Szokatlan vehemenciával ment neki a vendéglátóipari képesítéssel rendelkezőknek Kovács Zoltán kormányszóvivő a csütörtöki kormányinfón. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mennyi ösztöndíjat kapott Soros György egyetemétől az ott megszerzett három diplomájához, többek között ezt válaszolta:

az Átlátszó egyik „vendéglátó képesítéssel bíró, magát tényfeltárónak tartó újságírója” megkereste azzal kapcsolatban, hogy mennyi Soros-ösztöndíjban részesült

kép: 24.hu

A válasz azért is furcsa, mert normális ember nem gondolhatja azt, hogy a válaszadás szükségességét, vagy a kérdés jogosságát bármilyen modón befolyásolhatja a kérdésfeltevő iskolai végzettsége. Kovács mégis így akart egyet odaszúrni. Lényegében leszakácsozta, lepincérezte, leprolizta az újságírót.

Őszintén nem tudom, milyen traumatikus élményei lehetnek Kovács Zoltánnak pincérekkel kapcsolatban. De normális politikus nem mondhatna olyat, hogy egy pincérből adott esetben nem lehet jó újságíró, normális világban másnap lemondana az a politikus, aki azzal védekezik, hogy lényegében leprolizza az újságírót, mert nem értelmiségi végzettsége van. Ez azt jelenti, hogy Kovács semmibe veszi ezeket a szakmákat, és a szakmák tanulóinak képességeit.

Pedig egy normális világban átképzési programok, felnőttképzés, és az alapvető közismeretek iskolás korban való elsajátítása folytán egy pincérből is lehet jó újságíró, jó politikus, jó cipész, sőt jó matematikus is akár. Persze kemény munka, tanulás, és tehetség kell hozzá.

Amikor Kovács a vendéglátós-újságíró létezésén élcelődik, lényegében a kormány kasztrendszer-szerű gondolkodását magyarázza el nekünk érthetően. Mert ma Magyarországon nagyon ritka, hogy egy kétkezi munkásból értelmiségi váljon. Sőt, még az a gyerekéből is ritkán lehet az. Az egyetemre bejutók elenyésző százaléka származik olyan családból, ahol legalább egyik szülőnek nincs egyetemi végzettsége. Most pedig a szakképzés átalakításával, a közismereti tantárgyak körének szűkítésével még nehezebb lesz egy szakképzett munkavállalónak vagy gyerekeiknek feljebb jutnia. Akárcsak más szakmát tanulnia is.

De Kovács Zoltán ahelyett, hogy azért dolgozna, hogy a szakképzett munkavállalók jobban élhessenek, nagyobb esélyük legyen egy jó életre, inkább elmagyarázta azt, mennyit ér a szemében a melós nép. Még annyit sem, mint egy újságíró, pedig tudjuk, őket kifejezetten nem szeretik.

Egy kormányszóvivőnek, aki szolgálatnak tekinti hivatását, tudnia kéne, hogy neki a pincérek is a választói, neki a pincéreket is képviselnie kell, sőt, ha elgondolkozna a munkáján, akár rá is jöhetne, van egy közös pont a pincérek, a szakácsok és az ő munkájában. Ugyanis mindkét munkához szükséges a tisztelet, a vendéglátósnak tisztelnie kell a vendéget, a kormányszóvivőnek pedig a választót. 

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!