Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Nesze semmi, fogd meg jól, avagy mentsen meg az Orbán-kormány

Ez a cikk több mint 4 éves.

Ahogy azt tegnap mi is megírtuk, Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette a háromütemű gazdaságvédelmi akcióterv második ütemét, ennek alkalmán kicsit elmélkedett arról, hogy noha nem mi okoztuk a válságot, szembe kell vele néznünk, és ez minden bizonnyal sikerülni is fog, úgy egészségügyi, mint gazdasági téren.

Azonban a most bejelentett második ütem alapján úgy tűnik, a nagy gazdaságmentésben a miniszterelnök sajnos elfeledkezett néhány millió emberről, akik szintén ennek az országnak a polgárai, és a kormánynak kutya kötelessége lenne megmenteni őket.

Na nem jogi értelemben, mivel jogi értelemben nem tartozik nekik semmivel (vagy ha tartozna, akkor a kétharmad vagy a rendeleti kormányzás tenne róla, hogy ne tartozzon), ahogy erkölcsi értelemben se lenne kötelessége, tekintve hogy a tőkés rendszer erkölcsei szerint akinek nincs semmije, az meg is dögölhet az árok partján. Dolgozott volna többet, meg hát félre kellett volna tenni az ínséges időkre (még ha a rendszer logikájából fakadóan ez a dolgozók jelentős része számára lehetetlen is). Mindazonáltal egy ország vezetőjeként tartozik némi felelősséggel az állampolgárok iránt, persze hogy ez a felelősség milyen szintű és milyen segítségnyújtás fér bele, mi számít túlzásnak, és mi az a terület, ahol az államnak nincs keresnivalója, az politikai beállítottság kérdése.

Jobboldali kormánytól egyébként nem meglepő, hogy nem érdekli különösebben a munkások helyzete és azt mondja, nincs ingyenpénz de mikor „szétnéz az ember a világban, akkor azt látja, hogy a legmegátalkodottabb népnyúzók, a leszivárgó gazdaság (trickle-down economics) meséjében rendületlenül hívők (tudjátok, ők azok, akik szerint ha csökkentjük a gazdagok adóit, az ők plusz gazdagságából majd lecsorog nekünk is), és az állami beavatkozás nagy ellenzői is úgy szórják a közpénzt, mintha nem lenne holnap”, és az eddigi világrend recsegve-ropogva készül önmagába roskadni, akkor azért minimum furcsa.

Mindenesetre a miniszterelnök – egyelőre legalábbis nagyon úgy tűnik – leginkább a gazdasági szereplők megmentésén fáradozik, erről árulkodik a mostani terve is.

Orbán öt pontba szedte mondandóját, ezeknek elvileg több alpontja lesz, melyek a gazdaság széles spektrumát fogják át, itt most azokat tárgyaljuk, melyekről a bejelentésen beszélt – a részletek várhatóan kedden vagy szerdán derülnek ki.

1. Munkahelymegőrzés

Itt a miniszterelnök példaként említette, hogy rövidített munkaidő esetén a munkaadóktól átvállalják a bérköltségek egy részét, ami szerinte a támogatásnak egy sajátos magyar formája. Hogy valóban sajátos-e, azt még meglátjuk.

Itt ugyanis két értelmezés lehetséges: az egyik, hogy ez nem így van, és a Németországban és Ausztriában is alkalmazott, Kurzarbeit (rövidített munkaidő) nevű rendszerhez nagyon hasonlót találtak ki, amit a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara javaslata is tartalmaz. Ez azt jelentené, hogy az állam a munkáltatón keresztül kifizeti a munkás bérének egy részét, így a munkáltató jól jár, hisz a bérköltségek egy részétől megszabadul, a munkás kevesebbet kell, hogy dolgozzon, de nem kap kézhez sokkal kevesebb pénzt, és ha a gazdaság magára talál, akkor minden megy tovább a régiben. Elvileg persze, és valószínű, lennének komoly buktatók, de fogadjuk el, hogy elvileg így van.

Sőt, a belső fogyasztás se zuhan úgy be, mintha nem lenne ez a bérkiegészítés, és persze a munkás is jobban jár végső soron, hisz biztosabb a megélhetése, mint egy ilyen rendszer nélkül.

A másik lehetőség, hogy a fél magyar sajtó – többek között mi is – félreértettük, amit a miniszterelnök mondott, és valóban a bérköltségekről volt szó, ahogy Orbán mondta, nem pedig bérről. Ez egész mást jelent, hisz amennyiben a kormány a bérek fizetésében segít, az azt jelenti, hogy a munkás többet visz haza végső soron, amennyiben viszont a bérköltség fizetésében segít, akkor csak a munkáltató válláról vesz le terhet.

A bérköltség ugyanis a munkabérre rakódó adókat és járulékokat jelenti, amit ha kifizet a kormány, akkor nagy segítség lehet a munkáltatónak, de sovány vigasz a munkásnak.

Palkovics miniszter az M1 műsorában szintén a bérköltség kifejezést használta, az MTI szerint „a munkahelyvédelmi rész egyik eleme szerint ha egy adott cég a »munkaterhelésének« 15-50 százalékát elveszíti, akkor ebben az időben 70 százalékkal támogatja az állam a bérköltségeket”.

Ez ahogy a miniszterelnök mondta, valóban sajátos magyar megoldás lenne, hisz egy olyan bérátvállalás lenne, ami nem is vállal át bért.

És egyben különösen cinikus megoldás lenne, mert azt jelentené, hogy a cégeket úgy segíti a kormány csomagja, hogy a munkások adott esetben csökkentett munkaidő mellett, kevesebb bérért kell hogy dolgozzanak, a foglalkoztatónak ellenben elenged némi járulékot, bérköltséget. Ez mellesleg egybecseng azon kormányzati állásfoglalással, melyet a rabszolgatörvény idején is hallhattunk, miszerint ha valaki többet akar keresni, dolgozzon is többet – ebből logikusan következik, hogy aki kevesebbet dolgozik, kevesebbet is érdemel. Félreértés ne essék, azzal nincs probléma, ha a kizsákmányolt munkásságnak végre kevesebbet kell dolgoznia. A baj az, ha a fizetésből nem tudnak megélni (ráadásul rengetegen bércsökkentés nélkül is igen nehezen jönnek ki).

2. Munkahelyteremtés

A kormány 450 milliárd forinttal szándékozik támogatni a cégeket, hogy munkahelyeket teremtsenek. Szépen hangzik, ha nem vagyunk tisztában vele, hogy a munkahelyteremtési támogatás általában azt jelenti, hogy megöntöznek néhány százmillió-milliárd forinttal egy céget, amiből aztán több tízmillió forintonként jön létre egy-egy munkahely a beruházás eredményeként.

Ezzel szemben ha a helyi közösségek támogatásával kívánna a kormány munkahelyeket teremteni, akkor azonos pénzből jóval több munkahelyet teremthetne olyan régiókban, ahol magas a munkanélküliség, például termelőszövetkezetek létrehozásával, támogatásával. Ez azonban eddig sem volt a kormány prioritása, ráadásul ehhez a kormányhoz közel álló gazdasági érdekcsoportoknak, nagybirtokosoknak is lenne egy-két szavuk, így inkább marad a latifundium, ipari mezőgazdaság, vidéki munkanélküliség és a spanyol paradicsom. Meg munkahelyek tízmilliókért.

Arról nem is beszélve, hogy a gazdasági és politikai szempontból fontos, az EU centrumában nagy lobbierővel rendelkező multivállalatokra előszeretettel költik az ilyen pénzeket, ezeknek pedig még kifejezetten jó is, ha magas a munkanélküliség, így ugyanis kevesebbet kell fizetni egy munkás után, végső soron pedig olcsóbb lesz exportra termelni. És ameddig ezek a cégek ki vannak szolgálva Magyarországon, Orbánnak sem kell súlyos szankciókkal szembenéznie az Unióban.

3. Kiemelt ágazatok újraindítása

Lehet, hogy a kormányhoz közelálló vállalkozóknak, tulajdonosoknak is osztanak majd zsetont az előző pont alapján, de rájuk kiemelt gazdasági ágazatok címszó alatt vár majd az igazi pénzeső, és ez a pont azt a nyugtalanító kérdést is megválaszolja, ami legutóbb még válasz nélkül maradt.

Oké ugyanis, hogy a magas munkanélküliség és olcsó bérek jók az exportorientált gazdaságban a külső piacokra termelő feldolgozóipari vállalatoknak és a magyar lerakatokkal rendelkező multiknak, így van ráció abban, hogy az Orbán-kormány nem kompenzálja a béreket, és egyelőre a kirívóan szűkmarkú munkanélküli segélyezés felturbózása se került napirendre. De a belső fogyasztás bezuhanásával mi lesz a tipikusan nem exportra termelő NER-tőkével?

Meg lesznek mentve.

Vagy ha úgy tetszik, újra lesznek indítva. A kiemelt ágazatok ugyanis hogy, hogy nem prímán lefedik a NER oligarcháinak portfólióját. A teljesség igénye nélkül, ellenben teljesen önkényesen fogok érdekeltségeket válogatni az egyes kisegítésre váró szektorok mellé.

  • Turizmus: Mészárosé a fél magyar szállodaipar, cége egyébként arra használja a kényszerpihenőt, hogy véghez vigye a korábban tervezett felújításokat.
  • Egészségipar: itt sem kell messzire menni, ha Mészárosba vagy Tiborczba futna az ember, a témában ajánljuk a Partizán adását.

  • Élelmiszeripar: itt is eszünkbe juthat Mészáros, meg a mérgező gabonafeldolgozója.
  • Mezőgazdaság: na mégis, ki lenne Magyarország legnagyobb földesura?
  • Film és kreatív ipar: abból biztos jut majd a TV2 kreatív tartalmainak előállítására is.
  • Építőipar: talán ebből maradna ki az ország tulajdonosa?
  • Logisztika: tessék.

Persze az említett gazdaságterületeken lehetett volna találni más NER-közeli vállalkozókat (pl. Csányi Sándort, aki mind a mezőgazdaság, mind az élelmiszeripar területén komoly állásokkal rendelkezik), néhány esetben akár fajsúlyosabbakat is (de így azért mégiscsak szórakoztatóbb), ahogy az sem biztos egyáltalán, hogy valamennyi forrást a kormányközeli üzletemberek fognak elnyerni. Csak éppen elég valószínű.

4. Vállalatok finanszírozása

Kamat és garancia támogatott hitelek útján, nagyjából 2 100 milliárd forint értékben. Szép dolog, persze jobban nézne ki azért, ha azokra költenének el ennyi pénzt, akik elvesztették a munkájukat, nem tudnak megélni a lecsökkent béreikből, az utcán élnek, vagy nem az utcán, hanem például olyan kistérségekben, ahol a koronavírus-járvány miatt már most éheznek emberek.

A kormány cégeket támogat, miközben az embereket alig, ennek oka… de lassan én is unom magam, és egyébként is leírtam néhány bekezdéssel ezelőtt. Mindenesetre itt sem lehetünk száz százalékig bizonyosak abban, hogy fideszes vállalkozások jutnak majd pénzhez ilyen úton, az elvi lehetőség megvan arra, hogy mások is kapnak.

5. Család- és nyugdíjasvédelem

Ennél a pontnál a miniszterelnök a legfontosabb kiemelendő alpontnak a tizenharmadik havi nyugdíj visszavezetését tartotta.

Ami már csak azért is érdekes, mert a bejelentés szerint valójában nem is tizenharmadik havi nyugdíj, és nem is egy éven belül kerül kifizetésre.

Nevezzük inkább négy éven keresztül plusz egy hét nyugdíjnak, az már jobban fedné a valóságot. Orbán elmondta, hogy ebből a bizonyos tizenharmadik hónapból 2021-ben kifizetnek egy hetet, 22-ben még egyet, majd 23-ban és 24-ben ugyanígy. Amiben egyelőre nem sok rációt látni – legalábbis én nem látok – ráadásul a segítségre szoruló nyugdíjasoknak olyan, mint halottnak a csók.

Ha valakit 2020 áprilisában, vagy nyarán, esetleg őszén negatívan érint a koronavírus gazdasági szempontból, akkor mi a ménkűt fog kezdeni 2021-ben egyheti plusz nyugdíjjal? Mármint valamit bizonyosan tud vele kezdeni, de hogy ez miért ebben a csomagban kapott helyet, az nem teljesen világos.

Összességében pedig az is kiderül: nemhogy a bérből élőkkel fukar a kormány, de a legelesettebbeket még csak szóra se tartja méltónak

A miniszterelnök nem beszélt például a hajléktalanokról, akik közül sokan különösen veszélyeztetettek, ahogy nem beszélt azokról sem, akik már elveszítették a munkájukat, vagy korábban sem volt nekik.

A válság a jobb anyagi helyzetben lévőket is megviseli, és amennyiben nem eszközölnek komoly transzfereket, példátlan mértékű társadalmi kataklizma fenyeget a gazdaság összeomlásával párhuzamosan. Tömeges munkahelyvesztéssel, az emberek a bevételkiesések miatt képtelenek lesznek fizetni a számláikat, lakbéreiket, megélhetésüket, miközben már tömegek élnek így is létminimum alatt, utcán, vályogviskóban vagy fűtetlen lakásokban, a kitörés leghaloványabb esélye nélkül.

Róluk nem szólt egy szót se a miniszterelnök a gazdasági akcióterv második ütemének a bejelentésén.

Pedig ők is a társadalom tagjai, akik számkivetettként folyamatosan szükséget szenvednek, de most talán nagyobb szükségük lenne a segítségre, mint valaha.

Ne mondja azt senki, hogy nagyobb társadalmi haszna lesz a cégek kisegítésének, és majd lecsorog a tulajdonosok jóléte az alsóbb társadalmi osztályokhoz. Mert ez ezelőtt se volt így, és ezután se lesz.

Senki se várhatta a miniszterelnöktől, hogy fundamentális gazdasági változásokat jelent be, sőt, jelen bejelentések remekül illeszthetők a kormány eddigi gazdaság- és társadalompolitikájához.

Ez nem változtat azon, hogy amit a kormány válságkezelés címén művel, az nettó gonoszság.