Nagyobb lélegzetű cikkben igyekszik a Szombat újságírója kifejteni, hogy a menekültválsággal kapcsolatos médiatartalmakat tévesen hasonlítják össze a Holokauszttal. Többek tiltakozását váltotta ki a Magyar Narancs ominózus címlapja is. Mondja ezt a Szombat szerzője úgy, hogy maga is összehasonlítással él a német kisebbségek kitelepítésével és mostani válsággal kapcsolatban. Mondván az egy „jobb” összehasonlítás. Schönberger Ádám írása.
a berlini holokauszt-emlékmű, fotó: wikimedia commons
A szerzőnek mintha a legjobban az fájna, hogy a magyar válaszokkal kapcsolatos negatív képzettársítások mellett, Németország esetében az általános vélemény az, hogy „ezek a németek nem azok a németek többé”. Míg tehát a nyugati média nem átallja a magyarországi eseményeket egy vagy „a” fundamentális európai traumával összehasonlítani, a németeket egyenesen „felmenteni igyekeznek”.
Elnézést kérek, de nem értem. Miért is ne hasonlíthatná bárki a menekültekkel kapcsolatos embertelen bánásmódot azzal, amivel szeretné? Akár a hugenották lemészárlásával, az örmény holokauszttal, Sebrenicával vagy az afrikai népirtásokkal? Miért ne tennénk ezt meg Magyarország vagy Németország esetén? Nem pont ezek a kapaszkodók azok, amelyek segíthetnének minket abban, hogy megértsük közös traumáink tanulságait? Nem lehetséges-e, hogy ezek a összehasonlítások jelenthetnek féket, hogy egy kormány se jusson el odáig, hogy „hatóságai ne akarják üldözni vagy megölni” embertársainkat. Nem jelentheti egy hitlerbajusz azt, hogy eddig és ne tovább, vagy nem jelentheti-e a szögesdrót mögött gyermekét kezében tartó szír asszony képe azt, hogy ez bizony az embertelenség maga? És ha ez valakinek az eszébe jut, miért ne írhatná le? Valaki levédette a történelmi eseményeket? Szabadalmat adtak ki rá, és csak egy kiválasztott grémium pozitív döntése esetén hasonlíthatjuk össze bármivel is?
Ráadásul a szerző később arról értekezik, hogy az „…Európa új, túlnyomórészt moszlim polgárai milyen utakon indultak el. Vajon a sokszínű, multikulturális Európa támaszai lesznek, akik az iszlám és a demokrácia szintézisén dolgoznak, esetleg a törekvő, ám apolitikus középosztályt gyarapítják avagy inkább a nyugat- és pluralizmus-ellenes iszlám reszentiment vesz erőt rajtuk ...” Ami roppant visszássá és még félreérthetőbbé teszi az eddigi következtetéseket. A holokausztot tehát ne hasonlítsuk a túlnyomó részt muszlimokat érintő rossz bánásmódhoz,…. mert? Mert a muszlim menekültek leszármazottai majd esetleg a pluralizmus ellenségei lesznek? (Micsoda pluralizmus…)
El kellene felejteni, hogy a holokauszt traumája kisajátítható és levédethető, és semmihez sem hasonlítható. A holokauszt az európai kultúra része, szimbóluma az embertelenségnek, és mint ilyen, szabadon felhasználható. Mert ha csak múzeumba rakjuk, és mesterséges módon kivesszük a közbeszédből, egyre kevésbé fog bármilyen referenciát jelenteni a következő korszakoknak. Az áldozatok emléke nem követeli-e meg tőlünk, hogy mindaz a szörnyűség, ami velük megesett, ne ismétlődhessen meg?
Hatalmas szükségünk van arra, hogy megérthessük múltunkat és jelenünket, és talán ezzel is befolyásolni tudjuk az egyébként nem túl rózsásnak tűnő jövőt. Ehhez pedig igenis fontos, hogy referenciapontokat találjunk történelmünkben.
Nem véletlenül mondjuk el minden vészkorszakkal kapcsolatos megemlékezésen, hogy „soha többé!”
Schönberger Ádám
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több cikket olvasni a menekültkérdésről, támogass minket!