Az utóbbi időben rengeteget hallhattunk a kormány családi otthonteremtési kedvezményéről, melynek elvileg fő célja a gyermekvállalási kedv serkentése és a családok erősítése. Csakhogy az eddigi szakpolitikai előrejelzések szerint, amennyiben megvalósul, a CSOK még inkább mélyítené a szakadékot a szegények és a jobb módúak között. A szakemberek szerint a támogatás nem is jutna el az igazán rászoruló rétegekhez, mivel olyan feltételeket szab, amelyeknek csak egy szűk csoport tud megfelelni.

A várhatóan kiszorulók  között lennének a közmunkások, a munkanélküliek, a Központi Hitelinformációs Rendszerben (KHR) nyilvántartottak, a büntetett előéletűek, valamint akiknek a jelentkezéskor legalább két éve nincs társadalombiztosítása.

Az eddigi fejleményekből jól látszik, hogy rengetegen kimaradnak majd a 10+10 milliós támogatásból. De van-e még ennél lejjebb? Mi van akkor, ha valaki ezek mellett még roma is? Van-e arra esély, hogy akár a legnyomorultabb, legszegregáltabb környezetben élők is megfeleljenek a kritériumoknak? Mennyire akadályozzák meg a kritériumoknak való megfelelést a strukturális hátrányok? Van-e különbség CSOK-ból kiszoruló és CSOK-ból kiszoruló között?

A közmunka és a munkanélküliség határán ingázók

Nézzük meg kicsit közelebbről, milyen esélyekkel indulnak a CSOK elnyerésére a közmunka program és a munkanélküliség között ingázók, akkor, ha roma származásúak, és abban az esetben, ha nem romákról van szó. Tegyük fel, minden feltételnek eleget tesznek, hogy a hőn áhított CSOK-ra jelentkezzenek, kivéve, hogy közmunkások vagy munkanélküliek. Tehát ahhoz, hogy a támogatást elnyerjék, legalább fél éves munkaviszonnyal kell rendelkezniük, munkát kell találniuk.

Már maga a munkaerőpiaci helyzetkülönbség is szembeötlő cigányok és nem cigányok között. A legutóbbi kimutatások (Roma Inclusion Index, 2015) szerint, arányaiban nézve 23%-kal magasabb a munkanélküliség a romák körében, mint a nem romák esetében. Ez azt jelenti, hogy ha 100 Roma közül harminc munkanélküli, akkor 100 nem roma közül csupán hét. Ez egyébként relatíve jó adat, mert a vizsgált időpontban már sokan nem számítottak munkanélkülinek a közfoglalkoztatás „eredményeként”. A munkanélküli romák nagyobb számban kerülnek be a közfoglalkoztatásba, mint nem roma társaik, ez azonban automatikusan kizáró ok a CSOK igénylésénél.

Nézzük, milyen esélyeik vannak arra, hogy a közfoglalkoztatottságból a nyílt munkaerőpiacra jussanak. A Belügyminisztérium egyik tanulmánya alapján a közmunkások mindössze 16,8%-a talál munkát a program után, tehát bátran állíthatjuk, hogy a közmunka nagyon rossz hatásfokkal teljesíti eredeti célkitűzését, azaz nem vezet vissza a valódi munkaerőpiacra. Sőt – bizonyos értelemben – fűggőségi viszonyt is kialakít.

Sajnos arról nincs adat, hogy a közmunkások közül mennyi roma származású, de Orbán Viktor és az Országos Roma Önkormányzatot régebben vezető, most miniszterelnöki biztos Farkas Flórián nyilatkozataiból világosan látszik, hogy a közfoglalkoztatás intézményére mindketten roma programként tekintenek. Arról sem lehet sokat tudni, hogy a roma közfoglalkoztatottak hány százaléka talál munkát hosszútávra, vagy legalább fél évnél tovább. Arról viszont a KSH szerint van információ, hogy 2014-ben az aktív korú romák 34%-a volt foglalkoztatott és 15%-a munkanélküli, 51%-os inaktivitás mellett; míg a nem romák esetében ezek a számok 65% – 5%, illetve 30%.

Ez az arány még nem is lenne annyira rossz a hipotézisünk bizonyításához, csakhogy a KSH egy másik táblázata szerint a romák több mint 40%-a, míg a nem romák kevesebb mint 5%-a vett részt közfoglalkoztatásban 2014-ben. Egy másik fontos aspektus a foglalkoztatottság terén az, hogy több mint ötször annyi roma dolgozik határozott idejű szerződéssel, mint nem roma.

Köztudott, hogy a képzettség fokával egyenes arányban növekszik a foglalkoztatottak arányának szintje. Minél magasabb végzettsége van valakinek, annál jobb eséllyel indulhat a munkaerőpiacon. A romák 77%-a, míg a nem romák 96%-a végzi el az általános iskolát. Középfokú végzettséget a romák csupán 19%-a szerez, míg ez az arány 69% a nem romáknál. A felsőfokú végzettséget szerzők aránya a romák esetében 1%, míg a nem romák 18%-a végez egyetemet, vagy főiskolát.  A fenti táblázat is mutatja, hogy amíg a romák nagy része egyszerű, szakképzést nem igénylő munkát végez, addig a nem romák legtöbbje szellemi munkát végez.

Az eddigiek alapján tehát azt mondhatjuk, annak ellenére, hogy 2012-ben Orbán Viktor kijelentette, hogy a közmunka a legnagyobb jótétemény, amit a magyar állam a romákkal tehetett, úgy tűnik, hogy ezek az anyagi deprivációban élő roma csoportok többszörösen kárvallottjai a kormányzati politikáknak. A közfoglalkoztatás mai rendszere nemcsak a munkapiaccal párhuzamos zsákutcát teremtett számukra, ahonnan nagyon nehéz átverekedniük magukat a „sztrádára”, de ez a zsákutca most a CSOK-tól is elzárja őket. Kimaradnak az évtized legnagyobb állami támogatásából.

Ha a legszegényebbek és köztük a romák szemszögéből vizsgáljuk a lakhatás állami támogatásának logikáját, így a CSOK-ot, más igazságtalanságok is szembetűnőek.

Vegyük például azt a tényt, hogy  a kormány törölte a szociális törvény kötelező segélyei közül a lakásfenntartási támogatást (LFT), és az adósságkezelési szolgáltatást is. Ezek a szolgáltatások rengeteg nehéz sorsú, nem csak roma embert segítettek a kiadásaik csökkentésében. „Például egy közmunkás fizetésből élő család számára a támogatás 8800 Ft-ot jelentett, a lakásköltségeik 65%-át. De egy kétgyermekes, alacsony keresetű egyedülálló anyuka számára a 4300 Ft-os támogatás a költségek 15%-át, míg egy kisnyugdíjas számára lakásköltségek akár 20%-át fedezhette a most megszűnő támogatás.”

A legalacsonyabb havi LFT 2500 FT volt, míg a legmagasabb közel 9000 Ft. 2012-ben az átlagos havi támogatás összege 3700 Ft volt családonként. Azaz egy felső középosztálybeli család egyszeri CSOK-os támogatása, egy másik, de mély szegénységben élő család 225 évre elegendő lakásfenntartási támogatásával egyenértékű! Másképp fogalmazva a magyar állam most annyi közpénzt juttat lakásvásárlásra egy középosztálybeli családnak, amennyit a szegényebbek 8-9 generációja kap a magyar államtól lakhatásának támogatására.

Az egyik oldalról tehát a romák nagy része a társadalmi, politikai és szocioökonómiai helyzeténél fogva kimarad a CSOK-hoz hasonló támogatásokból. Társadalmi szinten a folyamatos kirekesztés, szellemi és anyagi depriváció; politikai szinten a romák reprezentációjának a hiánya és a „díszcigányok” térnyerése; szocioökonómiai szempontból az öröklődő szegénység és a területi szegregáltság miatt. A másik oldalról, a kormány politikái, így a CSOK-hoz hasonló intézkedései, ahelyett, hogy csökkenteni próbálnák a strukturális egyenlőtlenségeket és hátrányt, tovább rontják a leginkább rászorulók esélyeit. Ahelyett, hogy hidakat építenének a két világ közé, falakat húznak fel a legszegényebbek körül.