A pszichológiák nem diktálhatják egy állam szociálpolitikáját sem, úgy egy szakszervezet politikáját sem. De megvilágíthatják, hogy az egymással versengő állami (vagy szakszervezeti) politikáknak milyen hatásaik lehetnek.
Mindenki máshogy küzd meg a jelenséggel, azonban egy biztos: ahol a gyerekek félelmei nem vihetők be a szülő-gyerek kapcsolatba, ott egyedül maradhatnak fantáziákkal.
A bécsi születésű, kényszerű emigrációja után brit állampolgár szociálpszichológusról érdemes megemlékeznie annak a közösségnek, amely az igazságosság és az egyenlőség szemszögéből próbál gondolkodni a világról.
Hogyan termékenyítheti meg a társadalmi igazságosságról való gondolkodást a gyermekjogi világnézet? És hogyan termékenyítheti meg a gyermekjogi világnézetet a társadalmi igazságosságról való gondolkodás? A gyermekek jogairól szóló, harmincéves egyezmény kapcsán ezek a legfőbb kérdések.
Azonnali, tartós lakhatás mellett olyan segítő/ gondozási szolgáltatásokat lehet nyújtani, melyek mára bizonyítottan növelik a mentális jóllétet.
Ma egyetlen szervezett dolgozói közösség sem képviselheti elégségesen saját érdekeit, ha nem fog össze a többi, hasonló érdekekért küzdő csoporttal és aktív egyénekkel.
Bár a törvényjavaslat a munkások védelméről beszél, és hivatkozik a munkások egészségének fejlesztésére, azonban elfedi az olyan társadalmi konfliktusokat, mint a munkaerőhiány vagy a bérek helyzete. Mégpedig úgy, hogy mindeközben az egyetemes közjóra hivatkozik.
Az elhelyezés nélküli kilakoltatás megakaszthatja a gyermek tanulmányait, szorongásos tünetek jelennek meg, valamint visszatérő rémálmok, pánik, méghozzá olyan jellegű, amilyet fegyveres konfliktusok közt felnövő gyerekeknél tapasztaltak.