Az Európai Bizottság több fronton is vizsgálja a Paks II beruházás szabályosságát. Kiderült továbbá, hogy az egyszerre üzemelő hat blokk hűtése azért nem okoz majd gondot a Dunának, mert úgyis az olcsóbb megújulókat és importáramot fogjuk igénybe venni. Így Paks II évi 100-200 milliárdos nagyságrendű állami tőkeinjekcióra fog szorulni. Egyre kevésbé magyarázható tehát, mégis miért ragaszkodik a magyar állam Paks II megépítéséhez. Perger András írása.

fotó: szarvas/ index

Az Európai Bizottság már három ügyben indított eljárást Paks II miatt Magyarországgal szemben. Vizsgálják, hogy megsértettük-e a közbeszerzésre vonatkozó uniós jogszabályokat, tisztázni akarják a beruházáshoz nyújtott állami támogatás kérdését, november 9-én pedig amiatt kezdtek vizsgálódni, mert felmerült a gyanú, hogy a paksi beruházást övező titkolózás szintén sértheti az uniós jogot.

Fussuk át, hogyan jutottunk idáig! Csaknem két éve, hogy Orbán Viktor, illetve a történelmi hűséget kedvelők számára valójában Németh Lászlóné, aláírta Moszkvában a Paks II megépítéséről szóló egyezményt. Az érdemi kérdésekre, hogy mennyibe fog kerülni a beruházás, mennyibe kerül majd az itt termelt áram, és hogy miért éppen most építünk új atomerőművet, a válaszokat azóta is várjuk.

Lényegében nem tudunk semmit

A beruházást a kezdetektől fogva elképesztő mértékű titkolózás övezi. Némi mellé-, majd össze-vissza beszélés után még a szintén titokzatos budapesti olimpia ügyében is előkerült egy megvalósíthatósági tanulmány, a hasonló volumenű paksi beruházásról azonban ennyit sem kaptunk. Sőt, idén márciusban törvényi erővel rejtették el előlünk azokat az adatokat, amelyekről igazából azt sem tudjuk, hogy léteznek-e egyáltalán.

Ebben a nagy titkolózásban legalább egy halvány fénysugárnak ígérkezett a környezetvédelmi engedélyezési eljárás – ez épp most van folyamatban −, mert ennek során a hatásvizsgálati dokumentációt és a környezeti hatástanulmányt kötelező nyilvánosságra hozni. Némi álnaivitással remélhettük, hogy abban találunk valamennyi érdemi információt.

Szerencsére nem vártunk sokat, így nem is kellett csalatkoznunk: a lényegi kérdéseket illetően ismét gyakorlatilag semmi. Csak a példa kedvéért: a hatástanulmányból a gazdaságosság kérdését illetően megtudhatunk olyan izgalmas részleteket, hogy Tolna megyében hány munkahely fog keletkezni, de nem látunk számításokat arra vonatkozóan, hogy a XXI. század legnagyobb beruházása országos léptékben hogyan fog hatni az emberek életére. Egy olyan projektnél, ahol a tervezett bekerülési költség Magyarország GDP-jének 10%-a, a gazdaságosság és a finanszírozás részletei, esetleg a projekt más energiatermelési lehetőségekkel való összevetése, úgy tűnik, nem volt fontos.

Ha a Duna melegszik, atomenergia helyett jön az importenergia!

A hatástanulmány hiányosságai, legalább részben, az eljáró hatóságnak, a Baranya Megyei Kormányhivatalnak is feltűntek, ezért hiánypótlást kértek a beruházótól: egyebek mellett a hűtés problémakörét forszírozták. A tervek ugyanis arról szólnak, hogy Paks mostani négy reaktorán felül a két új blokk hulladékhőjét is a Dunába vezetik majd el. A hivatal munkatársai azt kérdezték, hogy a Duna akkor is el tudja-e vezetni a jelenleginél több mint kétszer annyi hulladékhőt, amikor alacsony a vízállás és viszonylag magas a folyó hőmérséklete. Tudni akarták azt is, hogy milyen intézkedéseket vezetnének be arra az esetre, ha a Duna túlmelegedésével fenyegető helyzet állna elő.

Paks II válaszában meglepődve olvastuk, hogy milyen remek huszárvágással oldanák meg a problémát:

„A tervezett új blokkok menetrendtartásra is alkalmasak lesznek, ezért a nyári csúcsidőben a megújulók bekapcsolódása vagy a csúcsidőszakra lekötött kedvező áru (sic!) import következtében nagy valószínűséggel csak részterheléssel fognak üzemelni, így a Duna hőterhelése szempontjából is egy (sic!) kedvezőbb helyzet alakul ki.”

Magyarul: az egyszerre üzemelő hat blokk hűtése végeredményben azért nem jelent majd problémát, mert nyáron letekerjük az atomerőművet, és helyette megújuló forrásból származó áramot csatornázunk be, vagy olcsó importáramot vásárolunk.

Aki nem hinne a szemének, annak még egyszer: a rezsicsökkentés zálogának hirdetett Paks II-t vissza kell majd fogni, mert az általa termeltnél olcsóbban vehetünk majd áramot! Csúcsidőben!

Nyugodtan vehetjük úgy, hogy a beruházó ezen a ponton elszólta magát: tisztában van vele, hogy Paks II, minden ígérgetés ellenére drágán fog termelni. Valójában innen már csak az a kérdés, hogy mégis mennyire drágán, ha még a csúcsidőben vásárolt import is kedvezőbb árú lesz nála. Tegyük hozzá, hogy a megújuló forrásból származó energia és az import várhatóan nem csak csúcsidőben lesz olcsóbb az atomenergiánál, hanem folyamatosan.

Így persze érthető a titkolózás, hogy miért nem volt se híre – se hamva a megalapozó, alátámasztó számításoknak, elemzéseknek, tanulmányoknak. Tanakodhatunk tehát tovább, hogy milyen gazdasági érvek szólnak egy ilyen erőmű építése mellett.

A 2016-ban tervezésre fordított pénz elegendő lenne a kórházak és iskolák adósságrendezésére

Nem nagyon csepegtetnek információt az előkészületekről sem, pedig volna miről, hisz az engedélyezési és tervezési procedúrákra idén 28, jövőre pedig a tervek szerint 113 milliárd forintot fordítanak. Csak a példa kedvéért, ebből az összegből ki lehetne fizetni az összes költségvetési szerv adósságát, beleértve a kórházakét és iskolákét is úgy, hogy még maradna is kb. 30 milliárd.

Az Energiaklub által készített tanulmányokból kiderült, hogy hiába az orosz hitel, a költségvetési hiányra vonatkozó szabály miatt komoly takarékossági intézkedésekre lesz szükség az építkezés idején. Azaz adónövelés (ki szeretne pl. 35%-os ÁFÁ-t?) és kiadáscsökkentés (szociális kiadások, szevasztok!) révén annyit kell majd megspórolni, amennyibe az erőmű kerülni fog.

Működése során Paks II-nek kellene kitermelnie az olcsónak mondott orosz hitel költségeit, és a beruházás értékének azon 20%-át is, amit önrészként Magyarországnak kell állnia.

Emiatt a Pakson termelt áram túl drága lesz, és ezt csak folyamatos, évi 100-200 milliárdos nagyságrendű állami tőkeinjekcióval lehet majd kompenzálni. Így semmi kétség afelől, hogy az orosz hitelt az adófizetőknek kell majd megfizetniük. Nem véletlenül kezdte vizsgálni az Európai Bizottság, hogy nem bújik-e meg tiltott állami támogatás a projekt mögött.

Az energiáról szól ez az egész?

Összességében tehát azért építenénk legalább 4000 milliárd forintért két új reaktort, hogy aztán ne használjuk őket, hiszen ahogy a beruházó is elismeri, olcsóbb áram fog rendelkezésre állni hazai és külföldi forrásokból. Így nem utolsósorban a Duna sem fog túlmelegedni, azaz a folyó védelmének a problémája is megoldódik, amit 4000 milliárd forintból generálunk.

Emellett az uniós vizsgálatok révén felmerült, hogy a beruházást csak jogszabályok megsértése árán lehet megvalósítani. Adódik tehát a végső kérdés: miért van egyáltalán szükség Paks II-re?

A felvetett problémákra egyelőre nincsenek válaszok. A kormányzat a nyilvánosság előtt nem száll be semmilyen konkrét kérdésről szóló vitába, és a hazai pályát jelentő paksin kívül nem hajlandó további közmeghallgatásokat tartani. Inkább úgy tesz, mintha egy alternatív valóságban létezne, és szajkózza tovább a semmivel sem igazolt állításokat a beruházás szükségességéről, olcsóságról.

A fentiek alapján a Paks II melletti érveknek tulajdonképpen semmi köze ahhoz, hogy honnan lesz energiánk a jövőben, és hogy azt milyen áron fogjuk kapni. De azt azért mégsem feltételezhetjük, hogy a kormány a racionalitás teljes hiányában áll ki Paks II mellett. A mozgatórugók vélhetően pusztán politikaiak, a projekt mögött olyan érdekek állnak, melyek miatt érdemes erőltetni a szakmailag indokolhatatlan, Magyarország eladósodását eredményező óriásprojektet, több fronton is vitába szállni az Európai Unióval, kockáztatni a kapcsolatokat az amerikaiakkal stb. Paks ügyében sok vas lehet a tűzben – nagyhatalmi harcok, korrupció és hasonlók szerepelhetnek a palettán. A sokismeretlenes egyenletben mi csak találgathatunk, a kormány viszont hallgat.

Perger András