Nincs rosszabb, mint amikor egy publicista görcsösen akarja bizonyítani érvét, és ehhez keres egy olyan hülye érvet, amely olyan témáról szól, amihez egyáltalán nem ért. Bár Dávid Ibolya után szabadon, mesteri szinten én se értek a focihoz, de mégis jobban, mint a HVG publicistája, Gomperz Tamás, aki az alábbit írta a fele arányban nőket, sőt meleg, vak, és őslakós kisebbségit is sorában tudó kanadai Trudeau kabinetről:

„Azt a Barcát, amelyet úgy állítanak össze, hogy a 11 főből kettőnek katolikusnak kell lennie, egynek muszlimnak, egynek melegnek, négynek bevándorlónak és háromnak egyetemi végzettségűnek, le fogja győzni az a Barca, amely nem alkalmaz ilyen korlátozásokat, hanem az összes posztra a legalkalmasabbat teszi.”

Pontosan nem tudom hány katolikus, meleg, muszlim, bevándorló, és egyetemet végzett játékos lépett pályára, a hétvégén a Barcelona kezdőcsapatában, de könnyen előfordulhat, hogy pont annyian, és olyan arányban, mint amit Gomperz megírt, azt viszont tudom, hány katalán származású játékos. Pontosan négy.

Ha a meccs előtti sajtótájékoztatón valaki rákérdezett volna, miért tartják fontosnak azt, hogy négy katalán is helyt kapjon a kezdőcsapatban, nem azt a választ adták volna, hogy azért, mert ők a legalkalmasabb játékosok (bár azok), hanem azt, hogy azért, mert Barcelonában vagyunk. Ugyanis a katalán csapat patrióta, sőt némileg nacionalista is, a klub szerves része a katalán indentitási mozgalomnak, büszke katalán gyökereire, sőt a csapat legendás edzője és játékosa, Guardiola a katalán függetlenségi mozgalom egyik leglelkesebb támogatója. Ettől még ők a világ egyik, ha nem a legjobb csapta? Így igaz.

Persze ehhez kell a Barcelona utánpótlása is, ami ontja a jobbnál jobb katalán tehetségeket, csak az elmúlt években Iniestát, Xavit, Busquets-t! A klubnál évtizedek óta dolgoznak azon, hogy mindig ott lehessen a kezdőcsapatban az a 4-5-6 katalán játékos. És itt van a lényeg.

Az a helyzet, ami a kanadai kormányban előállt, csak a mi szemünkből nézve furcsa, ahol 0 nő van a kormányban, ahol a parlament 8,9%-a nő, ahol a Fidesz oligarcháin kívül, vagy korábban más pártok oligarcháin kívül, semmilyen társadalmi csoport nincs reprezentálva a politikában.

Kanadában ugyanis nem a mostani kormány az első, amiben sok a nő, az őslakos, a kisebbségi. Ahogy a Dinamó cikke leírta, a kanadai politikai hagyományban fontos a területi, nemi, és egyéb politikai reprezentáció. Az előző konzervatív, jobboldali kormány is ezek alapján a hagyományok alapján állt össze. Kanadában nem kvóta van, hanem nők vannak fele-fele arányban a kormányban.

Persze lehet azt mondani, nekünk nincs ilyen hagyományunk. Csak a kanadaiknak se volt mindig. És kérdés, hogy tényleg az a jelenlegi politikai kinevezési gyakorlat-e a jó, ahol Simicska Lajos, vagy az MSZP erős embere dönti el, hogy ki lesz melyik miniszter, vagyis vásárol befolyással és pénzzel politikai pozíciókat, hogy utána hatalomra és pénzre váltsa.

Valóban előnyös-e egy demokrácia számára, hogy a magyar parlamenti képviselőt le lehet úgy írni, hogy 40 feletti jogász férfi? Vagy olyan parlamentre lenne inkább szükség, ahol a politikai küzdelmek, után vannak esetleg nők, és nem azért kerül be egy-egy cigány, vagy fogyatékos képviselő, mert a pártja számára fontos mutatni egy díszpéldányt?

Ahogy erről már írtunk, ez nem fog magától megváltozni, hanem politikai szándék, mintaadás és segítés kérdése. Lehet finnyásan elhúzni a szánkat Kanadára nézve, de egy nő, egy fogyatékos, egy meleg, egy cigány alapvetően semmivel se kéne, hogy rosszabb helyzetből induljon a politikai pályán, mint egy 40 feletti jogász férfi, és iszonyatos butaság azt mondani, ők nem tudnának úgy teljesíteni. Akik látatlanban, a helyi politika, az egyes miniszterek képességének ismerete, és a kormányzás teljesítménye nélkül elítélik a kanadai kormányt, mert sok benne a nő, hát rájuk nehéz, mást mondani, minthogy nem a teljesítmény alapján ítélik meg az embereket, hanem a nemük alapján.

Csak rajtunk múlik a következő 50 évben akad-e olyan pillanat, amikor, nő, meleg, fogyatékos, cigány, első generációs értelmiségi miniszterelnöke lesz az országnak. Az biztos, előre nem tudhatjuk, hogy rosszul végezné-e a dolgát, ha viszont előre kizárjuk ezeket a lehetőségeket, lehet kiváló politikusok, államemberek sorától fosztjuk meg saját országunkat. Az pedig, e jelenlegi mezőnyt nézve, nem tűnik jó ötletnek.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!