A kiszivárogtatott Panama Papers szerint a világ politikai elitje offshore-ozik. Eddig is sejtettük, több esetben tudtuk is. A Brit Konzervatív Párt hosszú időn át regnáló alelnökéről, Lord Ashcroftról éveken át cikkeztek a brit lapok offshore ügyben. Mivel jelentős adományozója volt a pártnak, Cameron miniszterelnök nem volt hajlandó lemondatni. Most ő is szerepel a panamai anyagban. A Berne Declaration Putyin esetében már évekkel ezelőtt feltárta a javát, most már konkrét bizonyítékaink vannak.
Mások meglepetést okoztak. Senki nem sejtette, hogy Putyinnak és ősellenségének, az ukrán Petro Porosenko elnöknek ugyanaz az offshore bankárja. A pakisztáni, argentin, kínai, egyiptomi, azeri és szaúdi vezetők valószínűleg csak nekünk okoztak meglepetést, a hazai közönség már régóta sejthette offshore adóelkerülésüket. Mindenesetre innentől már nem kérdés, hogy a globális politikai elit érintve van. És ez csak a világ negyedik legnagyobb offshore-t elősegítő cégének kiszivárogtatott anyaga. Kik lehetnek az első háromnál? Kik lehetnek a az ötödiknél, hatodiknál, hetediknél?
Az offshore elszivárgásoknak ma már igen jelentős nemzetközi tudományos irodalma van. Vezető szakértője éppen Thomas Piketty francia barátja és kollégája, Gabriel Zucman, aki könyvében nem csak feltárja azok működését, hanem elmagyarázza, hogyan lehet megbecsülni azok mértékét. Illetve szintén részletezi, hogyan lehetne fellépni ellenük, már ha a politikusok akarnák. Ahogy eddig nem akarták, a Panama Papers után pedig azt is tudjuk, hogy miért.
Márpedig nemzetgazdasági szempontból is igen jelentős összegekről van szó. A Tax Justice Network (TJN) nevű elismert nemzetközi szervezet szerint Magyarország például benne van a húsz legnagyobb offshore vesztes között, és az államadósságunk két és félszeresét kitevő összeg vándorolt el az országból offshore-ba a rendszerváltás óta. Ennek a megállapításnak szenzációként kellett volna robbannia a magyar belpolitikában, hiszen ha igaz, a masszív adóelkerülés hiányában gyakorlatilag az összes eddigi megszorítás feleslegesnek bizonyult volna. Míg azonban a nemzetközi sajtó tele volt ezzel az állítással, addig a magyar kormányok egyike sem vizsgálta meg a nyilvános módszertannal, nemzetközi intézmények adataival dolgozó TJN kutatóinak állításait.
Offshore cégek létrehozása önmagában az esetek többségében legális. Nem legális viszont anonim számlákon vagyont eltitkolni az adóhatóság elől. Márpedig többségében ez történik. (És ennél még rosszabb dolgok: bűnszervezetek és terrorizmus finanszírozása, korrupció, pénzmosás, stb.) Az eltitkolt jövedelmek pedig drámai mértékben csökkentik az országok adóalapját. Ha mindez legális lenne, mindenki feltüntetné az adó- és vagyonnyilatkozataiban. Nem véletlen, hogy nem teszik.
Nem, nem igaz, hogy az offshore egyszerű adóverseny lenne. A nyugati jóléti államok például csak 30-35% körüli társasági adó szintekkel fenntarthatóak. Nincs az az állam, amelyik versenyezni tudna az offshore joghatóságok 1%-os adókulcsaival. Ez nem egészséges adóverseny, ez az államok finanszírozásának aláásása. Amihez – mint most már tudjuk – az offshore-ban szintén részt vevő politikusok világszerte asszisztálnak. Miközben a választók felé a megszorítások szükségességéről beszélnek, hamis felelősségteljességet színlelve.
Igen szép példa erre a Panama Papers újabb hősének, Sztavrosz Papasztavrúnak esete. Ő a Szamarasz-féle görög konzervatív kormány főtárgyalója volt a Trojkával szemben. Miközben a kormányzat megszorításokat vezetett be a kisemberek, az oktatás és az egészségügy kárára, Papasztavrú úr offshore-ban rejtegette a saját vagyonkáját. Vagy említhetnénk a korrupciós botrányokkal teli uniós klíma- és energiabiztos, Miguel Arias Canete esetét is, akinek a felesége szintén előkerül a panamai cég levelezésében.
Ahogy Thomas Piketty bemutatta, a ma létező kapitalizmusban csak az tud meggazdagodni, aki örököl. Nos, David Cameron miniszterelnök örökölt, mégpedig a Panama Papers szerint a szintén offshore-ban utazó papájától. John Rawls amerikai filozófus szerint, ha nincs jelentős állami újraelosztás, akkor akik nem születnek gazdag családba, azoknak esélyük sincs a kapitalizmusban. Nos, mivel gyakorlatilag minden multinacionális cégnél, és a legtöbb gazdag magánszemély esetében is általános ma már a jövedelem és a vagyon adóparadicsomokba menekítése, ez rendkívül igazságtalanná teszi a kapitalizmus tiszta versenyét. Az offshore-ral versenyezni képtelen államok, az adócsökkentések nyomán meggyengülő politikai és intézményes hatalom pedig egyre kevésbé tud erőforrásokat biztosítani a gazdasági szereplők stratégiájával szemben. Ez az offshore valódi gazdasági és politikai tétje.
Támogass havi 1000 forinttal:
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 216 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!