Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Szoftpornóba csomagolt kormánypropaganda – Felelős-e a média a nők megszégyenítéséért?

Ez a cikk több mint 1 éves.

A marketingkommunikációban már évszázadok óta bevett gyakorlat, hogy nők testével próbálnak eladni szinte bármilyen terméket vagy szolgáltatást. Felmerül a kérdés, hogy vajon a politikában ez miért lenne másképp? Az ország egyik legnagyobb látogatottságú, KESMA-birodalomhoz tartozó hírportálja az utóbbi években „hatalmas mellek” „szexi bikinik” és „meztelen testek” közé bújtatva igyekszik terjeszteni a kormánypropaganda különböző üzeneteit feltehetőleg férfi olvasói számára.

Az Origónál naponta átlagosan akár több tíz ilyen szofterotikus tartalom is a hírportál címlapjára kerül, amely már számos más sajtóorgánum figyelmét is felkeltette (olyannyira, hogy még egy Chrome-kiegészítő is született a szoftpornó kiszűrésére annak, aki csak ezért látogatná a hírportált). Ezek a „hírek” azonban elképesztően tárgyiasító és szexista hangnemben számolnak be az érintett nőkről, amivel egyesek szerint a testszégyenítés kultúráját is előretolják a médiában.

De mégis hogy lett az Origóból Magyarország első, „nemzetstratégiai jelentőségű”, keresztény-konzervatív szoftpornó weboldala?

Az Origo 1998-ban alakult, tevékenységét pedig a Magyar Telekom kiadásában kezdte meg. A hírportál hamar országos olvasottságra tett szert, és a korai interneten az egyik legnagyobb magyar weboldallá nőtte ki magát, melyen a közérdekű információk és a bulvár is helyet kapott. Ezt követően 2015 végén a fideszes kötődésű Száraz István tulajdonában lévő New Wave Media Group Kft. vásárolta fel a hírportált. A tulajdonosváltást követően a lap gyakorlatilag egyből propaganda-üzemmódba kapcsolt, ám a kormányközeli üzenetek és lejárató kampányok mellett bulvár tartalmaik is párhuzamosan megjelentek az oldalon. Száraz cége 2018-ban került a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) többségi tulajdonába, amellyel befejeződött az Origo teljes annektálása. Az azóta eltelt 5 évben az Átlátszó tavalyi gyűjtése szerint a hírportál ellen 172 alkalommal indítottak sajtópert, melyek közül 81 esetben teljesen, 22 esetben pedig részlegesen marasztalták el az Origót.

Változatosság a Kesma lapjainál (képernyőfotók)

Mint ismert, a KESMA megalakulásának folyamatát a kormány nemzetstratégiai jelentőségűvé nyilvánította, hivatalos dokumentumaiban pedig így fogalmaz magáról a médiakonglomerátum: „Az Alapítvány célja, hogy a magyar tömegtájékoztatás részét képező nyomtatott sajtó, rádió, tv, online felületeinek értékteremtő valamint a magyar nemzeti öntudat erősödését szolgáló tevékenységét elősegítse.” Az alapítvány kiemeli továbbá: „Hisszük, hogy a nemzeti, keresztény értékeinket közösen vallva, és a mai kor eszközeivel felvértezve, a jelenlegi és az előttünk álló évtizedek kérdéseire nemzeti alapon önálló válaszokat adhatunk.

Ugyancsak a New Wave Media Group tulajdonában áll az Origo saját videómegosztó oldala, a Videa is, melyen a fidesz-közeli médiumok saját csatornát kaptak.

A bulváradások és a jobboldali-konzervatív értékeket hirdető műsorok mellett ugyanakkor néhány kattintással elérhető több mint 155 ezer pornóvideó is az oldalon.

Ezeket a videókat a Videa felhasználói tölthetik fel regisztrációt követően az portálra, amelyhez aztán bárki hozzáférhet. A Válasz online egy 2020-as cikke szerint nagyjából 10 percenként felkerül egy újabb videó a platformra, tehát az egyik legnagyobb hazai pornómegosztó oldalról beszélünk.

Jelen cikk nem abból a célból íródott, hogy megfejtse, a „gigamellek” és a „bugyivillantás” milyen mértékben tartozik bele a nemzeti, keresztény értékek képviseletébe. Mindenesetre igen ellentmondásos, hogy a kattintásvadász bulvár, a szoftpornó és a „gyermekvédelmi” népszavazásról, vagy az LMBTQI közösségről szóló kormányzati álláspont egymás mellett megtalálható az ország egyik legnézettebb weboldalán.

A legnagyobb probléma azonban nem a keresztény-konzervatív értékekkel való ellentmondás: a második leglátogatottabb hazai weboldal kommunikációjában olyan súlyos problémákat is normalizál, mint a test megszégyenítése, a nők tárgyiasítása vagy a bántalmazott áldozatok hibáztatása.

Saját gyűjtés az Origóról, az indokolatlan erőszakos képet mi homályosítottuk el.

A KESMA-birodalomhoz tartozó bulvármédiumok ugyanis legtöbbször még csak meg sem próbálják elkerülni az esetleges áldozathibáztató, bántalmazót mentegető nyelvezetet, ha nők elleni erőszakról számolnak be. A lakájmédia hasábjain sorra olvashatunk olyan figyelemhajhász címeket mint „megcsókolta, majd megcsonkította szerelmét”, „szerelemféltésből gyilkolta meg párját” vagy „féltékenységből ölt”, melyek olyan indoklásokat fűznek a bűncselekmények mellé, amelyekkel tovább romantizálják az erőszakot. Ráadásul ezek a „hírek” gyakran szükségtelenül emelnek ki véres részleteket a nagyobb kattintásszám érdekében, amikkel csak tovább traumatizálhatják az áldozatokat. A sajtónak ugyanakkor rendkívül nagy felelőssége van abban, hogy a társadalom hogyan ítéli meg a bántalmazást, és abban is, hogy az áldozatok a nyilvánossághoz vagy a hatóságokhoz forduljanak, ha abúzus éri őket.

Korábbi cikkeinkben már kifejtettük, hogy a média mit tehet az áldozatok védelme érdekében, illetve útmutatót is készítettünk sajtómunkatársak számára, hogy hogyan érdemes etikusan beszámolni ezekről az esetekről.

„Tessék, bulvár, gyönyörködj a művedben”

Az Origo azonban nem csupán a bulváros megfogalmazással és kattintásvadász címekkel erősíti a káros sztereotípiákat. A portál gyakorlatilag a meztelen női testet árusítja ki a minél nagyobb kattintásszám elérése érdekében. Bevett gyakorlat ez bármilyen bulvármagazinról is beszélünk, ám a nők tárgyiasítása a nemzetstratégiailag kiemelt hírportálnál akkora méreteket öltött, hogy naponta akár több tucat hírnek álcázott bikinis fotó is címlapra kerül. Azoknak a gyanútlan nőknek pedig, akiknek az Origo közzétette az Instagram-posztjaikat vagy Facebook-bejegyzéseiket a nagyobb nézettség érdekében, kollektív megszégyenítéssel, utálattal és megaláztatással kell szembenézniük az interneten.

Cikkcímek az Origóról, a vezetéknevet kihúztuk.

Ezt a jelenséget elégelte meg Grisnik Petra, a TV2 sorozatának színésznője, miután Instagram-bejegyzéseiből az Origo „Imádja meztelenül mutogatni magát a TV2 legújabb sorozatának színésznője” címmel készített válogatást. Grisnik a közösségi oldalain hívta fel a figyelmet a testszégyenítés jelenségére és a bulvár káros szerepére. A színész a cikk megjelente után számos sértő, megalázó kommentet kapott, amelyeket aztán kinyomtatott, majd egy fotósorozatban reagált zaklatói hozzászólásaira. Aztán az érintett nők felé fordult:

,,Miután a néhány napja történtek miatt én is az érintettek közé tartozom, nekik szeretnék elmondani három dolgot abból az egymillióból, amit erről gondolok. A szégyen nem a tiéd. Soha, de soha nem kell bocsánatot kérned amiatt, aki vagy. A tested csakis a tiéd, és szabadon rendelkezel felette. Van jogod reagálni. Olyan eszközökkel, amikkel a leginkább azonosulni tudsz, és amik nem növelik, hanem csökkentik a fájdalmat és a dühöt”

írja a Facebookon.

A színész megjegyzi, hogy szerinte minden médiatermék felelős a bántó olvasói megjegyzésekért, ha előzőleg a közösségi oldalakról, a kontextusából kiragadva, provokatív címmel közöl valamit.

Gelencsér Dóra, a Patent Egyesület jogásza a Mércének elmondta, az ehhez hasonló testszégyenítés logikája nagyon hasonlít az áldozathibáztatás jelenségére. A szakértő szerint mindkét eset abból indul ki, hogy valamit előfeltételez az áldozatról. A szexuális zaklatás esetében például azt, hogy az áldozat öltözködésével vagy valamilyen „deviáns” viselkedésével hívta fel magára a zaklató figyelmét. A testszégyenítésnél szintén olyan előfeltételezésekbe bocsátkoznak az emberek, amikkel megpróbálják igazolni negatív előítéleteiket az áldozattal szemben.

A jogász kiemelte, a sajtó jelentős mértékben befolyásolja mindkét eset társadalmi megítélését. Az olvasók legtöbbször csak a figyelemfelkeltő címeket olvassák el, ami jelen esetben konkrétan azt állította, hogy a színésznő szeret meztelenkedni, miközben a nő az Origo cikkében szereplő képek egyikén sem látható meztelenül: a bulvárlap kontextusából kiragadva interpretálta Grisnik képeit.

Gelencsér szerint nem sok jogi eszköze van azoknak a nőknek, akik nem szeretnék, hogy a „nemzetstratégiai jelentőségű” konzervatív hírportál szemlézze a közösségi oldalon megosztott képeiket. Sajtóhelyreigazítást lehet kérni, ha valótlan tényállítás vagy rágalmazás történik, ám ennek a jogász szerint nincs bevett gyakorlata Magyarországon. Grisnik kampánya ugyanakkor Gelencsér véleménye szerint egy remek és hatásos lépés volt, mellyel a színésznő társadalmi kritikával reagált egy társadalmi kritikára.

„A magyar jogi környezet nem sok jóval kecsegtet, először a társadalmi állásponton kell változtatni.”

Címlapkép: Facebook.