A Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelyének (PTI TEM) kezdeményezésére további hét szervezet (Fordulat folyóirat, Helyzet Műhely, Kellék folyóirat, Mérce, Polányi Center, Progress Alapítvány, Új Egyenlőség) vágott bele abba, hogy a 2019. szeptember 21. és október 2. között vidéken és Budapesten szervezett magyar és angol nyelvű rendezvényeiket összehangolják egy – reményeink szerint hagyományteremtő – Kritikai hét elnevezésű rendezvénysorozattá.

A Kritikai hét című rendezvénysorozat célja a hazai és Magyarországgal foglalkozó, társadalomelméleti és társadalomkritikai témákat, kérdéseket kutatók, aktivisták, közéleti szereplők közös gondolkodásra késztetése egy olyan helyzetben, ahol számos veszély fenyegeti a kritikai gondolkodást.

Úgy vélem, hogy az ilyen típusú kezdeményezésekre igencsak nagy szükségünk van manapság, amikor a hazai politikai és tudományos közeg komoly válságát éli. A társadalomelméleti és társadalomkritikai szempontok, témák és kutatók sohasem tartoztak a hazai társadalomtudományi élet főáramába, sok bírálat érte ezeket az irányokat a főáramú tudományosság felől és az akadémiai, felsőoktatási szféra igen gyakran be- és elzárkózott. Mégis, napjainkra a társadalomelmélet és társadalmkritika megkapaszkodott, megkérdőjelezhetetlen legitimációt vívott ki magának, intézményesedett a hivatalos tudományosságon belül és azon kívül, az ilyen témákkal és megközelítésben oktatók-kutatók pedig részben integrálódtak a tudományba, és jó személyes kapcsolatokkal is rendelkeznek a hivatalos közegekkel.

Az akadémiai kutatóintézetek válsága és a tudományos életnek a kormányzat általi bedarálása természetesen minden egyes tudományterületet fájdalmasan érint, de a kritikai szempontokon nyugvó társadalomtudományok és tudósok kitüntetett célpontjai az Orbán-rendszer kultúrharcának.

A Kritikai hét a személyes és tudományos összetartozás és összetartás kifejezése mellett alkalmas lehet arra is, hogy arról gondolkdjunk, hogyan biztosítható a társadalomelméleti- és társadalomkritikai műhelyek fennmaradása az ellenük is viselt politikai háború közepette.

A Kritikai hét arra is alkalmas, hogy a különféle műhelyek tevékenységét, szemléletmódját és a köztük természetesen meglévő vitákat bemutassa a széles nagyközönség és a közéleti szereplők számára. Természetesen a társadalomelmélet és -kritika nem ideológia vagy politikai tanácsadás, de kétségtelen, hogy olyan kulcskérdésekkel foglalkozik, amelyeknek közvetlen politikai jelentősége van. A rendszerváltás utáni hazai pártpolitikai baloldalt, amely természetes közege kellene, hogy legyen a kritikai szférából érkező gondolatoknak, fájó módon sokkal jobban érdekelte az, hogy a sajtó és a különféle véleményvezérek mit írnak róla és elhanyagolták a kritikai műhelyekkel való kapcsolattartást, vitát. Pedig mára készen áll egy olyan baloldali kritikai értelmiség, amely joggal várhatja el azt, hogy tevékenysége hatással legyen a közéletre.

Van tehát megvitatnivalónk mind a tudományos, mind pedig a baloldali politikai közeggel, ugyanakkor van dolgunk egymással is. Gagyi Ágnes a következőt írta a kritikai szerveződésekről 2018-ban:

„Bár a 2010-2017 közti időszakban a teljes baloldali mező állapotára nézve a szövetségkeresés… szimbolikus fázisából fakadó vonásokat láttam dominánsnak, emellett a különböző projektek mentén elindult az új társadalmi kapcsolatoknak és egyfajta új szakértőiségnek a kialakulása is. A különböző gyakorlati projektek során létrejött társadalmi kapcsolatok által formált új politikai gondolkodásnak és új szakértőiségnek a különböző formái ma egyelőre nem kapcsolódnak össze a mezőt egységesen formáló szimbolikus diskurzussá… Egy átfogóbb mozgalmi szerveződés, és a tudástermelésnek ezen belül létrejövő tágabb formái hiányában egy-egy kutatás szempontrendszere és tanulsága ma nem válik egy közös vitatér szerves részévé.”^[1]

A helyzet azóta nem sokat változott és az előbb jelzett okok miatt éppen itt lenne az ideje megszervezni azt a közös vitateret és mozgalmi szerveződést, amely tudományos és közéleti szempontból a kritikai gondolkodás biztosítására hivatott. Reményeim szerint ehhez tesz hozzá a Kritikai hét.