a minisztérium döntéshozói és a NÉBIH vezetői továbbra sem értik, hogy a tudósok, a zöldek, a méhész szervezetek és az EU miért akarják korlátozni ezeknek az anyagoknak a használatát. Az ülésen bemutatták, hogy a korlátozás óta nem csökkent a méhmérgezési esetek száma, ám az általuk hozott méhpusztulási statisztikával illusztrálni az érintett neonikotinoidok hatását olyan, mintha a dohányzás hatását azzal mérnénk le, hogy egy cigaretta elszívása után hányan haltak meg pár napon belül, és nem vizsgálnánk az olyan hosszú távú hatásokat, mint mondjuk a tüdőrák.
Bár az EFSA-jelentés is erről írt, amit elvben értékeltek és évek óta számtalanszor tudósok és mi is elmagyaráztuk a magyar döntéshozóknak, hogy a neonikotinoidok hosszú távon károsítják a méheket, valahogy úgy, mint az embereket a dohányzás, vagy az azbeszt belélegzése, láthatóan mégsem ennek alapján próbálják értékelni a helyzetet.
Bizonyíték pedig lenne elég
Bizonyított tény, hogy a folyamatos neonikotinoid-használattal összeköthető a méhrajok téli veszteségeinek növekedése, a patogének megjelenése, a kaptárban lévő méhek megfogyatkozása, sőt még az atkásodás (Alburaki, 2015) is. Épp az ilyen típusú, hosszú távon jelentkező hatások miatt kell tiltani ezeket a vegyszereket.
A vizsgálatok egyértelműen megmutatják, hogy a neonikotinoidok előírásszerű használat mellett nem azonnal pusztítják el a méheket, de károsítják a tájékozódási, táplálékgyűjtési, vízkeresési képességeiket, és gyengítik a szaglási memóriájukat.
A méhészek tehát nem a haszonnövény tövében fekvő méhtetemekről számolnak be, hanem arról, hogy eltűntek a dolgozó, kijáró méheik, ez pedig sokszor az egész méhcsalád pusztulásával jár, mivel ők táplálják a családot.
Egy új brit kutatás szerint a beporzó rovarok többször találkoznak neonikotinoidokkal vadvirágokon, mint a környéken lévő repceföldön, mert a korábbi években kijuttatott felszívódó szerek nagyon lassan bomlanak le. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) 2014-es átfogó jelentése (29 kutató 4 év alatt áttekintett kb. 800 tanulmányt neonikotinoidokról) kijelentette, hogy a neonikotinoidok, melyek a világ legelterjedtebb rovarölő szerei, csaknem ugyanolyan veszélyesek a környezetre, mint a hírhedt DDT.
Megállapították, hogy nemcsak a méhek és más beporzó rovarok fogyatkozásáért felelősek, de komoly kockázatot jelentenek a talaj termőképességének megőrzésében kulcsfontosságú gyűrűsférgekre is.
A neonikotinoid-tilalommal szemben a kormányzat ütőkártyája az, hogy a tilalom miatt jelentősen nőtt 2014-ben a méhekre még veszélyesebb klórpirifosz rovarírtó, továbbá a talajfertőtlenítő szerek felhasználása. Erről viszont csak aggregált adatokat adtak meg, azaz nem bontották le a tilalom által érintett terményekre (napraforgó, kukorica, repce). Így csak feltételezésnek tekinthetjük, hogy az említett vegyszerek használatának növekedése a neonikotinoid-tilalom következménye, annál is inkább, mert más országokból nem érkeztek ilyen adatok.
Az Egyesült Királyságban nem titkosak a vegyszer-felhasználási adatok, ott terményre és vegyszerre bontva lehet lekérni információkat. Az ottani számokból nem látszik emelkedés 2014-ben, sőt csökkent a teljes rovarirtószer-használat, ezen belül a klórpirifosz felhasználása is (1). Ugyanebben az évben a repcénél is csökkent a vegyszerhasználat, holott ezt a növényt korábban csávázták neonikotinoidokkal.
Franciaországban sem figyeltek meg drasztikus növekedést a más rovarírtók használatában (2), ezért egyenlőre úgy fest, hogy csak egy nehezen magyarázható, Magyarországra korlátozódó jelenséggel állunk szemben, amit nemigen lehet visszavezetni a neonikotinoid-tilalomra.
Rovarírtószer-felhasználás repcében − Növényvédőszer-használati statisztika, (Nagy Britannia, DEFRA, 2016)
A klórpirifosz használatának növekedése elfogadhatatlan, és magyarázatot kíván. A Greenpeace többször is javasolta ennek a veszélyes szernek a kivonását, mert nemcsak a méhekre jelent kockázatot, hanem az emberi idegrendszer fejlődését is károsíthatja. A magyar hatóságok felelőssége, hogy nem tudták megelőzni a klórpirifosz-használat növekedését hazánkban, miközben nemzetközi fronton több zöld szervezet is a vegyszer globális tilalmát követeli. Nagy Britannia idén be is tiltotta szinte minden alkalmazását.
Sok országban olyan egyszerű módszerekkel csökkentették a rovarírtószer-felhasználást, mint például a vetésforgó kötelezővé tétele. A magyar hatóságok szerint azonban itthon nem lehet bevezetni ezt az ősi módszert, mert akkor nem lehetne a monokultúrákon gazdálkodó termelők profitját biztosítani.
Ki kelt pontosan pánikot?
A vegyszeripar képviselői folyton azt hangoztatták a korlátozást megelőzően, hogy a neonikotinoidok kivonása hihetetlen károkat okozna: a Humboldt Élelmezési és Mezőgazdasági Fórum (HFFA), az ipari szereplők által összehozott tanulmánya szerint: „évi 70-85 millió eurós kárt szenvedhet a magyar agrárium a neonikotinoid-tiltással az Európai Unió gazdaságában, 50 ezer munkahely kerülne veszélybe.” (link)
Ehhez képest senki sem számolt be ilyen károkról a tilalom óta, sőt, itthon 2014-ben, a tilalom évében jelentősen nőtt mindhárom termény egy hektárra vonatkoztatott termésátlaga.
A közelmúltban az MTA oldalán is megjelent egy hír, melyben akadémikusaink állítják, hogy a neonikotinoidok feleslegesen pusztítják a beporzókat, s ezzel gazdasági kárt okoznak. A hír szerint az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének tanulmánya megállapítja: „Több új esettanulmány mutatta ki az agrárökoszisztémák szintjén, hogy a neonikotinoidok negatívabban érinthetik a hasznos szervezeteket, mint a kártevőket, ami miatt a vegyszeres kezelések akár nettó terméscsökkenést is okozhatnak. A neonikotinoidok jelenlegi, megelőző módszerként történő használata nem egyeztethető össze az integrált növényvédelem alapelveivel, melyeket az EU fenntartható növényvédő szerekről szóló irányelve is hangsúlyoz.” Ezt a jelentést erősíti meg az a friss kutatás is, mely szerint a neonikotinoidok a talaj fenntarthatósága szempontjából nélkülözhetetlen gyűrűsférgekre is végzetesek.
Véleményünk szerint nincs olyan vészhelyzet Magyarországon, ami indokolná a neonikotinoidok eseti engedélyezést, miközben ezek a szerek kiválthatók más kémiai és nem kémiai növényvédelmi módszerekkel. Nemhogy eseti engedélyekkel nem szabadna visszahozni, inkább még szigorúbban korlátozni kéne a felhasználásukat, ha nem akarunk jóvátehetetlen kárt tenni a természeti erőforrásokban. A neonikotinoidok károkozása már rövid távon is nagyságrendekkel nagyobb, mint amennyibe a kiváltásuk kerülne.
Simon Gergely
A szerző környezetkémikus, a Greenpeace munkatársa.
- Növényvédőszer-használati statisztika, Nagy Britannia, DEFRA, 2016; Rovarirtószer felhasználás repcében
Klórpirifosz hatóanyag felhasználás
- Növényvédőszer-használati statisztika, Franciaország, 2015; ábrát lásd itt.