Ukrajna piacpárti lakáspolitikája ma már életeket fenyeget
Pedig a háború alatt kialakuló szolidáris gyakorlatok jól mutatják, mire kell alapozni a lakáspolitikát: a lakhatás alapvető szükséglet, nem lehet a profitszerzés eszköze.
Mit érdemes tudni a közelmúlt magyar mozgalmiságáról, civil küzdelmeiről? Mit érdemes nem elfelejteni? 2017 elején adtuk közre néhányat a Humán Platform Watchdog programjában készült szövegekből, amelyek átfogó képet próbáltak nyújtani az elmúlt évtizedek legfontosabb civil kihívásairól és küzdelmeiről.
Felelevenítik, kik csinálták és kik csinálták ki a zöldmozgalmat az elmúlt 25 évben, hogy mi marad egy szétvert drogpolitika helyén, hogy milyen lakáspolitika nélkül élni a lakhatási válságban, mit jelentett az MMA megjelenése a képzőművészetben, és hogyan alakultak az LMBT+ mozgalom céljai és keretei a rendszerváltás óta.
Az egyes területek szakértői írnak olyan összefüggésekről, amelyek könnyedén elvesznek a végtelen hírfolyamokban és kollektív emlékezetünkben.
A Lakhatást Most cikksorozatot az Utcáról Lakásba Egyesület és a Mérce indította el, hogy a legégetőbb lakhatási problémák a felszínre kerüljenek, és hogy megmutassuk, az olyan lakásgondok mint a lakásszegénység, az egekbe szökő albérletárak, a kizárólag a felső osztályoknak kedvező lakástámogatási programokat helyettesíteni lehet felelős lakáspolitikával.
A sorozat elindítása egyben felhívás is a Kettős Mérce olvasóinak: ha szívesen írnál véleménycikket a lakhatási kérdésekről, ha megosztanád saját lakhatással kapcsolatos gondjaidat, küzdelmedet, ha olyan csoportnak, szervezetnek vagy a tagja, amelyik ilyen kérdésekkel foglalkozik, akkor itt a lehetőség! Küldd el írásod a [email protected] címre! (A cikkek szerkesztésének és közlésének jogát fenntartjuk.)
Pedig a háború alatt kialakuló szolidáris gyakorlatok jól mutatják, mire kell alapozni a lakáspolitikát: a lakhatás alapvető szükséglet, nem lehet a profitszerzés eszköze.
A Fidesz által erőltetett lakáspolitika nem működik, és épp olyan eszközökkel kénytelen a kormány befoltozni a lyukakat, amilyeneket a szakmai szervezetek évek óta szeretnének megvalósítani. Csak éppen teljesen átláthatatlanul.
Az önkormányzati bérlakások privatizációja helyett legalább háromszor-négyszer ennyi közösségi tulajdonú, megfizethető bérlakásra lenne szükség a jelenlegi lakhatási válság kezeléséhez.
Megújul a józsefvárosi lakáspolitika, az önkormányzat kiszélesíti az eddig csak szűk kör számára elérhető lakáspályázati rendszert – mi pedig áttekintettük, hogy működött a rendszer eddig, mi változik, és azt, hogy hogyan viszonyul mindez a lakhatási szegénységhez.
Lenne pedig rá mód, hogy a megfizethető lakhatás közügy és közcél legyen.
Már a jegybankelnök is élesen kritizálta az ingatlanpiaci helyzettel kapcsolatos kormányzati hozzáállást.
A lakhatási kérdés a megfizethetőségi problémák, az önkormányzati vagyongazdálkodás és közpolitika érdektelenségének Bermuda-háromszögében.
A városvezetés az „okos város” programmal a posztkommunista hanyatlás tengerében hozná létre a saját nyugati világát.
Hogyan alakultak a magyarországi lakhatási mozgalmak 1989 óta, és milyen szövetségek mentén épült ki a bérlői érdekvédelem?