Kövér Lászlónak a női önbeteljesülés legmagasabb fokát érintő hétvégi kijelentései, és a NER énekes rigójának, Ákosnak a női princípiumot illető eszmefuttatása nyomán megjelentek kritikák, melyek kifogásolták azt a „nő-eszményt”, amit a megszólalások mintaként állítanak a társadalom elé. De nemcsak a sajtó, hanem a Facebookozók is vicces kommentekkel árasztották el Ákos koncertjének Facebook-hirdetését (amit persze tüstént törölt az admin), sőt a Magyar Telekom egy marketingcsavarral szerződést bontott a zenésszel. És mit tehetnek ilyenkor a kormánypárt képviselői és támogatói? Hát persze, hogy áldozatként kezdenek el pózolni. A mandineres Stumpf András „liberálfasizmusról” és „véleményterroristákról” beszél, Kocsis Máté szintúgy a szólásszabadságot félti saját Facebook-oldalán, a kormányinfón Lázár János pedig a Telekomot vádolja „véleménydiktatúrával”.

(Fotó: Kovács Tamás / MTI)

Eszméletlenül szórakoztató, ahogy hatalmi helyzetben lévő emberek rinyálnak, amiért elnyomják őket. Az egyszeri gyalogos újságíró, aktivista, vagy Facebook-kommentelő lesz az elnyomó, amiért kritikával meri illetni a Méltóságos Házelnök Urat. Az alul lévő lesz az elnyomó, amiért kitátja a száját, és nem tűri szótlanul a felül lévő hatalmaskodását. Úgy tűnik, a kormánypártiak fejében a dolgok természetes rendje az, ha az elit megmondja a tutit, mindenki más meg szemlesütve hallgat. Ha valaki mégis mukkanni mer, akkor már elnyomja a szerencsétlen hatalomgyakorlót, hiszen akkor az nem gyakorolhatja zavartalanul a tuti megmondásának kizárólagos előjogát.

A szólásszabadságot, amikor anno „tehetségtelen és teljesítmény nélküli bódult libbancsok” (© Kocsis Máté) kitalálták, úgy képzelték el, hogy az az alattvalót, a polgárt védi meg a hatalomtól. Azért, mert mióta világ a világ, a hatalmon lévőnek ereje, erőforrása, infrastruktúrája volt ahhoz, hogy véleményét lenyomja mások torkán, világnézetét intézményesítse, a kritikát pedig elhallgattassa. Lázár Jánosnak van hatalma kirúgatni egy vezető hírportál főszerkesztőjét (a helyzet iróniája, hogy épp azzal a céggel rúgatta ki az Origo főszerkesztőjét, amelyet most véleménydiktatúrával vádol), a kormánynak van hatalma szólásszabadság-kurtító törvényeket hozni, a kormánynak van hatalma kritikus médiatermékekre jó nagy sarcot kiszabni, a kormánypártnak van hatalma ráküldeni a rendőrséget pár Facebook-kommentelőre, neki van hatalma elvenni a frekvenciát egy rádiótól, nekem mint egyszeri halandónak azonban semmilyen befolyásom nincs arra, hogy mit zeng a kormánypropaganda, mennyi pénzből dőzsölhet egy-egy kormánypárti sajtómunkás vagy celeb.

Nekem csak a hangom van, az az egyedüli eszközöm, amellyel számon kérhetem a hatalmat, és rámutathatok, miért is beszél hibbantságokat valaki. A szólásszabadság nem azt jelenti, hogy a házelnök úr mondhat bármit, és nem érheti kritika. Az csak a kormánypártiak perverz logikája szerint létezik, hogy a tekintetes urat ért kritika elnyomás, miközben pár ellenzéki újságíró és polgárjogi aktivista ellen napokig lehet lejáratókampányt tolni, és az meg teljesen rendben van (és Stumpf András sem kiált semmifajta fasizmust).

Meddig tudja még elhitetni a Fidesz és holdudvara, hogy míg kiosztják az állami vagyont maguknak, médiabirodalmakat építenek és döntenek romba egy pillanat alatt, hajléktalan embereket vegzálnak, közalkalmazottakat tartanak éhbéren és közmunkásokat jobbágysorban, állami közszolgáltatásokat tesznek tönkre, még mindig ők szenvednek az elnyomás alatt, nyögik pár éhenkórász, parlamenten-kívüli ellenzéki, független újságíró és kisemmizett polgár rabigáját?

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!